Szerencsének szerencséje

Mostanában, ha csak tehetjük, székely népmeséket olvasunk. Fél évvel ezelőtt még Lara Faraway tündértövis-történeteivel múlattuk az időt, reggel, délben, este. A tündértövisek előtti időkben pedig, Berg Judit lengemeséinél szinte senki és semmi nem volt fontosabb. A váltást csöppet sem bánom, sőt, kifejezetten örvendek neki, annak ellenére, hogy a „levitézlett” tündéreket és lengéket is én szállítmányoztam a virágoskertek, ligetek, nádasok apró tüneményei iránt érdeklődő lányunokámnak. Alighanem éppen egy ilyen speditőri akció során bukkantam rá a Budai Ilona gyűjtéséből válogató Székely mesebeszédre is, az Allprint 2003-as kiadványára. Pironkodom, módfelett, hogy ezt a szép és fontos kötetet több mint egy évtizeddel a megjelenése után fedeztem fel egy budai könyváruház homályos szögletében. Röstelkedésemet azonban csakhamar maga alá gyűri az örömöm, amikor első „nekifutásra” felfedezem, hogy Budai Ilona erdélyi gyűjtésének mindegyikéből a híres székely humor villan elő. Hogy fog ez tetszeni az én kis unokámnak, aki négyesztendős kora óta – apjának és anyai nagyapjának a hatására – a székely viccek lelkes befogadója s továbbadója!

Az első székely meséskönyvet szinte nyomban követi a második, a Szerencsének szerencséje című Officina Junior kiadvány, testesebb is, „komolyabb” is az előzőnél. Szerkesztője régi, kiváló szakember, Karádi Ilona a XIX. század és a közelmúlt mesegyűjtőinek az anyagából válogatott. Tündéres meséket is, csúfolódósakat is, az igazságos Mátyás királyról szóló történeteket is. Ha sok időnk van, ebből a szépen illusztrált könyvből olvasunk, ha kevés, Budai Ilona gyűjtéséből. De, akár az egyiket lapozgatjuk, akár a másikat, ráérősen meg-megállunk, ha ismeretlen fogalmakkal találkozunk. Utánanézünk, mert persze, utánanézhetünk, mit jelent az ahajt, a csihán vagy a kecskebuka. (Rögtönt az egyik, csalánt a másik, bukfencet a harmadik.) Megbeszéljük, miként lehetséges, hogy a szegény ember gyereke furfangosabb, mint a gazdagé, s vajon hogyan lehet vagyonos az, akinek kevés a sütnivalója… Mátyás király történeteihez ezerszer is visszatérünk, a róla készült filmekről is gyakran diskurálunk. Néznénk is őket, ha a DVD-kereskedésekben megtalálnánk valamelyiket. Mondjuk a 13 részes Mesék Mátyás királyról című rajzfilmsorozat egynémely epizódját… Miért pont Mátyást keressük, csodálkozik az eladó, vigyünk inkább Harry Pottert, ajánlja, az van, „dögivel”…

Szerencsének szerencséje, hogy a székely népmeséket közreadó kötetek egyikében Kodály Zoltánt is idézi a szerkesztő: „Ami megtartott bennünket Európában, majdcsak megtart eztán is. Mi lehet ez? Nem, amiben alkalmazkodtunk, hanem amiben különböztünk. Hiszen, ha mindenben hasonlókká lettünk volna, eltűnt volna a magyarság. Így is sokat letett régi mivoltából ezer év alatt, de megtartotta külön lelkiségét, annak két legfontosabb megnyilvánulását: a nyelvét és a zenéjét. ” Hatesztendős kis unokám most a székely népmesék segítségével ezek egyikét kóstolgatja. A nyelvet és az általa kibontható gondolatot, eszmevilágot. Nagymamája számára a legnagyobb megtiszteltetés és a legfontosabb feladat, ha ebben a segítségére lehet.

2014. november 2.

vissza >>