Szabó Magda legjobb történetei

Századik születésnapján országszerte méltóképpen emlékeztek Szabó Magdára. Az év utolsó hetében a köztévé is iparkodik: közkedvelt regényének, az Abigélnek a televíziós változatát futtatja december 26 és 29. között a Duna Televízió. Ha kunigundás uramék elébb észbe kapnak, az egész esztendőn átívelő mozgóképes visszaemlékezést is kerekíthettek volna a tán legolvasottabb magyar írónő centenáriuma köré, hiszen kevés szerző műveiért kapkodtak oly’ lelkesen a televíziósok és a filmesek az 1960-as, 70-es, 80-as években, de még az új évezredben is, mint az ötvenkét könyvet ránk hagyó Szabó Magda történeteiért.

Abigél, a kőszobor, „aki” minden bajba jutott diákon segített, Szabó Magda népszerű regényét és a nevezetes írás televíziós változatát is „túlnőtte”; az 1814-ben, Dunaiszky Lőrinc műterméből Korsós nő néven kikerült műalkotás jószolgálati forgalma – állítólag – napjainkban is figyelemre méltó

Annyian azonban mégsem iparkodtak Szabó Magda legjobb történeteit mozgóképesíteni, mint ahány rendezőt, szerkesztőt a kerek születésnapi évforduló alkalmából is rendezetlenül hagyott Szabó Magda fölmutat. A mozgóképes életműveket számon tartó, internetes fórum ugyanis olyan dokumentumfilmeket is az írónő életművéhez sorol (Hunok a háztetőkön Párizsban, Tegnapi és mai huszárok Párizsban…), amelyek az irodalomtörténész A. Szabó Magda édes szülöttei. Viszont megfelejtkezik azokról a televíziós produkciókról, amelyek Szabó Magda művei alapján készültek. Például az 1971-ben Zsurzs Éva által rendezett A Danaidáról, a Kiálts, város! című színmű 1974-es televíziós átiratáról (direktora Hajdufy Miklós volt), az 1973-ban napvilágot látó – szerintem erősen vitatható regény – A szemlélők 1997-es, Esztergályos Károly által elkövetett tévéváltozatáról…

Az Abigél-rajongók többségét, persze, ezek a balfogások és kihagyások aligha zavarják, örvendenek, hogy minden idők legkedveltebb magyar televíziós mini-sorozatát – gyermekeikkel, unokáikkal együtt! – ismét megtekinthetik.

Tehetik: a bemutatója óta eltelt (közel) negyven év alatt Abigél – számos műfajbéli rokonával ellentétben – semmit nem kopott. Nem is öregedett. Ez az 1978-ban forgatott 146 perc minden tekintetben időtálló – azaz: klasszikus – alkotás, az oly’ igen sokat bírált Magyar Televízió „ércnél maradandóbb” produktuma.

Maga az irodalmi alap, az 1970-ben kiadott „ifjúsági regény” is az életmű fontos állomása. Szabó Magdának – aki nem „csak” a XX. század legolvasottabb írónőjeként méltó honfitársai elismerésére, de kivételes képességű varázslójaként is – ekkorra sikerült kitaposnia azt az utat maga előtt, amelyen kedve s értékrendje szerint, bátran haladhatott. Az önfeladás kényszere nélkül is megtalálta a módját, hogy az „osztályidegen entellektüelt” – akit 1949-ben hivatalából menesztettek, és, akitől irodalmi díját is visszavonták – a szocialista kultúra büszkeségeként kezeljék.

(1974-ben, a Thália Színház előcsarnokában, a Diderot regénye alapján színre vitt Fecsegő ékszerek bemutatója előtt, egyetlen – számomra meghökkentő – jelenet szemtanújaként tanulmányozhattam Szabó Magda boszorkányos varázserejét. Az 57 esztendős írónő a premierre érkező Aczél Györgyöt, az MSZMP KB kulturális munkaközösségének elnökét, Politikai Bizottságának tagját kecses piruette-el – „magyarul”: pukedlivel, azaz: szoknyáját felcsippentve, fél lépést hátrálva, tisztelgő térdhajtással – üdvözölte. Legalább annyi gúny volt ebben a mozdulatban, mint amennyi huncutság, avitt báj és kedvesség. És Aczél, a hajdani amatőr előadóművész talányosan mosolygott… A vidéki redakcióból a fővárosi sajtódzsungelbe érkező hírlapíró pedig, elhitte végre azt a történetet, amellyel e Thália-béli „kiselőadásnál” egy esztendővel korábban – amikor A szemlélőkről írt könyvismertetője nyomtatásban megjelent – a Népszabadság kulturális rovatvezetője megörvendeztette: Aczél elvtárs reggel hétkor telefonon tiltotta meg neki, hogy a lapban Lőcsei Gabriella név alatt eztán bármi megjelenjék. A nagyhatalmú kultúrcézárt meg – állítólag – Szabó Magda még korábbi telefonja riasztotta, ki az az L. G., mérgelődött az írónő, hogy őt a magyar irodalom terített asztaláról, mint a morzsát lesöpörje? Sose tudtam elmondani Szabó Magdának, más műveit, és őt, magát is mennyire tiszteltem, szerettem, és, hogy A szemlélőkről írt soraimat nem morzsasöprésnek szántam. Csak – én, balga – szabad véleménynyilvánításnak… És azt sem tudtam Szabó Magdának megköszönni, hogy e kis közjátéknak köszönhetően lettem a Magyar Nemzet újságírója.)

Az 1958-as Freskó, még inkább az 1959-es Az őz című regény népszerűségének köszönhetően Szabó Magdát elismert írónőnek tekintették mindenütt. Határainkon belül és kívül, Nyugaton (Herman Hesse ajánló sorainak köszönhetően is) és Keleten, polgárok, proletárok, hívők és hitetlenek, protestánsok, katolikusok, öregek és fiatalok körében…

A Sziget-kéket és a Tündér Lalát a legkisebbek is ismerték és szerették. (Nem is igen érthető, hogy a rajzfilmművészet szülőhazájában mindezidáig miért nem készült e két meseregényből animációs átirat. Megérdemelnénk – korhatár nélkül!)

Amikor az Abigélt írta, az írónő már azt is megengedhette magának, hogy az 1948 után föntről, központilag „átigazított” vagy letagadott történelmi eseményekről meséljen. Nemzeti ellenállást szervező, magas rangú katonatisztekről, „kétes származású” diákjaikat menteni próbáló egyházi iskolákról… (Korábban csak az egypártrendszer főemberei büszkélkedhettek azzal, ha a második világháború fináléjában emberül helytálltak.)

A mindnyájunk történelmi tisztánlátását szolgáló históriát Szabó Magda olyan körben „rendezte”, amely úgyszólván mindenki számára rokonszenves és követhető, mi több: édes mókák és keserű drámák színtere lehet.

A szigorú Matula tizenéves leánykák nevelőintézete, az intézmény ósdi szabályai következetesen védik a felnövekvőket a Matulán túli könyörtelen világtól.

Álmaikkal és kételyeikkel nehezebben boldogulnak. Azokkal Abigél foglalatoskodik. Vészkorszakban, persze, a szobor nagyobb feladatokra is vállalkozik…

A szinte lélekgyógyászi leleménnyel felépített történetet Zsurzs Éva, a sorozat rendezője a kor nagynevű színészóriásaira és ígéretes pályakezdőire bízta. És mind a két csoport lelkesen „teljesített”. Egymásra utalva s egymástól tanulva. Nagy Attila, Básti Lajos, Garas Dezső, Ruttkai Éva, Szerencsi Éva, Bánfalvy Ágnes, Zsurzs Kati, Rátonyi Hajnal…

December 26-án, kedden 16.10-től, 27-én, 28-án és 29-én 16.00 órától a Duna Televízió nézői megbizonyosodhatnak róla!

2017. december 26.

vissza >>