Ne bízzunk a jövőben! (?)

Az abnormális idők megmérgezik a normális embereket is – e szavakkal igyekszik megnyugtatni hitvesét a jólelkű Josef, amikor már az ablakuk alatt is eszelős jeleneteket rendez a háború. Köztisztelettel övezett munkaadóját kilakoltatják; a kényszerűen elhagyott ház idegenek otthona lesz. A szemfüles szomszédok a tulajdonosváltás forgatagában csak azt emelik el, ami megtetszik nekik. Vagy, amivel szívük hölgyét remélik meghódítani. Horst az ajándék mellé jó tanácsot is csomagol: „Minden reggel gyakorold a tükör előtt, hogy az arcodon tükröződjék a lojalitás!” Az Élet mindenáron című cseh filmszatíra február 7-én, szerdán 22.40-től lesz látható a Duna Televízióban.

Jan Hrebejk, valamint állandó munkatársa – tegnapelőtti iskolatársa – az író-forgatókönyvíró Petr Jarchovsky szinte ugyanúgy tűnt fel az ezredfordulón a kelet-közép-európai filmesek világában, de az Oscar-díjról döntő akadémikusok körében is, mint Jiri Menzel az 1960-as években. De Menzel és Hrebejk nem csak szerfölött kedvező fogadtatásuk, hanem erkölcsi elkötelezettségük szerint is azonos súlycsoportba sorolható

Az idegen megszállóknak (is) kiszolgáltatott kisváros lakója, Josef (megszemélyesítője az a Bolek Polivka, akit a magyarországi nézők a 2008-as Báthory-filmből ismerhetnek) normális emberként szeretné túlélni az abnormális korszakot.

Ne bízzunk a jövőben! – zengzetes jelszavakkal beetetett polgártársaival ellentétben, a jó Josef meggyőződéssel csak ezt a szlogent hajtogatja. Viszont mellőzi a Jaroslav Dusek által megszemélyesített „jó barát” joviális arcizomgyakorlatait…

Így aztán hősünk arcvonásain 117 percen át nem a lojalitás tükröződik, hanem a tanácstalanság. Vagy annak édes gyermeke: a gyanakvás.

Olykor a düh, máskor meg a szánalom.

Életveszélyes helyzetekben: a szeretetteljes (!) józanság, a mindenki javára ügyelő céltudatosság.

Akik Hrebejk Oscar-jelölt filmjét, a 2000-ben A legjobb idegen nyelvű film címéért versengő Élet mindenáron című produkciót Menzel Oscar-díjjal jutalmazott rendezésével, a Szigorúan ellenőrzött vonatokkal összevetik, „csak” azt feledik, hogy e két mozgóképes telitalálatot nem érdemes egymáshoz mérni.

Menzel második világháborús mozija ugyanis a pokol tornácán is megélhető személyes boldogságról sztorizik.

Hrebejké viszont a minden időben, minden élethelyzetben, mindenki számára kötelező emberiesség ideológiáját igyekszik elfogadtatni.

Ha napjainkban kicsi is az esélye annak, hogy a lelkünket mérgező abnormális idők hamarosan véget érnek, mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy ez a várva várt folyamat felgyorsuljon. A Hrebejk – Jarchovsky páros által „életre keltett” cseh városkában –amint az az Élet mindenáron című filmben is látható – az övéit okosan féltő Josef jóvoltából ez a „csoda” egyszer már megesett: a születendő új élet reményében az igazán jók még a köpönyegforgatókkal, a megtévesztettekkel és a szégyentelenekkel is szövetkeztek.

Mindenáron.

És az új életet – miként az az 1999-es cseh filmszatírában is látható – boldogan lehetett továbbgurítani a régi romjain.

2018. február 6.

vissza >>