A rettegés arénája

A nagyvilág riasztó hírei – miként a hidegháború éveiben – napjainkban is egyre jobban népszerűsítik azokat a történeteket, amelyek a háborúk, az atomháborúk esélyeit latolgatják. A 2001-ben forgatott, és a szeptember 11-i merényletsorozat előtt pár héttel befejezett amerikai-német film, A rettegés arénája, mely a Duna Televízió műsorán szeptember 2-án, szombaton 23.20-tól látható, azt az egyszerű polgárt is képbe hozza, aki a nagymellényű döntéshozók és szűklátókörű tanácsadóik ellenében is képes megakadályozni a küszöbön álló katasztrófát.

Az ifjú történész, Ryan – akit Phil Alden Robinson mozijában Ben Affleck személyesít meg – botcsinálta CIA hírszerzőként is képes megőrizni a józan eszét, természetes ítélőképességét. A nagy múltú demokráciákban is kötelezővé tett állampolgári alázatot viszont, vészhelyzet esetén sutba vágja

A konzervatív politikai nézeteket valló Tom Clancy a hidegháború éveiben, sőt, az azt követő időkben is az Egyesült Államok egyik legnépszerűbb írója volt. Kémtörténeteit, katonás regényeit szinte falták az emberek. A filmesek sorra, rendre mozgóképesítették is, szinte valamennyit. Írásainak vissza-visszatérő hőse, Jack Ryan pedig, általánosan kedvelt figurája lett az amerikai moziknak. Ebben, persze, komoly szerepe lehetett Harrison Fordnak is, aki több Tom Clancy-adaptációban is mesterien domborította Ryan karakterét.

A rettegés arénáját jegyző Phil Alden Robinsonak azonban (akit a magyar nézők egy tízrészes televízió sorozat, Az elit alakulat rendezőjeként ismerhettek meg), Fordénál esendőbb Ryan-re volt szüksége. Olyan ifjú értelmiségire, aki elfogulatlanul jár-kél a világban, és mindennél erősebben hisz a tudományos kutatások által feltárt vagy aládúcolt igazságokban.

Akkor is, ha az egymást váltó szovjet államelnökök jellemképlete vázolható fel velük, vagy, ha egy évtizedekkel korábban eltűnt, izraeli atombomba „ketyegését” az egyik amerikai nagyváros kávéházi automatájából véli kihallani.

És Ben Affleck (akivel szeptember 2-án nem „csak” Ryan-ként találkozhatnak a tévénézők, de – a Cool TV műsorában – a Kivonat című romantikus vígjáték főszereplőjeként is) igazán jól „hozza” ezt a gyermekien tiszta s őszinte figurát. A gépembereknek, közhelyvitézeknek, a nagypolitika énre forgó autistáinak kiszolgáltatott közember 2017. nyárutóján legalábbis ekként értékelheti az alakítását.

Az egy híján 120 percnyi film többi szereplőjét – a washingtoni Fehér Ház és a moszkvai Kreml illusztris lakóit – szinte közeli ismerőseinek vélheti. A Morgan Freeman által megszemélyesített főhivatalnok kivételével önálló gondolat nélkül tevékenykednek, a valóságról parancsszóra összehozott számvetések és statisztikák alapján alkotnak képet… A saját helyzetük, hatalmuk, tekintélyük mindennél fontosabb; a gondjaikra (a felelősségükre!) bízott közösség biztonságánál is!

A rettegés arénája című film meséje szerint 2002-ben azért nem tört ki az atomháború a két szuperhatalom, az Amerikai Egyesült Államok és Oroszország közt, mert egy kedves, kissé mulya fiatalember az utolsó pillanatban megakadályozta, hogy a Mindenhatóval szinte egyenrangúnak tekintett államfő megnyomjon egy piros gombot.

Ahogy elnézem, másra mi sem igen számíthatunk. Sem Paksnál, sem az újabban megint sokat, túl sokat emlegetett-idézett Bős-Nagymarosnál, sem a magyar mezőgazdaság, kertészet, állattartás megsegítése kérdésében. Csak a gyermekien tisztákra, őszintékre.

Talán találni még belőlük a mi vidékeinken is egynéhányat…

2017. augusztus 29.

vissza >>