Názáret, Róma, Vác, Pápa…

Ketten is segédkeztek a köztelevíziók és –rádiók munkatársainak, hogy a karácsonyi ünnepnapokhoz méltó műsorokat közvetíthessenek. Egyikük, az 1957-es születésű olasz filmrendező, Giacomo Campiotti a Názáreti Mária, valamint A mennyországot választom című filmjével szolgálja a televízió vagy a rádió társaságában ünneplő magyarok örömét; az 1727 és 99 között élt Eszterházy Károly pápai földesúr, váci, majd egri püspök az általa terveztetett-építtetett váci Nagyboldogasszony székesegyházzal és a pápai nagytemplommal. Vácról az éjféli szentmisét közvetíti az m1 december 24-én, Pápáról a déli harangszót a Kossuth Rádió karácsony másnapján.

A Názáreti Mária című olasz-német tévéfilmet a Duna Televízió december 25-én 20.05-kor és december 26-án 21.10-kor tűzi műsorára

Campiotti bátor ember, ez nem csak abból sejthető, hogy gyakran vállalkozik egyszer már sikerrel filmre vett témák újrafeldolgozására, hanem, hogy szekularizált világunkban is szívesen foglalkozik a hit örök kérdéseinek a mozgóképesítésével. Amikor 2002-ben – angol, német és amerikai közreműködőkkel – a Doktor Zsivágót rendezte, a fejüket csóválták az emberek. Nem elég jó neki David Lean 1965-ös filmje? – kérdezgették. Öt évvel később, amikor a II. János Pál által szentté avatott nápolyi orvos, Giuseppe Moscati élettörténetét jelenítette meg, csöndes ámulattal tisztelegtek munkássága előtt. Amikor pedig, 24 évvel a Legyetek jók, ha tudtok című, Néri Fülöp életét feldolgozó mozgóképes alkotás világsikere után olyan új életrajzi filmmel jelentkezett, amelynek ugyancsak a derűs lényéről (is) elhíresült Néri Szent Fülöp volt a főszereplője, már nem csóválta a fejét senki sem. Nem is kérdezősködött. A Gigi Proietti (alias Rocca parancsnok) által megszemélyesített, szürreális látomásoktól mentes, Campiotti féle „fülöpiádát” általában örvendezve fogadták az emberek. Már csak azért is, mert a XVI. századi Róma láttán, hol a fény, a pompa, a testi s lelki nyomorúság közeli szomszédok voltak, a saját korukkal szembesülhettek. A mennyországot választom című filmben – Loyolai Szent Ignác kivételével – nem sorakoztatta fel a rendező a Néri Fülöppel egy időben élt, kormeghatározó szenteket, Avilai Szent Terézt, Borromei Szent Károlyt… A Fülöp római éveiben, 1536 és 1595 között regnáló 11 pápa közül is csupán egyetlen egyet mutatott be közvetlen közelről a forgatókönyvíró Mario Ruggeri „közbenjárására” a rendező. III. Gyulát, aki voltaképpen „legalizálta” Fülöp nevelői programját, csakúgy, mint az egyházi zene megújítását szolgáló „oratóriumát”. A december 24-én este tíz után, az éjféli mise előtt az m1 műsorán megtekinthető film az épülő-szépülő nagyváros, Róma elesettjeit állítja elénk, árvákat, bűnözőket… A reményüket vesztett, elbitangolt, jó szóra s könyörületre váró nagyvárosi lakosságot. Meg azt, hogy miként igyekezett rajtuk segíteni a már életében szentként tisztelt Fülöp atya. A mennyországos filmből is nyilvánvaló, egyszerű s voltaképpen bárki által követhető volt a módszere: minden élethelyzetben szeretetteljes derűvel fogadta el embertársait. Azokat is, akik megalázták, meglopták, ütlegelték. Stratégiája a kiskorúak körében hatott a leggyorsabban, Néri Fülöp a gyermekek közt volt a legnépszerűbb. De vidámságával, feltétlen bizalmával előbb-utóbb a felnőtteket is megmozgatta, meg is fogta. (Kivéve, ha a hatalom megszállottjaival találkozott.) Körülöttük csodálatos épületek emelkedtek, szigorú törvények és szokások uralkodtak, de a szeretet, mit „Isten bohóca”, Fülöp embertársai iránt tanúsított, mindennél többet ért, és, úgyszólván mindent el is rendezett. Betegséget, magányt, házastársi civódást, gazemberséget…A gondjaiba vett árvák, hajléktalanok és nincstelenek lelkében bizonyosan.

A mennyországot választom című filmet december 24-én 22.10-kor és december 25-én 21.55-kor, két részben mutatja be az m1

A mennyországot választom című produkció után forgatott Názáreti Mária című filmnél is hasonló „receptet” használt az ezúttal német filmesekkel szövetkező Campiotti. Végigjárta, vagy reprodukálta azokat a helységeket, ahol – az evangéliumi utalások szerint – Jézus anyja megfordulhatott, és valósághű kulisszák és berendezési tárgyak közt jelenítette meg a csodálatos gyermekét váró Máriát. Egyszerűen, hétköznapian, mintha közülünk való volna. S nem is csak őt, de közvetlen környezetét is, Józsefet, aki a születendő gyermeknek is, anyjának is a támasza lett, s mind a többieket, jókat és rosszakat egyaránt.

A rendező – nyilatkozatai szerint – elsősorban az édesanyáknak szánja a 110 perces Názáreti Máriát. A gyermeket vállaló, váró asszonyoknak, akik a foganás pillanatától kezdve sejtik, hogy a gyermek, amilyen megtisztelő ajándék, olyan hatalmas felelősség. Könny és fájdalom is az édes boldogság mellett. A Duna Televízióban két részben, december 25-én és 26-án vetített film azonban nem csak az édesanyák örömére s okulására szolgál. De mindazokéra, akik gyermekeik érdekében, hogy korunk erkölcsi káoszából kijuthassanak, régi-új távlatokat szeretnének találni, vagy legalább megpillantani.

Campiotti karácsonyi televíziós ajándékait, azt hiszem, lelkesen fogadja majd a hazai nézősereg. Hogy az egyházi szertartásrendet és a vallásos hagyományt „képbe hozó” televíziós, rádiós műsorokkal mit kezdenek az emberek, nem tudom. Amikor még főben járó bűn volt templomba járni, évente egyszer, az éjféli szentmisén ezrek ajkán zúgott a Mennyből az angyal… Amikor tilos volt a templomi harangszót a rádióban közvetíteni, a Szabad Európa Rádió harangzúgását hallgattuk, és nem is csak nagy egyházi ünnepek alkalmával. Napjainkban, amikor egyetlen történelmi hitvallást sem tiltanak, de nem is szorgalmaznak, egyre nehezebb az emberek érdeklődését felkelteni az olyan liturgiák és hagyományok iránt, mint amilyen az éjféli mise karácsony éjszakáján, vagy az ünnepi harangszó. 2014. karácsonyán azonban, amikor a váci székesegyházból közvetítik az éjféli misét, és az ünnep másnapján a pápai nagytemplomból a déli harangszót, tán megkönnyíti e feladatot, hogy olyan főpapot, nemes urat, nagybirtokost idézhetünk meg e nevezetes helyszínek által, akinek egyformán fontos volt kórházat és templomot építeni, püspöki székhelyének egymástól mereven elzárkózó, német és magyar ajkú lakosságát egy székesegyház-építési tervvel összebékíteni. Nem tudom, hogy a véletlen hozta így, vagy a bölcs belátás, de az idei karácsonyon, a képernyőnkön megjelenő, váci Isten-ház, valamint a rádióban Pápa városából közvetített harangzúgás példaembert állít elénk. Nem szent, nem is boldog, a nevét mégis érdemes megjegyezi: Eszterházy Károlynak hívták.

2014. december 23.

vissza >>