Másfél millió lépés, sok színes újságoldal, hatalmas kísértés a jóra

Alighanem a tévékritikusnak címezték a Turista Magazin legfrissebb számát, amelynek már a címlapja is a harminc éve a „túlsó partra” költöző Rockenbauer Pálra emlékezik. De – tán mondanom se kell – a honismereti információkat mindenkor boldogan fogadó polgárt is megörvendeztették e küldeménnyel! A Magyar Természetjáró Szövetség által alapított és kiadott szép folyóirat ugyanis nem „csak” arra figyelmeztette, hogy a televíziós ismeretterjesztés jeles magyar személyiségeit népszerűsítenie holtig tartó kötelessége. De arra is, hogy a hazaszeretet kinyilvánításának legcélszerűbb módja: alaposan megismerni azt a világot, amely körülvesz bennünket. A hazánkat. Földvárait, nemzeti parkjait, erdei kisvasútjait, az idővel dacoló várfalait… Legutolsó (nógrádi) zsiványát is! Ahogyan azt a Turista Magazin voltaképpeni ősét kifundáló eleink – 1889-ben? – „a turistaság és a honismeret terjesztésére” szánták…

Rockenbauer Pál (1933-1987)

Rockenbauer Pál, valamint kor- és pályatársai a kötelezővé tett internacionalizmus éveiben is jól tudták, mi mindenre neveli az embert a gyaloglás, a hazai tájak felfedezése.

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán szerzett földrajz-biológia szakos középiskolai tanári diplomával a zsebében, Rockenbauer Pál a „pártos műgonddal” megalapított Magyar Televíziónál próbálta megvalósítani természetfilmes álmait.

Volt, amikor „föntről” is segítették. A legelső magyar expedíciós filmsorozatot az 1960-as évek második felében a már az idő tájt a hazai televíziózás határozott (és hatásos!) személyiségeként emlegetett „Pali” forgathatta. Eljutott az Antarktiszra; hogy a Föld ökológiai sokszínűségét bemutathassa, a (A) napsugár nyomába, a Kilimandzsáróhoz, a Pamírra…

Máskor meg félretolták, levegőnek nézték.

A legnehezebben – mondják – az idehaza forgatott filmjeit tudta „összehozni”. Valamiképpen – saját gyártású eszközökkel, minimális költségvetéssel, amint azt a novemberi Turista Magazin 23. oldalán olvasom – a legtöbb tervét mégis országos érdeklődést kiváltó művekkel valósította meg. A kész televíziós műsorok fogadtatása (ma így mondanánk: nézettségi indexe) a forgatókönyvíró–rendező–szerkesztő–stúdióvezető Rockenbauer Pált igazolta.

Hogy éveiből hányat faragtak le a kényszerű veszteglésre ítélt órák, hetek, hónapok, hogy micsoda szenvedés lehetett újra, meg újra azt hallania, a televíziós nagyfőnökök nem engedélyezik, hogy munkához lásson – nem tudom. Ám azt igen, hogy a televízióbeli természetfilmes ismereterjesztést Rockenbauer Pál mellett, az általa alapított műhelyben tanulták ki a műfaj későbbi nagymesterei.

Munkáit nemigen látni mostanában a köztelevízióban. November 26-án, vasárnap, Rockenbauer Pál szomorú halálának harmincadik évfordulóján a hivatalos főadón, a Dunán lesz Fábry, Alpesi őrjárat… Noé barátai is, hajnali két óra után… (Tetszik tudni, ez az a kicsiknek, nagyoknak szánt, ismeretterjesztő magazin, amelyik azt igyekszik nézőivel elfogadtatni, milyen hasznos időtöltés állatokkal foglalatoskodni, háziállatokat vállalni, lovagolni, állatvédők mellé fölsorakozni…)

Igaz, az M5-ön Mosonyi Szabolcs nagyszerű természetfilmje, a sokjelentésű Vad Szigetköz kétszer is megjelenik ezen a vasárnapon: délután hatkor és hajnalban, 1.20 órai kezdettel. De éppen ez a páratlan gonddal, szakértelemmel és tiszteletre méltó tárgyilagossággal összeállított hatvan perc – amely annak az 1992-ben, a Duna elterelésével előidézett ökológiai katasztrófának a következményeit mutatja be, amelyeket az utóbbi negyed században a Szigetköznek így, vagy úgy, túl kellett élnie – juttatja a néző eszébe, milyen jó is lett volna, ha Rockenbauer Pál szemlélete hatott volna az utóbbi három évtizedben, a magyar televíziókban!

És milyen jó volna ismét belekukkantani a tizennégy részes Másfél millió lépés felvételeibe… A tíz esztendővel korábban készített, „Kilimandzsárós” Rockenbauer-moziba…

De A Napsugár nyomában című, tizenhárom részes sorozatot is kár volna feledni…

A Turista Magazin „sugallatára” – ahogyan mondani szokás: „a kiadott műsortól eltérően” – november 26-ig elő lehetne keresni akármelyiket… Majd, miután megtekintettük őket, tűnődni rajta, napestig, mire jutott a honismeret és a természetvédelem a 90-es években bekövetkezett nagy változások óta.

S, persze, arról is, mit mondana róluk Rockenbauer Pál…

Sisa Pista alias Benkó István (1846?-1910)

A Turista Magazint – szerintem – Rockenbauer Pál vég nélküli figyelemmel lapozgatná. A novemberi számot talán le sem tudná tenni. Lehet, hogy az utolsó nógrádi betyárról, Sisa Pistáról írt tanulmány őt is a becsületes emberré vénült zsivány nevén meghirdetett teljesítménytúra megtételére indítaná?

Mert a Börzsöny keleti részén, meg a hegy északi vidékét átszelő Nagy-völgy egyik „mellék-ágában”, valamint a Nagy-Hideg-hegy és a Csóványos között ma is számon tartják, a merészebbek meg is látogatják azokat a helyeket, ahol a gyerekemberként megvádolt, majd rettenetesen megkínzott Benkó István üldözői elől elrejtezett.

A csintalan – azaz a palócok szójárása szerint sisa – Pista gyerekből lett zsivány történetét – számos jó fotó kíséretében – a Turista Magazinban Lánczi Péter adta közre. Száznegyvenhárom évvel korábban Mikszáth Kálmán lapja, a Nógrádi Lapok hírelte az esetét. Mikszáth szerkesztőtársa, Harmos Gábor mentette meg ugyanis a halálos ítélettől a tönkretevőjén irgalmatlan bosszút álló szegénylegényt. Harmos doktor védőbeszédének köszönhetően „csak” húsz évet kellett börtönben töltenie annak a férfinak, aki mindvégig tagadta, hogy a gondjaira bízott birkanyájból vagy tucatnyit ellopott volna.

A 19. század utolsó három évtizedében a sajtónak köszönhetően szinte Európa-szerte számon tartott betyárt – ma is úgy tűnik – többen szánták, mint ahányan kárhoztatták. Amikor pedig Sisa Pista ismét szabad emberként élhetett, erkölcsi szilárdságát, szelídségét ország-világ előtt ő maga igyekezett tanúsítani…

Az évezredes mondást, amelyet a 20. században Brecht oly’ erősen hirdetett, hogy tudniillik az emberben hatalmas a kísértés a jóra, mifelénk, évtizedekkel a német drámaíró előtt egy nógrádi betyár népszerűsítette. Talán ezért is tér vissza újra meg újra az irodalom, a bűnügyi történetírás, és lám, most a természetjárást propagáló magazin is Sisa Pista sztorijához.

Ha a Turista Magazin meg nem idézné, zűrös, zavaros hétköznapjainkban eszünkbe sem jutott volna azon filozofálni, hogy még a haramiákban is rettenetesen nagy lehet a kísértés a jóra.

2017. november 19.

vissza >>