Az élet csak olcsó regény?

Bereményi Géza legelső játékfilmje, az 1985-ös évszámmal jelölt A tanítványok több mint négy évtizedes történelmi hátramenet után – egy 1938-ban valóban megnyitott, majd botrányos körülmények közt, nagy hirtelen be is zárt budapesti kiállítás históriájának a megidézésével – olyan társadalmi kérdéseket feszeget, amelyek a második világháború előestéjén is időszerűek voltak, de a rendszerváltást megelőző években is. És napjainkban is egyre gyakrabban kerülnek elő. Mit tegyen a tudós, a független értelmiségi, a gazdag, meg az élénk ésszel, vasszorgalommal, rendíthetetlen tisztességgel felvértezett szegény legény, ha a magyar társadalom fejlődését akarja elősegíteni? A közigazgatás tudományának nemzetközi hírű művelőjére, az iskolateremtő Magyary Zoltánra és tanítványaira hivatkozva, Bereményi első nekifutásra is olyan történetet mozgóképesített, amelyből kortársai is okulhatnak. Ma is, holnap is.

Az alföldi tanyavilágból 1938-ban elinduló, tehetséges fiatalembert – megszemélyesítője: Eperjes Károly – a fényes fővárosban fülbemászó dalocska fogadja: „Az élet csak olcsó regény…” Básti Juli, Balkay Géza, Cserhalmi György… által megszemélyesített új ismerőseinek a társaságában azonban a gyanútlan fiúnak is rá kell jönnie, kinek olcsó, kinek hihetetlenül drága a mi kelet-közép-európai életünk

Az 1888 és 1945 között élt Magyary Zoltánnal (akire első ízben a locsei.net indulásakor, 2014. november 6-án hívtam fel régi és új olvasóim figyelmét) a tudós tisztelői és tanítványai „hozták össze” Bereményi Gézát.

A tanítványok című, százperces produkció forgatókönyvi fundamentumát is az egyik Magyary-tanítvány rakta le. Az a dr. Szaniszló József, akinek a Magyary-iskoláról írt könyve csak 1993-ban jelenhetett meg. Magyary professzor elméleteit ugyanis nem csak a második világháború előtt „ejtették” – mint Bereményi filmjében látható – még a legjobb barátai, egykori eszmetársai is, de a kétes értékű béke éveiben sem lehetett beszélni róluk. Megvalósításukat fontolgatni főbenjáró bűnnek számított…

Magyary Zoltán, az igazi, de a filmbéli is – és erről Gelley Kornél közreműködésével A tanítványok című film nézői is megbizonyosodhatnak – gyakorta mondogatta, hogy „a pártok elmúlnak, az élők szolgálata, a szervezés, a közigazgatás” azonban minden kornak megoldandó feladata – kötelessége – lesz! Tanítványaival együtt abban reménykedett, hogy a nagy összeomlás után a „politikamentes szakirányításé” lesz hazánkban a főszerep. Hogy „felkészültséggel, emberközelséggel, szakszerűséggel” fogják bekapcsolni a világ gazdasági vérkeringésébe Magyarországot…

Aztán hitvesével együtt (Techer Margit a harmadik nő volt Magyarországon, aki egyetemi magántanári kinevezést kapott), a „felszabadító” szovjet sereget be nem várva, az önként vállalt halál biztonságát választotta.

Tán legtehetségesebb tanítványának és munkatársának, az 1985-ös filmben Török Imre néven, Balkay Géza által megjelenített falukutatónak, újságírónak, parasztpárti politikusnak, az 1937-ben megjelent Néma forradalom című szociográfiája miatt „nemzetgyalázás és izgatás” vádjával három hónapi börtönbüntetésre ítélt Kovács Imrének – mert a Parasztpártnak a kommunistákhoz való közeledését ellenezte – Amerikába kellett menekülnie.

A mozgóképesített történetben Nagy István néven, Méhes László arcvonásaival megjelenő Kiss István maradhatott. A professzora hagyatékából kicsipegetett elmélet-morzsák ihletésére a nagy közös tervből – hogy tudniillik a magyar társadalom fejlődését majd emberségesen kivitelezett közigazgatási reformokkal segítik – itt-ott, ezt-azt tán meg is valósíthatott. A tanítványok című film egyik siratni valóan lehangoló jelenetében legalábbis ezzel vigasztalja magát és egykori küzdőtársát a „túlsó partra” készülő Magyary-tanítvány.

A mesterével közösen elképzelt közigazgatási és társadalmi modernizációtól fényévnyi messzeségben…

Bereményi Géza két időzónában futtatja A tanítványok történetét. Az 1930-as, 40-es évek Magyarországát is rettenetes tárgyszerűséggel „képezi le”, az 1970-es évek itthoni világát szintén.

A második világháború előtti magyar valóságot valóban élt személyiségekkel népesíti be. (A Rajhona Ádám által megszemélyesített Teleki Pált, a Kátay Endre által megformált Györffy Istvánt könnyű „beazonosítani”. A Csutoros Sándor által alakított „nyilas grófot” már nehezebb.)

Az 1956 utáni Budapestet típusokkal. Nyegle fiatalember, felelőtlen fiatalasszony, egymásra ügyet sem vető strandolók hada veszi körül azt a magányos öregembert, akit a történet kezdetén, mint nagy reményekkel fölvértezett fiút ismerhettünk meg. (A szegénysorból Pestre futó Fehér Józsefet Eperjes Károly jeleníti meg, a meghasonlott öreget Eperjes Károly édesapja, idősb Eperjes Károly.)

Azt, aki a 30-as, 40-es évek társadalmi tablóján tűnik fel – a Cserhalmi György által „hozott” Graf Alex kivételével – elvek, elméletek, tervek és remények motorizálják. A hazáról, a népről, a múltról és a jövőről is vannak gondolataik. Az egyiknek figyelemre méltó, esetleg megszívlelendő, a másiknak sátáni. Gyalázatos.

A 70-es éveket benépesítő figurák csak a pillanatra ügyelnek. Saját jó közérzetükre. Tőmondatos közhelyeket ismételgetnek, voltaképpen értelmetlenül.

Akinek még vannak emlékei arról a korról, amikor érzelmi viharokat kavart – egyeseket fölháborított, másokat megrendített – az a kijelentés, hogy „kilencmillió magyarból hatmillió nincstelen”, a kispályás önzők közönyös világából bárhová elmenekülne… Akár a hirtelen halál karjaiba is, ahogyan az az emlékei közül a Dagályba beterelt, filmbéli öreggel megesik.

Két esztendővel ezelőtt a Magyar Nemzeti Filmalap magazinja, a Filmkultúra azt írta A tanítványok zárójelenetéről, hogy abban „az egyetlen értelmiségi választást” ábrázolják a film alkotói: „Mindig lebegni, fel-felbukni a felszínre, aztán ismét lebukni: komolyabb ellenállás nélkül menni az árral”…

A locsei.net szerzőjének régen is mást jelzett, 2017-ben is mást demonstrál A tanítványok című nagyjátékfilm, első s utolsó képsorával együtt. Azt, hogy Magyary Zoltánra és tanítványaira ma is figyelni kellene. Ahogyan a szegénységből elfutó fiatalokra is…

2017. október 10.

vissza >>