A fiú, aki „csak” jó ember szeretne lenni

Sok családban nyaranta erősebben mutatkoznak meg az együttélés gondjai, mint az esztendő többi szakaszában. Elviselésükhöz akár a Gilbert Grape című amerikai film is ajánlható, amely július 30-án, vasárnap 21.00 órától fut a FILMCAFE műsorán. A méltán világhírű svéd rendező, Lasse Hallström a – minálunk ma így mondanák: – halmozottan hátrányos helyzetű Grape família történetével azt mutatja be, milyen lehet a sorsa azoknak a fiataloknak, akiknek a felnőtté válás nehéz korszakában családfenntartóként is helyt kell állniuk.

Az 1993-ban Peter Hedges elbeszélése alapján forgatott film nem is egy közreműködőjét indította el a világhír felé. Az az óta Oscar díjjal elismert író-forgatókönyvírón kívül a címszerepet játszó Johnny Depp, a film forgatása idején mindössze 18 éves Leonardo DiCaprio, valamint a két női főszereplő, a túlsúlyos Darlene Cates és a gyönyörű Juliette Lewis is közéjük sorolható

A 113 perces amerikai filmnek szerintem az a titka, hogy rendezője, Lasse Hallström az amerikai filmvilágban is képes volt európai – mi több: svéd! – filmművésznek megmaradni. Volt bátorsága a jellegzetes amerikai kisvárosok népének a mindennapi életét a valóságnak megfelelően ábrázolni. Az életük legfontosabb eredményének tekintett családi házat is, amely édes otthon helyett alkalmasint börtönként, vagy örökös veszélyforrásként működik; az értelmes és fontos célok nélkül szerveződő családi életet, amely, ha egyik tartópillére inogni kezd, menthetetlenül összeomlik.

A hivatalosságok világát is, amely közhelyes írott és íratlan szabályok, és nem a józan ész és a tiszta erkölcs parancsa szerint működik.

A közrend fenntartói kötelességtudóan, ám egyre mogorvábban sietnek megmenteni (a Leonardo DiCaprio által alakított) értelmi fogyatékos Grape gyereket, aki, ha csak teheti, felmászik a városka legmagasabb építményének (víztornyának?) a tetejére. Amikor fogytán a türelmük, börtönbe csukják, akár egy bűnözőt. Föl sem merül bennük, hogy a beteg fiúnak a bezártság akár a halálát is okozhatja.

A családanya (akit a maga 180-200 kilogrammjával egy talk show-ból a filmgyártásba átemelt Darlene Cates alakít), mert élete párja eltűnik mellőle, csak eszik és tévézik, négy gyermeke iránti kötelezettségeit teljesen elfeledve.

A Grape família szomszédjai, ismerősei, munkaadói s barátai is mind kishibásak „valahol”. A legtöbben a látszatok rabjai, az újsághasábokról, televíziós adásokból ellesett reklámok szerint szövik az álmaikat és a terveiket. A látványos sorscsapásokkal nem sújtott jómódúak – mindenkin átgázolva…

Az egyetlen kivétel, aki e társadalmi körképből kiemelkedik, a felnőttkor küszöbén tébláboló (és Johnny Depp által megszemélyesített) Gilbert, aki természetes kötelezettségének tartja, hogy családfenntartóként övéiről gondoskodjék, öccsét óvja.

Amikor azt kérdik tőle, mi szeretne lenni, szinte gondolkodás nélkül azt válaszolja: jó ember.

Ezt az ábrándját azonban nem minden esetben sikerül „összehoznia”. Kiváltképpen az után, hogy egy kedves és szép lány (Juliette Lewis) a városba érkezik…

Miközben Lasse Hallström filmjét néztem, az járt az eszemben, vajon hány Gilbert-el egykorú s egysorsú fiatalember szeretne napjainkban és mifelénk „csak” jó ember lenni.

Nem tudom. Ám azt alighanem könnyen összeszámlálhatnám, hány olyan lakóközösség, hivatalos rendfenntartói alakulat és családi kör él és működik a környékemen, mint amilyet a Gilbert Grape című mozifilmben megismerhettem.

Már csak az összehasonlítás végett is érdemes a FILMCAFE vasárnap esti műsorát megtekintetni…

2017. július

vissza >>