Juno, Kisirma meg a többiek

Kedves film a 2007-ben forgatott Juno. Rendezője, Jason Reitman a tőle megszokott, finoman ironizáló szeretettel mutatja be, mi vár arra a tizenéves leánykára, akiből – a véletlenek összjátékának köszönhetően – kismama lesz. A Paramount műsorán november 18-án, szombaton este és 19-én, vasárnap kora délelőtt is megtekinthető filmnek a címszereplője, Ellen Page is biztosítja a sikert, a 96 percnyi mozi kísérőzenéjéről nem is beszélve! És a locsei.net szerzője, hogy, hogy nem, a várandós amerikai diáklány sztorija mellől mégis hiányolja azt a 2004-es magyar játékfilmet, a Böszörményi Zsuzsa által forgatott Mélyen őrzött titkokat, amelyik egy a mi tájainkon megesett tizenévest jelenít meg. Szeretettel. Iróniától mentesen.

A két rendező életrajzában több hasonlatosság is felfedezhető: mindketten filmes szülők gyermekei, testi-lelki fejlődésükre szeretetteljes családtagok ügyeltek. Mozgóképes produkcióikkal mégis mindketten azokat a társadalmi jelenségeket vizsgálják, amelyek hétköznapjainkat egyre riasztóbbá teszik. „Csak” az a nagy különbség köztük, hogy Jason Reitman akkor lát munkához, amikor mondandója azt diktálja; Bözsörményi Zsuzsa meg akkor, ha engedik

A sztriptíz-táncosból lett forgatókönyvíró, Diablo Cody olyan történetet szállított a sokjelentésű címmel felvezetett filmhez (ne feledjük, Juno az európai civilizációt megalapozó ókori népek hitvilága szerint az Olimposznak az a nagyhatalmú lakója, aki a gyermekágyas asszonyoknak is gondját viseli, a nászt és a házaséletet is pártfogolja), amellyel minden korosztály és minden társadalmi réteg elégedett lehet. Öreg, középkorú és fiatal, gazdag és szegény…

Az Ellen Page által megszemélyesített, feltűnően csinos, okos, mi több: szellemes diáklánynak az unalom óráiban elkövetett „balesetét” voltaképpen mindenki megértően nyugtázza. Az édesapja is, a nevelőanyja is, osztálytársai és nevelői is… A hír hallatán legfeljebb a Michael Cera által megjelenített „tettestárs” édesanyja fintorog, és maga a fiú bambul, tanácstalanul.

A huncut kacarászások kíséretében is készségesen segédkező barátnők Junót azokhoz az intézményekhez kalauzolják el, amelyekben „problémáját” – így, vagy úgy – „kezeltetheti”.

A terhesség-megszakítási „stációtól” a kislány messzire szalad…

Az örökbefogadást azonban mindenki számára előnyös megoldásnak tekinti…

Nem tudom, hogy a tengeren túl valóban olyan „olajozott pályán” gördül-e a teherbe eső diáklányok élete, mint ahogyan azt Jason Reitman mozija elmeséli. De azt igen, hogy a mi Kelet-Közép-Európánkban volna mit tanulniuk az apáknak, anyáknak, egészségügyi dogozóknak, tanároknak a Paramount műsorán két alkalommal is megtekinthető mozgóképes leckéből.

Még inkább Böszörményi Zsuzsa oly’ igen ritkán látható Mélyen őrzött titkaiból, amelyet 2004-ben igazán szép elismeréssel illettek a 35. Magyar Filmszemle ítészei. (Hogy azután a sajtó kitartóan köszörülje a nyelvét a 89 perces játékfilmen – szerintem – igazságtalanul.)

Böszörményi Zsuzsa már diák-Oscarral jutalmazott diplomafilmjébe is beszerkesztett pár utalást a hazánkban elfogadott örökbefogadási szokásokról. (Idehaza, persze, kevesen örvendeztek afölött, hogy ez a diák-Oscar éppen hozzánk érkezett. Amiként Goda Krisztina diák-Oscarjának sem volt komoly visszhangja mifelénk… Elsőként és jó ideig egyedül azt is „csak” a Magyar Nemzet hírelte…)

Böszörményi Zsuzsa már pályakezdőként tudta, hogy a gyermekkereskedelemről filmet akar forgatni. (Miközben az idő tájt sokan tán nem is sejtették, hogy Magyarországon is virágzik ez az „üzletág”…) Csakhogy a „rázós témáról” senki nem óhajtott nyilatkozni. Mint azt Böszörményi Zsuzsa 2003 tavaszán a Magyar Nemzet színes mellékletében, A HÉT ARCA-ként elmondta: a gyermekkereskedelem szereplőit nem lehetett a kamerák elé invitálni.

Hát „rokontörténetet” keresett magának. (Tehette, akkorra már mélyen beleásta magát e témába.) Így lett a magyarországi gyerekkereskedelem helyett az örökbefogadás második nagyjátékfilmjének a tárgya. Meg mindaz, ami e fogalom mögött kis hazánkban fölhalmozódhat(ott): az állami gondozottak kilátástalan jövője, a leánykereskedők akciói, a vállalkozói maffiák könyörtelensége, utcáink sajátságos közbiztonsága…

A történet főszereplője, Kisirma (megszemélyesítője egy meghökkentően tehetséges, 18 éves amatőr: Bagaméri Eszter) senkire nem számíthat, amikor az állami gondozottak intézetét elhagyja. Anyját soha nem látta, születendő gyermekének apja, akár a kámfor, semmivé vált. Voltaképpen a szíve alatt hordott kis életről is nélküle döntenek…

Aztán Kisirma – egy bicegő fiú, a Nagy Ervin által megszemélyesített Józsi oldalán – a mindennapok által kitermelt csúfságok gyűrűjében, mégis csak megtalálja önmagát: a gyermekét mindenképpen vállaló, mosolygós édesanyát.

Ha ezt az utolsó képet, a derűs Kisirmát televíziónk képernyőjén, vagy multikultik vetítővásznán gyakrabban láthatnánk, talán-talán a köztünk élő tizen-, huszon- és harmincévesek is több figyelmet szentelnének a gyermekvállalás gondolatának?

2017. november 14.

vissza >>