A sokoldalú Varga Csaba
Magyar Örökség díja

A Magyar Tudományos Akadémia dísztermében (1051 Budapest, Széchenyi István tér 9.) szeptember 23-án, szombaton délelőtt 11 órakor adják át – a 2017-es esztendőben harmadik alkalommal – a polgárok javaslatai alapján odaítélt Magyar Örökség díjakat. A kitüntetettek: a kalotaszegi református templomépítészet, Törley Mária, a királyfiakarcsai Petőfi Baráti Társaság, a Sárközi család: György, Márta és Mátyás; a Fassang család: idősb és ifjabb Fasang Árpád és Fassang László, Péreli Zsuzsa, valamint a sokoldalú rajzfilmrendező Varga Csaba.

Egy portréfilm és a tudományos igényű ismeretterjesztés szándékával megírt könyvek sora őrzi ma Varga Csaba (1945-2012) emlékét. A Magyar Örökség díj talán Hirosimától Krakkóig elismert rajzfilmjeit is előhozza a feledés homályából?

A huszadik század utolsó három évtizedében határainkon innen és túl sok tisztelője volt a rajzfilmes Varga Csabának. Gyurmatekje az általános iskolai oktatásnak is hasznára vált. Másik János zenéjére Adni, kapni jó címmel készített szórakoztató filmjén, aki csak látta, mind jól mulatott. A négyperces Az ebéd Lille-ben nagydíjat kapott; Időben elmosódva című munkáját Chicagóban Ezüst Hugo díjjal jutalmazták.

Pozsonyban Mondok nektek valamit című rendezésének tapsoltak. Az a díj, amit Varga Csaba a szomszédból hozott haza, közös folyónkról, a Dunáról kapta a nevét. Négy esztendővel később, 1984-ben a Sztárparádé hazai pályán „szüretelt”, Kecskeméten – többek között – a legjobb animáció díját kapta meg.

A nyolcperces A szél Kecskeméten túl, Várnában, Stuttgartban, Krakkóban, Hirosimában, Vevey-ben és Espino-ban hódított. 39 részes gegparádéja, a Segítség, fél percnél alig hosszabb epizódjaival – a nézők emlékképei között hagyott maradandó nyomokat.

Az 1989-1990-es, társadalmi-politikai horderejű földrengés, mint több más kor- és pályatársát, Varga Csabát is ismeretlen utakra terelte: a zavartalan alkotómunka reményével – Erkel Andrással karöltve – önálló stúdiót alapított. Hogy talpon maradhassanak, saját terveiket sutba vágva, világcégek alvállalkozói, majd pedig – és ez, bizony, igazán nagy ugrásnak számított! – koprodukciós partnerei lettek. A BBC-nek, a ZDF-nek is dolgoztak, az amerikai 20th Century Foxnak is…

A Simpson család elkészítésében, majd a 2002-es Mr. Been világra jötténél is segédkezett a Varga Stúdió.

2005-ben mégis csődeljárást indítottak a Varga Csaba által alapított műhely ellen. A mester figyelme azonban ez idő tájt már nem „csak” a rajzfilmgyártás-, de az íráskutatás környékén is kalandozott.

Jelenczki István 2009 nyarán rögzített filmjében – amelynek egyes részeit, hogy az eztán kis és nagy betűs m(M)agyar ö(Ö)rökségnek tekintendő Varga Csaba-életművet kellő alapossággal felmérhessük, szeptember 23-án, a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében is be fogják mutatni – a leginkább rajzfilmjeiért szeretett matematikatanár, grafikus, forgatókönyvíró, producer, festő, szobrász, költő kedvesen, mosolygósan elmeséli, mi vezérelte az írástörténeti kutatások felé.

Az ábécék iránti figyelme.

Grafikusi érdeklődését kisvártatva kutatói kíváncsiságra váltotta. Amikor pedig, elmélkedései során ahhoz a felismeréshez eljutott, hogy az emberiség ősnyelve a természet egészével összhangban levő nyelv lehetett, továbbá, hogy mi, magyarok, nyelvünk segítségével mindent a teljességhez viszonyítunk, nyomban el is határozta, hogy maradék éveit a magyarság szellemi múltjának a feltárására áldozza…

Mint az Jelenczki István filmjében látható, hallható, Varga Csaba szelíden közreadott gondolatait – hogy a magyar nyelv az ősnyelv maradéka… hogy „nem jöttünk mi sehonnan sem”, a honfoglalás is csak egy „csapatáthelyezés” lehetett… – a XIX. század első évtizedeiből való idézetekkel igazolta. Bolyai János szavaival, Berzsenyiével

Aztán egy G. B. Shaw idézet következik. Jacob Grimmtől megint másik… Mindegyik a magyar elmét dicséri. Hajdani jó hírünkre emlékeztet.

A gondolkodó Varga Csaba, fogadalmát megtartva, könyvkiadót alapított, hogy írásban rögzített elmélkedéseit legyen hol közreadnia. Azt pedig, hogy rajzfilmesként a világ leginkább megbecsült rendezői közé választották, tán el is feledte.

Öt esztendővel az után, hogy e világból végleg elköltözött, vannak, akik a nyelvtörténet kutatóját tartják érdemesnek a Magyar Örökség díjra. S vannak, akik a rajzfilmrendezőt. És bizonyára olyanok is, akik azt a sokféle érdeklődéssel megáldott embert ünneplik, akinek volt bátorsága eredetien gondolkodni s merész gondolatait közreadni.

Mi meg, akik oly’ igen kevés eredetiséggel és bátorsággal találkozunk mostanság, reménykedhetünk, hogy Varga Csaba Magyar Örökség díja ismét „képbe hozza” a rajzfilmrendezőt, előássa a feledésből egykor messzi földeken is ünnepelt munkáit.

Utóirat: Válogatott mulasztásaim egyike, hogy soha nem készítettem Varga Csabával beszélgetést szeretett lapom, a Magyar Nemzet számára. 2005-ben, Kecskeméten, a rajzfilmfesztivál nemzetközi zsűrijének elnökeként csaknem szóra bírtam. Aztán elsodródtunk egymás mellől. Most, hogy a 2017 szeptemberében Magyar Örökség-díjjal kitüntetett, jeles személyiségek közül Varga Csabát ajánlom olvasóim figyelmébe, talán-talán négy évtizedes mulasztásomat is jóváírom.

2017. szeptember 23.

vissza >>