Isteni természet, emberformálta táj

Január 13-án 23 órai kezdettel, azaz éjszakai adásidőben vetíti az M1 Mosonyi Szabolcs Csendes gyarmatosítók című, ismeretterjesztő filmjét, amelyet a legmagasabb elismerésre is érdemes természetfilmes másik munkájával, a Vad Szigetközzel együtt már 2013 decemberében is kedves olvasóim figyelmébe ajánlottam. A világhálón ismét ezt teszem, a Magyar Nemzet tetszhalottként ma is létező Műsorújságjában boldogabb – a Pethő Sándor által alapított Magyar Nemzet szellemiségéhez méltó – időkben közreadott szöveget szemléletes képekkel és egy jó hírrel kiegészítve: a legfeljebb David Attenborough-hoz mérhető rendező jelenleg Vad Kunság címmel az Alföldnek azokról a tájairól forgat filmet, ahol foltokban még megmaradt az egykori, gazdag élővilág.

Mosonyi Szabolcsnak, aki a harmadik évezred első éveiben jelentkezett először a médiában („hazai” témákkal akkor is, láperdőinket, meg a Kárpát-medence vadvilágát követte, első próbálkozásaiban is), két természetfilmje is szerepel az ünnepi választékban. Az egyik, a Csendes gyarmatosítók a természetnek azt az „átrendeződését” szemlélteti, méghozzá igen hatásosan, amely a modern élet magától értetődő tartozéka. A földgolyó-méretű népvándorlás következtében az állatvilág is korábban elképzelhetetlen helyváltoztatási hajcihő „függvénye” lett. Főleg a rovarok, bogarak, rágcsálók vándorolnak kontinenseken át, hogy aztán, új terrénumukon, egészen „emberi” magatartásformákat honosíthatnak meg. Közülük nem is egy, akár a gyarmatosítók, úgy uralják új világuk természeti rendjét. A biológia-földrajz szakos tanári diplomával rendelkező természetfilmes hét (vagy nyolc?) ilyen gyarmatosítót mutat be látványnak is, leckének is igazán szórakoztató filmjében. A nézők többségének alighanem már a harlekin katicabogár történeténél elakad a szava s a lélegzete. A Távol-Keletről Európába telepített, és a levéltetvek ellen „hadra fogott” bogár ugyanis nem csak a levéltetveket falta fel, hanem a nála jóval kisebb termetű, kontinensünkön honos katicák lárváit is. A holnap hétpettyeseit! (Csekély vigasz, hogy a kerti hangya viszont Budatétényről indult el konkvisztádori körútjára, s állítólag ma már szerte Európában megtalálható…)

Az 52 perces Vad Szigetköz című természetfilm azt vizsgálta, a Bősnél épített környezet szorításában megőrízeti-e egykori gazdagságát a Duna

A másik Mosonyi Szabolcs-film, amellyel december végén, a televíziókészülékünk előtt ülve, megismerkedhetünk, a Vad Szigetköz, voltaképpen ugyanezt a témát „ragozza tovább” – miként alakul át, a szemünk láttára az isteni természet emberformálta tájjá – az előző filmnél is látványosabban, tanulságosabban. A bősi vízi erőmű megépülte utáni tájat pásztázza végig Mosonyi Szabolcs, az elterelt Duna mentén átrendeződő növény- és állatvilágot, a Kárpát-medence káprázatos változatosságát és életrevalóságát is szemléltetve e szomorú történet által. Láthatunk e filmben szoros családi kötelékben élő hódokat, kontyos récéket, bütykös hattyúkat; az egyik állatfaj megtalálja a módját, hogyan folytassa tovább az életét a korábbi vízmennyiségének a nyolcvan százalékától megfosztott folyó mentén, a másik nem. Az ember is próbálkozik, fenékküszöböt épít, keresztgátakat a kevés víz megfogására; Európa leggazdagabb élőhelyeinek egyikét így sem tudják eredeti természeti értékei szerint helyreállítani. Persze, ami mégis fennmaradt, az is gyönyörű. A kis kormoránok, az egerészölyv, Mosonyi Szabolcs kamerája mind képbe hozza őket, az Északról telelni hozzánk érkező kercerécékkel együtt. Aki pedig mindeközben arról kérdezné, hogyan lett belőle természetfilmes, a csepeli lakótelepről induló fiatalember valószínűleg a 80-as években a Magyar Televízióban futtatott Attenboroug-sorozatokról kezdene el mesélni. Az Élet a Földön, Az élő bolygó, Az élet megpróbáltatásai láttán határozta el, mondaná, s mondja is beszélgetős műsorokban, újsághasábokon, hogy egyszer ő is bemutatja majd a világnak a Kárpát-medencének azon állatait, amelyek sehol máshol nem élnek meg a Földön, csak mifelénk. Azt az összeállítását, amellyel ezt az elhatározását – részben, vagy egészében? – teljesítette, a Csodakút elnevezésű nemzetközi természetfilm-fesztiválon díjazták.

Nem volna haszontalan, ha az új esztendőben ezt az Endemica Hungarica című „mosonyiádát” is műsorába illesztené valamelyik köztelevízió az öt közül. Ha már a nagy inspirátorral, a 87 esztendős David Attenboroug-val karácsonykor találkozhatunk! Annak egyébként, hogy a hat évtizedet átfogó természetfilmes múltjára visszaemlékező Attenborough-t karácsonyi ajándékként tálalja a média, azért is örvendhetünk, mert az ő pályaíve láttán talán-talán nekünk, magyaroknak is az eszünkbe jut majd, miként lehetne – kellene – a saját természetfilmeseinket becsülnünk. David Attenborough-t Anglia nemzeti kincsének tekinti. A királynő 1985-ben lovaggá ütötte a hátizsákos természetjárót. Igaz, ami igaz, a mi Mosonyi Szabolcsunk is boldog embernek tűnik, napjainkban jelentősebb összegekkel támogatják az ismeretterjesztő filmeket, mint tíz esztendővel ezelőtt, mondja; és, ami ennél is fontosabb, filmre vehette a Duna-virágzást, ami eddig még senkinek sem sikerült. A Tisza nappal „virágzik”, a Duna éjszaka, azért tudtunk róla jóval kevesebbet. Mosonyi Szabolcsnak köszönhetően azonban már mindannyian láthatjuk, tudhatjuk, hogy a Duna fölött násztáncukat járó kérészekre is büszkék lehetünk.

2015. január 12.

vissza >>