Háry János Kecskeméten

Kodály Zoltán 135. születésnapjára a zeneszerző, zenetudós, zenei nevelő szülővárosa, Kecskemét is méltóképpen emlékezik. A 2017. július 16. és 28. közötti napokra időzített Kodály Művészeti Fesztivál „előhangjának” is tekinthető szabadtéri filmvetítést azonban képletesen is, szó szerint is eltolta korunk kérlelhetetlen divatja: a Háry János rajzfilmváltozatának a Fő-téri bemutatója elé szervezett rock-banzáj, a Republic 67 harsány koncertje. A felajzott tömeg a színpadon ugrabugráló rock-vitézeket is túlharsogva énekelt, rázott, hadonászott. Akik meg Kodály Zoltán világhírű daljátékára, azaz annak Richly Zsolt által rendezett animációs „átiratára” vártak, a Kecskeméti Animációs Filmfesztivál népe – „amúgy” Kodály Zoltán, a magyar népdal és a vitathatatlan nemzeti értékek hívei – csöndben tanakodtak: a kiadott műsorban ugyanis a Republic-ról szó sem volt. Akadt közöttük olyan is, aki a régebbi Republic régi dalát idézte: ”Volt itt egy ország/ de már nincs/ Volt itt egy város/ Az éggel határos/ Volt itt egy város/ de már nincs…”

Bartók Béla: „Ha azt kérdezik tőlem, mely művekben ölt testet legtökéletesebben a magyar szellem, azt kell rá felelnem, hogy Kodály Zoltán műveiben. Ezek a művek: hitvallomás a magyar lélek mellett”

Az 1926-ban bemutatott Háry Jánosnak mi, magyarok, sok mindent köszönhetünk. Általa került be a magyar népdal az itthoni és a külföldi színházakba, operaházakba, koncerttermekbe; a lehetetlent nem ismerő magyar paraszt lélekrajza meg a köztudatba.

Ezzel egyidejűleg ismert, sőt, elismert angol, német, finn és amerikai szerzők, zenetudósok, színházi szakemberek értelmezték a daljáték „rejtvényét”. A tréfát, amely a magyar lobogásról és a magyar álomról adja hallgatóságának tudtára a lényeget: mifelénk csak „a valóságnál igazabb mesék tudják a nép fiainak a vágyait megszólaltatni”.

A Háry János, akárhol, akármikor és akárkinek játsszák, sikert arat.

Aligha a véletlen műve, hogy a filmesek oly’ igen szívesen foglalkoztak vele. Mozgóképes átiratai közül a Richly Zsolt által rendezett rajzfilmváltozat – szerintem – a leghitelesebb, a legteljesebb.

(Az első 1941-ben készült, Bán Frigyes rendezte, Háryt Páger Antal játszotta, Örzséjét Dajka Margit. 1962-ben a zsenge Magyar Televízió próbálkozott vele, három esztendővel később a MAFILM. A televíziós változatot Horváth Ádám rendezte, a filmgyárit Szinetár Miklós.)

És ez a vélekedés nem „csak” annak következménye, hogy az igényességéről híres rajzfilmrendező a legeslegkiválóbbakkal dolgozott. (A zenei matériát Ferencsik János felügyelte s vezényelte, Háry János dalait Sólyom-Nagy Sándor énekelte, Örzséit Takács Klára…) De még annak sem, hogy Richly Zsolt komoly néprajzi s animációs előtanulmányokat folytatott, mielőtt a Háryhoz hozzáfoghatott. (Pár évvel ezelőtt a Kecskeméti Animációs Filmfesztiválon, Richly Zsolt életmű-kiállításán láthattuk a rendezőnek azokat a káprázatos „ujjgyakorlatait”, amelyeket szinte „pályakezdőként” készített.)

Ám az animációs műfaj nagy lehetősége, hogy tudniillik, vele s általa a sokjelentésű történet minden árnyalata, üzenete, pontja és ellenpontja képbe hozható, szárnyalni engedte a rendezői fantáziát. (Az abonyi kis faluban újoncozó tiszt, mint lóháton száguldó Halál, úgy távozik ifjú hadoncaival a településről; az osztrák-magyar határon, a magyarok férgekben is bővelkedő térfelén kopácsoló harkály, felmérvén, hogy kénytelen megosztani zsákmányát a szomszédék erőszakos szárnyasával, a kisebbik résszel is beéri…)

A 2017-es esztendőben, amely nem „csak” Arany János és Szent László király emlékéve, de Kodály Zoltáné is, a Háry Jánost több helyen és többször is színpadra állították. A Budapesti Tavaszi Fesztiválnak is e daljáték volt a záróakkordja. (Háry szerepében Dobák Attilát hallhattuk, Ferenc császáréban Szerednyey Bélát.) Az Erkel Színházban egy hónappal ezelőtt játszották utoljára (Szegedi Csabával a címszerepben).

Végül aztán – egy órányi késedelemmel, a Republic düledékein – Kecskeméten is vetíteni kezdték a rajzfilmes átiratot. Ne kérdje a Kedves Olvasó, hány nézője volt e késedelmes programnak. Se’ azt, hogy – sok kitűnő előadása közé: Székelyfonó, Kodály-dalok, Hollandiából és az Egyesült Államokból érkező kórusok, kecskeméti középiskolások örömzenélése… – be tudja-e, be akarja-e sorolni a rajzfilmes Háryt a Kodály Művészeti Fesztivál.

Nem tudom.

De azt igen, hogy június 22-én este fél tízkor, a kecskeméti Fő-térről, bizony, igencsak hiányzott a szeretni valóan nagyot mondó Háry János.

2017. július 1.

vissza >>