Szeressétek Odor Emíliát!

A Szeressétek Odor Emíliát című, 68-as magyar játékfilmet nem lehet nem szeretni! Bárki meggyőződhet erről, ha Sándor Pál rendezését december 15-én, pénteken az M5 műsorán, 21.15 órai kezdettel megtekinti. Ötven (bocsánat: 49) évvel ezelőtt is rajongtunk érte, pár évtizeddel később felnőtt gyermekeink is kedvelték. És most itt az idő, hogy az ő gyermekeik, ahogyan mondani szokás: a jövő reménységei is megismerjék a Szabó Ildikó által megszemélyesített fruskát, aki 121 évvel ezelőtt is tudta, amit mi oly’ igen gyakran feledünk, hogy tudniillik a képmutató önkény ellen is lázadni kell! Ha tudva tudjuk, lehetetlen elmenekülni előle, akkor is.

A pedagógiatörténeti példák alapján kitalált Zrínyi Ilona Leánynevelő Intézetben nemigen tudhattak róla, hogy még a politikai pártok is megfogadták, nem vitáznak Magyarország fennállásának ezredik évfordulóján. A gyönyörű úrilány-neveldét azonban a millenniumi készülődés a lélektani hadviselés színterévé változtatta

Még ma sem szokás beszélni róla: az 1968-as európai lázongások a szocialisták táborában is megváltoztatták a közhangulatot. Mi, magyarok büszkék lehetünk rá, hogy ezt a „hangulatváltást” filmeseink meg is örökítették. És nem is akárhogyan: közérthetően, kikezdhetetlenül, gyönyörű díszletek és jelmezek közt, a történelmi párhuzamokra is ügyelve.

A XIX. századi történetekkel andalító ifjúsági filmek nagy divatja idején Sándor Pál olyan mozgóképesített példabeszéddel állt elénk, amelyet sem föntről, sem lentről nem lehetett megkérdőjelezni. Fönt az úri Magyarország társadalomkritikájaként kezelték Odor Emília esetét, lent a hatalmi fondorlatok elleni lázadás iskolapéldájaként ünnepelték.

Aki a hatalommal szembeszegül, bukásra van ítélve – tanítja Sándor Pál 74 perces „példabeszéde”. A legfájdalmasabb bukás az, ha a lázadónak az önkény kisajátított kegyeltjeként kell vesznie.

Sándor Pál filmrendezői életműve terebélyesnek nemigen mondható. De ha csak három filmet rendezett volna – a 68-as Odor Emília után a 73-as Régi idők fociját, meg az 1983-as Szerencsés Dánielt akkor is a magyar filmművészet klasszikusai közt kéne számon tartanunk. E munkáival ugyanis azt hozta nézői tudomására, amit életre szólóan meg kellett jegyezniük.

Az Odor Emíliát alakító Szabó Ildikó, aki egyébként nem filmszínész, hanem filmrendező szeretett volna lenni már az emíliás időkben is (s lett is, méghozzá nemzetközi elismerésre méltó: 1993-as produkcióját, a Gyermekgyilkosságok című játékfilmjét például a cannes-i filmfesztiválon FIPRESCI-díjjal jutalmazták) nemrég arról nyilatkozott, hogy a művészeknek nincs más dolguk: reagálniuk kell koruk és környezetük jelenségeire. „Ha nem tudod családon belül megtartani a morális értékeidet, meghal a világ” – állítja, miközben kétségünk sem lehet afelől, hogy ebben a szövegkörnyezetben családon kisebb-nagyobb közösségeinket kell érteni. Mozik nézőközönségét, nemzetet, népet, emberiséget…

Ők, ketten, Sándor Pál és Szabó Ildikó, olykor együtt (ne feledjük: Szabó Ildikó Sándor Pál több munkájában is megjelenik, a Régi idők focijában is, a Bohóc a falon című rendezésében is), máskor külön utakat járva, évtizedek óta ezt a – ki tudja kitől és honnan kapott – feladatot teljesítik.

Most, hogy a Szeressétek Odor Emíliát című ál-ifjúsági film ismét megjelenik televíziónk műsorán, reménykedhetünk: az édes Odor Emíliát több más, morális értékeink megtartásában segédkező játékfilm is követi. Például Szabó Ildikó Chocho Romja is, Sándor Pál immár klasszikusnak mondható rendezései mellett.

2017. december 12.

vissza >>