„Isten nélkül semmire nincs megoldás”

Az ideinél szegényesebb műsorral rég nem készültek augusztus 20-ra a magyarországi tévéadók! Félrelépő miniszterek, kismenők, vakrémületben vergődő maffiavezérek szórakoztatják a népet alkotmányunk ünnepén a kereskedelmi televíziókban, egyetlen szempillantás alatt megunható, hazai „szuperprodukciók” a köztévében. Közönséges hétvégéken ezt a protokolláris programok közt feltűnő, ínséges kínálatot is elviselnénk. Ám azon a napon, amikor a keresztény Magyarországra és annak fenséges szimbólumára, a Szent Koronára is emlékezhetnénk, bizony, nehéz belenyugodni, hogy a honi tévétársaságok fenntartóiknak, az adófizető polgároknak csak a hirtelenjében összekapkodott minimumot juttatják! Még jó, hogy a DUNA WORLD műsorszerkesztőinek eszébe jutott az az ismeretterjesztő sorozat, a Szerelmes földrajz, amely azt is előáshatja a feledésből, hogy milyen szép tájak alkotják és milyen nagyszerű emberek lakják hazánkat! A DUNA WORLD augusztus 20-i műsorán 19.25-től futó Szerelmes földrajz a zongoraművész Szentpéteri Csillát és legkedvesebb mérföldköveit mutatja be. Ha szerencsénk van, e méltán népszerű sorozatnak a nevezetes ünnepnapra becsempészett epizódjai tiszteletre méltó honfitársaink sorát is képbe hozzák. Ha rajtam múlna, az András Ferenc filmrendezőről és az Európa-szerte elismert hegedűművészről, Kathy-Horváth Lajosról forgatott összeállítással aranyoznám az ünnepet.

Szentpéteri Csillának a Szerelmes földrajz kameráival kísért első útja Makóra, András Ferencé Sümegre, Kathy-Horváth Lajosé Budapest nyolcadik kerületébe vezeti el a nézőket

A Szerelmes földrajz újabb hagyományai szerint a műsor központi alakja olyan kísérőt vesz maga mellé, akinek menet közben részletesen – és akár érzelmesen is – elmesélheti, miért éppen azt a vidéket kedveli, melynek útjain poroszkálnak.

Az 1965-ös születésű zongoraművésznő, Szentpéteri Csilla, akit mostanában egyre többen „jegyeznek” zeneszerzőként is, a fiát, Fülöp-Szentpéteri Kristófot tette meg idegenvezetőjének. És a rokonszenves fiatalember szép anyjának oly’ igen készségesen „végszavazott”, mintha régmúlt idők lovagjai tanították volna meg neki, mi a teendője annak, aki előkelő hölgyek úti marsallja lehet.

Szentpéteri Csilla egyébként zenei tanulmányainak az első állomásait szemelte ki Szerelmes földrajzának helyszíneiül. Makó után a főváros következett, a Zeneakadémia, hol szeretett tanárával, Nádor Györggyel is találkozott.

Vidáman sietős útjai során a művésznő közvetlensége szinte minden lehetséges akadályt elhárított. Azokat a zökkenőket pedig, amelyek mégis eléje tornyosultak, zongorajátékával egyengetett el.

A Szerelmes földrajz című televíziós sorozat pedig – jellegénél fogva – azokat a „szentpéteris” merészségeket is jól viselte-viseli (például Mozart „rockosítását”), amelyek ellen más természetű felvételek rendezői, operatőrei, szerkesztői, vágói esetleg hevesen tiltakoztak volna. (Nézőikről nem is beszélve…)

A Szerelmes földrajz című sorozat szerkesztője és operatőr-rendezője, Hollós László, valamint Dala István nem csak az alkalmi ciceronékat, de a zongoraművészt, a filmrendezőt és a hegedűművészt is bemutatja

A filmrendező András Ferencnek gyermekkori jó pajtásai segítettek bejárni Szerelmes földrajzának legkedvesebb tájait. A sümegi vár jelenlegi „kapitánya” (s restaurátora, a város díszpolgára), Papp Imre

A Kisfaludy Emlékház, valamint a sümegi fesztiválok spiritusz rektora, Végh László

De, ha magára maradt, akkor is vitézül állt helyt ifjúkora legfontosabb őrhelyein András Ferenc: a sümegi vár kapujánál, a város csodálatos templomainál… A híres település mindazon pontjainál, amelyek felnőtt éveit, mi több: a hivatását is meghatározták.

Sajnos, elég kevesen tudják, még kevesebben tanúsítják, noha nyilvánvaló: András Ferenc a hazai filmgyártás utóbbi négy évtizedének meghatározó egyénisége. Ha csak arra a három játékfilmjére hivatkozunk, amelyet az 1970-es, 80-as években rendezett (Veri az ördög a feleségét, Dögkeselyű, A nagy generáció), és, amelyeket bemutatójuk után ország-világ a legnagyobb elismeréssel fogadott, akkor is azt kell mondanunk, András Ferenc azon kivételes alkotóink egyike, aki a megfelelő időben adta közre a megfellebbezhetetlen igazságot arról a világról, amelyről a legtöbben csak virágnyelven tudtak és mertek szólani.

A hatalmas kerülők árán a mozgókép közelébe engedett András Ferenc híres játékfilmjei előtt és után számos fontos dokumentumfilmet, televíziós sorozatot, ismeretterjesztő munkát is készített. Például a Szent Korona történetéről, a népbíróság ítéleteiről, Magyarország 1849-es érzésvilágáról… A harmadik évezredben Európa oszlopairól is, azaz arról a szellemiségről, amely a kontinens erejét és egységét adta, s adhatja ma is. Ezek a produkciók kivétel nélkül mind a kétségek közt vergődő néző helyzetfelmérését szolgálták, élésmódját segítették.

Ha Hollós Lászlóék nem forgatnak vele Sümegen, tán sohasem bizonyosodhattunk volna meg róla, kisgyermekként, kiskamaszként mi mindent kapott e várostól az a filmrendező, akinek televíziós és mozis adományait illő volna végre méltóképpen értékelni. S, ha lehet, azt is felidézni, hogy a Magyar Televízió, vagy a MAFILM munkatársaként, a Dialóg Filmstúdió, majd a hányatott sorsú Duna Televízió kötelékében is megtalálta a módját, miként lehet a nézők tudomására hozni: „a történelem igazsága mindent a helyére tesz”… „A szülőföld, miként a magyar irodalom biztonságot ad”…

De van ennek az András Ferenc elgondolása szerint szervezett Sümeg-járásnak más „nyeresége” is, amely mellett kár volna szótlanul elmenni. A filmrendező által kezdeményezett beszélgetésekből ugyanis azt lehet kiszemelgetni, majd általánosító érvénnyel ki is következtetni, hogy nincs olyan hátrányos helyzetű közösség, társulás, település, kolónia, amelyet áldozatkész polgárai, nemes lelkű s önzetlen szülöttei ne tudnának felvirágoztatni.

A történelmi jelentőségű várost, a Dunántúl egyik fontos központját a századok során idegenek gyújtogatták, pusztították. Szülöttei, lakosai azonban minden vészben a helyükön maradtak, a várost a legnagyobb nehézségek közt is életben tartották. A történelmi-politikai viharok múltán pedig, igyekeztek megújítani, fel is virágoztatni. Miként azt egyszerű szavakkal a Szerelmes földrajz nézőinek a tudomására hozták, napjainkban András Ferenc hajdani játszópajtásai is ezen munkálkodnak, tevékenységük által országos jelentőségű példával szolgálva…

Példaértékűek az európai hírű hegedűművész, Kathy-Horváth Lajos „nyóckeres” kószálásai is; örvendhetünk, hogy a Szerelmes földrajz kamerái segítségével e jeles személyiségnek a nyomába eredhetünk. A rendszerváltás hírére Párizsból családostul hazatelepedő muzsikus (és zeneszerző) – úgy tűnik – nem bánta meg 27 esztendővel ezelőtti döntését. Két gyermeke, hárfaművész lánya, hegedűművész fia utólag sem rosszallja választását. A (Violin)kulcsok című Szerelmes földrajz tán legszebb jelenete, mikor ők, hárman, az édesapa és két gyermeke együtt muzsikálnak.

Kőszívűnek kell annak lennie, aki nem könnyei homályán keresztül nézi végig e befejező szcénát. De a korábbi felvételeket sem igen lehet érzelmektől mentesen követni. Ahogyan a 65 esztendős férfiú a Fecske utcában, gyermekkora színtereit fölkeresi, az ablakot megtalálja, melyen anyja tilalma ellenére, focizni kimászott… Ahogyan az egykorvolt mozi előtt toporog, ahová szegény fiú létére csak a jegyszedők jó szívének köszönhetően jutott be… S amelynek falai közt – Kathy-Horváth Lajos szorgalmazására – mostanság, Napház néven olyan cigány kulturális központ működik, amelynek a tegnapelőtti szegény gyerek az igazgatója…

Kathy-Horváth Lajos Szerelmes földrajzának komoly érdeme, hogy nem csak a híres, hírhedett nyolcadik kerületet mutatja be, hanem azokat az embereket is, akiket az adás főszereplője nagyra becsül, és, akiket a nézőknek is feltétlenül érdemes közelebbről megismerniük.

Elsőként a csendes és tapintatos Nikházy Gábort, akinél alkalmasabb útitársat szerelmetes barangolásaihoz Kathy-Horváth Lajos aligha találhatott volna. A salzburgi székhelyű Európai Tudományos és Művészeti Akadémia Kisebbségi Bizottságának az elnöke a vagy harminc országból érkező tudósok, politikusok és művészek által ünnepelt Kathy-Horváthot is számon tartja. S a Cigány muzsikusok parkjában édesapjának Cziffra Györggyel közös posztamense előtt meghatottan tébláboló, vén gyermeket is. És, közben pontosan tudja, melyiktől mit kell kérdeznie.

De a hangszerkészítő Semmelweis Tibor bemutatásáért is köszönetet kell mondanunk Kathy -Horváth Lajosnak. (És, erősen reménykedni, hogy előbb-utóbb őt is felkérik a Szerelmes földrajz című ismeretterjesztő televíziós sorozat gazdái, mutassa meg nekik, még inkább a nézőknek, melyek voltak eseménydús életének igazán emlékezetes helyszínei.)

Hogy Szakcsi Lakatos Bélát is képbe hozza Kathy-Horváth Lajos Szerelmes földrajza, azért nagy ajándéka a mindössze félórányi összeállításnak, mert – miközben ők, hárman, Nikházy, Kathy-Horváth és Szakcsi Lakatos együtt teáznak az Európa kávézóban – számos továbbgondolásra érdemes témát is megpendítenek. Szakcsi Lakatos például, egyszer csak arról kezd el beszélni, mi mindent adhat az Istenben való hit a muzsikusnak. Szabadságot! – szinte egyszerre s egyforma hangerővel adja tudtára egymásnak és a világnak a két hasonló sorsú s korú előadóművész, Kathy-Horváth és Szakcsi Lakatos Hollós László és Dala István produkciójában.

A szabadság után – szerintük – azon nyomban az alázat következik. Akiknek a lelkében hit lakozik, minden élethelyzetben tiszteletet tudnak tanúsítani egymás iránt, hódolatot a zene iránt, mondják.

Hogy Szakcsi Lakatos Béla ihlető jelenléte nélkül mi lett volna Kathy-Horváth Lajos Szerelmes földrajzának a végszava, nem tudom. De azt igen, hogy miután a zongoraművész az Európából is, a kamerák kereszttűzéből is sietősen távozott, az általa megpendített istenhit-téma a barátjánál maradt. S Kathy-Horváth Lajos élete nagy tanulságaként is, Szerelmes földrajzának üzeneteként is műsorának utolsó perceiben csak ezt hajtogatta: „Isten nélkül semmire nincs megoldás!”

Vajon augusztus 20-án átveszi tőle e nagyszerű mondását valaki? S ha átveszik, meg is jegyzik és ismételgetik majd az emberek?

Kathy–Horváth Lajos hegedűjátékától kísérten, országnyi nézőseregnek volna jó e szólást megismerni, népszerű magyar közmondásaink közé fölvenni.

2017. augusztus 15.

vissza >>