Az ellenszenves doktor,
aki igyekszik megmenteni a világot

Nem csak a napjaink legszerethetőbb, legtehetségesebb és legbritebb színészének tartott Benedict Cumberbath kedvéért érdemes megnézni az HBO műsorán július 5.-től július 8-ig szinte folyamatosan futó amerikai akciófilmet, a Doctor Strange-et, de a világmindenségről látványosan hirdetett ötletei miatt is. A július 5.-én, szerdán 20.00 órától, 6-án, csütörtökön 10.45-től, 8-án, szombaton 9.40-től és 21.25-től megtekinthető, 2016-os produkció ugyanis azt próbálja illusztrálni, hogy multiverzumunkban milyen titkok létezhetnek az anyag érzékelésén túl.

A horrorfilmek legismertebb rendezőjének, Scott Derricksonnak ez a szupersztárok – az Oscar-díjas Tilda Swinton és az Emmy- s Olivier-díjas Benedict Cumberbath – főszereplésével forgatott filmje 670 millió dollárt „kaszált”. Sikerét azonban nem csak nagyszerű színészeinek, de különös látványvilágának is köszönheti

A nem csak vezetékneve, de személyisége szerint is roppant különös sebész, aki a műtőben szinte istennek képzeli magát – és akként is viselkedik – egy közúti baleset áldozataként nem tudja többé a kezeit használni. Búcsút kéne mondania korábbi hivatásának, pályamódosításról kellene gondolkodnia, ám erre a Benedict Cumberbatch által megszemélyesített, önfejű, pimasz és szerfölött becsvágyó férfiú képtelen.

Egyik régebbi betegének a csodás felgyógyulásáról értesülvén, elhatározza, hogy Nepálban próbálkozik. Ott, ahol a még általa is gyógyíthatatlannak vélt páciense, azáltal, hogy – mint mondja – felszabadították az elméjét, magára talált.

A toprongyosan és nincstelenül úti céljához érkező doktort a különös tudások (varázslatok?) nagymesteréhez vezetik, aki, bár kelletlenül, vállalja az európai arroganciáját, önzését és nagyravágyását Keletre is magával cipelő idegen tanítását. Legelső „tanórájukon” a Tilda Swinton által alakított mágus – nagyképű növendékét a csillagok csodálatos dimenziói közé röpítve – a tudat és az anyag találkozását szemlélteti. Azt próbálja elhitetni a doktorral, hogy mindennél fontosabb volna megtudnia, voltaképpen ki ő a multiverzumban…

A Doctor Strange 2016-os bemutatója után Benedict Cumberbatch tisztelői szerte a világban feltették a kérdést a népszerű színésznek, Hamlet, Van Gogh, Sherlock és Alan Turing megszemélyesítése után miért vállalta ezt a színészi talentumát is, eddigi sikereit is beárnyékoló, fantasztikus szerepet.

Idehaza az Amikor megállt a Föld című mozifilmet is, az Ördögűzést is jegyző Scott Derrickson legújabb munkája láttán, tanakodás nélkül jelentették ki az elképesztően magabiztos kritikusok: „parasztvakítás”, nem más a Doctor Strange 115 perce.

A locsei.net szerzőjének a figyelmét azonban – noha sem a horrorfilmeket, sem a fantasztikus filmeket nem igazán kedveli, s még a fiaival nagyjából egykorú Cumberbatch sem tudna elfogadtatni véle akármilyen mozgóképes vacakot – megragadta ez a Doctor Strange.

(Hogy egyáltalán rátalált, annak a teljes filmből kivágott jelenetnek köszönhető, amelyet alighanem az állatvédők népszerűsítenek az interneten. És, amely a fantasztikus történet hősének visszatetsző tulajdonságai mögött rejtező, rokonszenves személyiségjegyét „hozza képbe”. A saját köreiben dermesztően antihumánus Strange a nepáli forgatagban egy kóbor kutya sérült mellső lábát rögzíti, majd kötözi be, így menti meg a – talán – sorstársának tekintett élőlény életét. Az akciót többen is figyelik, a komiszak – persze, ők képviselik a túlerőt – értékes karórájára hajtanak, agyon is ütnék érte. A tisztesség képviselője – egymaga! – megmenti a doktor életét, meg az összetört karóráját is. És az út porából fölszedett jövevényt arra is érdemesnek tartja, hogy a világot megmentő tudások tárházáig elvezesse.)

A locsei.net gazdája, bizony, azok közé az érdekes mozgóképes művek közé sorolja ezt a filmet is, amelyeknek a megmaradásunkról, a jövőnkről is vannak gondolatai. Határozott mondandójuk is, és ezt a maguk műfajában, a saját – a Doctor Strange esetében igen-igen látványos – eszköztárukkal igyekeznek népszerűsíteni. Derrickson mozijának a kasszasikeréről, arról a bizonyos 670 milliós bevételről értesülvén, az az érzésem, nem is teljesen eredménytelenül.

Mi meg itthon, viszontagságos kelet-közép-európai fényviszonyaink közt parasztvakításról habogunk? A materiális univerzumra hivatkozunk? Vagy még arra sem? Immár csak 2018-ra ügyelünk?

2017. július 4.

vissza >>