Csoportkép – jó emberekkel

Hangulatjavító tévé-műsorokra vágyó polgártársaimnak ezúttal három olyan sorozatot ajánlok a figyelmükbe, amelyek a Viasat3, a Cool, a Story4 és a Galaxy programjában hétfőtől péntekig, délelőtt, délután, de esténként is azt példázzák, miként lehet elcsípni a bűnözőket – A mentalista, Az utolsó zsaru és Murdoch nyomozó módszereivel. Az amerikai, a német és a kanadai-angol filmfolyam szó szerint is határtalan népszerűsége nem csak a főszereplők – Simon Baker, Henning Baum és Yannick Bisson – rokonszenves egyéniségével magyarázható, hanem azzal a forgatókönyvíróik és rendezőik által rájuk ruházott képességükkel is, hogy kitartóan, mi több: megvesztegethetetlen következetességgel üldözik a törvényszegőket. Függetlenül attól, hogy kisstílű tolvajokat, megtévedt bajkeverőket, vagy fontos posztra, nagy vagyonra vágyó gazembereket kell lefülelniük.

A világ legnépszerűbb tévésorozataként számon tartott A mentalista boldog véggel búcsúzik nézőitől; a különösen különc „tanácsadó” (Simon Baker) segítőkész munkatársát (Robin Tunney) karon fogva sétál ki a folytonos életveszély tartományából

Mindhárman sérült emberek. A mentalista is, a névlegesen „utolsó” zsaru is, a 19. század drámaian változó világában ügyködő Murdoch is.

A 69-es ausztrál színész, Simon Baker által megszemélyesített „független tanácsadó” szinte menthetetlenül. Kivételesen fejlett megfigyelőképességére hagyatkozva megoldhatatlannak tűnő bűnügyek megfejtésében segédkezik. Amikor egy rettegett sorozatgyilkos, a Red John néven emlegetett szörnyeteg leleplezése volt a feladata, óvatlanul nyilatkozott a munkájáról, és a gonosztevő megölte a feleségét és a kislányát. A tragédia óta a gondolatok és a viselkedések befolyásolásának nagymesterét irtózatos lelkiismeret-furdalás gyötri, eltökélt bosszúvágy sarkallja.

Kifelé elbűvölően kedves és vicces fickó a CBI sacramentói irodájának „külsőse”. Olykor mindenki másnál megértőbben, udvariasabban jár-kél a világban. Máskor könnyezve s reszketegen, ám mégis könyörtelenül akciózik.

Az áldozatok oldalán minden kockázatra kész. Titáni erővel küzd értük, vagy miattuk. És logikusan, józanul.

Embersége a bűn mocsarában sem hagyja el, tán ezért is tud hasznos tanácsokkal szolgálni a legképtelenebb helyzetek megoldásánál is.

A tíz esztendővel ezelőtt útjára indított sorozat 151 epizódjából egyet-egyet a címszereplő Simon Baker rendezett, vagy vállalt producerként. A teljes produkciónak a nagyobbik részét – 81 epizódot – a magyar felmenőit sem feledő Tom Szentgyörgyi (amerikásan: Szentgyorgyi vagy Saint George) jegyzi. (A Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert harmad-unokaöccse, a történelmi kalandhősnek is tekinthető író, újságíró, fotoriporter Andrew St. George fia.) Tizet forgatókönyvíróként, 23-at társ-producerként, 48-at vezető producerként.

Nem hiszem, hogy mióta képernyőnkön első ízben megjelent, azaz 2009 óta magyar közreműködője miatt érezzük a sajátunknak A mentalista hét ciklusát. Talán nem is „csak” a Simon Baker által oly’ igen meggyőzően megjelenített karakter végett.

Hanem, mert immár óráról órára csúfuló világunkban, amikor politikai hecckampányok kiszolgáltatottja a törvény, az igazság, az erkölcs, a hit, de még a családi béke is, olyan emberek társaságában időzünk a legszívesebben, legalább virtuálisan, akik az évezredek óta érvényes törvények, igazságok, erkölcsi alapelvek és hittételek védelmezői, és megpróbálják elkapni azokat, akik hazudnak, lopnak, csalnak, rombolnak. Közvetett módon, vagy tán ténylegesen ölnek is.

Henning Baumról azt állítják Az utolsó zsaru című német tévésorozat lelkes nézői, hogy van olyan sármőr, mint George Clooney. A locsei.net szerzője szerint Baum – a maga módján – Clooney-nál is hódítóbb

A Story4 adásában hetente, öt napon át, a Galaxyban pedig minden áldott nap Henning Baum közreműködésével elragadó macsóként megjelenő zsaru azért titulálja magát az utolsónak, mert – húsz esztendős kényszerkitérő után, alakulatához visszatérve – a hagyományos bűnüldözési módszereket alkalmazza.

Üt, vág, lohol, lő és fenyeget… Fondorkodik is, hogy a törvényszegőket elkaphassa. Az olyasféle technikai újdonságokról, amelyek korunk hekusainak a munkáját segítik, soha nem hallott. Több évtizedes eszméletvesztéssel járó kór kárvallottjaként nem is hallhatott. Környezete lelkiismeret-furdalásos szánalommal fogadja a nemlétből visszatérőt. (Annak idején nem siettek a segítségére, kollegiális késlekedésük okozta a Brigsauként anyakönyvezett férfi húsz esztendeig tartó öntudatlanságát.)

Kissé le is nézik, óvatosan ki is közösítik. Mellérendelt, ifjú pályatársa élenjár a szakmai lenullázás mindennapi gyakorlatában.

Aztán az idézőjeles utolsó zsaru epizódról epizódra, szép fokozatosan mindnyájuknak bebizonyítja, hogy a nyomozás hitelét, eredményességét nem a számítógép, az okos-telefon, az ilyen-olyan elektronikus ketyere mindenhatósága biztosíthatja. Hanem a detektív szorgalma, szimata, józan esze, lendülete, szakmai tapasztalata, kapcsolatrendszere, jó szándéka… Mire a régi osztag tagjai, az igen messziről visszatérő Mick Brigsau kortársai, de a lányával egyívásúak is megszabadulnak az előítéleteiktől, az ókonzervatív férfi a csoport legeredményesebb nyomozója, az ifjúság példaképe…

Miként azt kommentárok sora jelzi, a nézők is régimódisága miatt kedvelik A(a)z utolsó zsarut. Meg a vicces szövegeiért, tartalmas párbeszédeiért, életes karaktereiért.

A locsei.net szerzője a balfogásaiért is. Hogy magánéleti kudarcai tanulságaként, múlt idejű hős létére is belátja, nem rendezheti át a világot húsz évvel korábbi megszokásai vagy igényei szerint.

A Henning Baum által „fémjelzett” utolsók – zsaruk, közemberek, sérültek és sértetlenek, nagymenők és kismenők – néhanapján megújulni is készek.

Más kérdés, hogy ki és mikor hiszi ezt el neki.

A Yannich Bisson által megszemélyesített Murdoch felügyelő akkor is a bűnözőket üldözi, amikor patológus kollégájával, a Helene Joy által megjelenített dr. Julia Ogdennel egybekel

A kanadai-angol filmsorozat nyomozója, William Murdoch nem igazán bőbeszédű férfiú. Múltjáról csak sejtései lehetnek a sorozat nézőjének, vagy kétséges következtetései. (Például az, hogy Murdoch kemény protestánsok közt is bátran megvallja a római katolikus egyház által képviselt hitbéli felfogását, számomra azt sugallja, a szegény – és talán árva – fiúnak szerzetestanárok lehettek a nevelői.)

A Yannick Bisson által megszemélyesített úriembernek – aki az 1890-es évek Torontójának lakója – a hivatása az élete. Azért igyekszik korának szinte valamennyi információját – a tudományos újdonságoktól az irodalmi szenzációkon át a világpolitika nevezetes eseményeiig – naprakészen összegyűjteni, s lehetőleg meg is érteni, hogy azok a közvetlen környezetében megesett bűnügyek megfejtésében a segítségére lehessenek.

Ismeretszerzői buzgalmát szakmai sikerei igazolják: az egyik epizódban az ujjlenyomatokról szerzett információi révén jön rá rémes események mikéntjeire, a másikban meg a vérvizsgálatokkal kapcsolatos tudása által…

A mi nyomozónk olvasója a spiritiszta Arthur Conan Doyle írásainak (a Sherlock Holmes-történeteknek), és Mark Twain műveit is jól ismeri.

Otthonosan mozog Nikola Tesla találmányainak sokasága közt, de Edisonról is megvan a maga véleménye. Találkozik az ifjú Winston Churchillel, a Torontóban időző, előkelő angol legjobb barátjának a gyilkosát kell megtalálnia…

A „véletlen” a századvégi Kanada miniszterelnökével is összehozza.

(Népszerű sorozatának forgatókönyvírói meg a Murdoch-rajongó Stephen Harperrel, Kanada huszonkettedik miniszterelnökével hozták össze a közszeretetnek örvendő színészt és játszótársait a negyedik évad egyik epizódjában. A Murdoch-széria és csapata ezt a kalandot is átvészelte.)

Mint az a fentiek alapján is nyilvánvaló, alapos történelmi és technikatörténeti ismeretterjesztés befogadója is az a néző, aki a Murdoch-sorozatot figyelmével követi. És ez bizony, olyan ritka adomány, amilyet kriminalisztikai televíziós filmfolyamoktól nemigen várhatunk, és mindezidáig nem is igen kaphattunk.

De talán még ennél is nagyobb ajándék az a csoportkép, amelyet a 2008 óta azonos színvonalon jelentkező sorozat állít elénk a bűnüldözésnek arról a fáradhatatlan, higgadt, tárgyilagos, felkészült és következetes mesterétől, aki még a munkatársait – főnökeit és tanítványait – is képes csöndesen, tapintatosan a maga képére és hasonlatosságára formálni. Ilyen mágiát hosszú életem során sehol nem láttam. Sem a valóságban, sem a mozgóképes mesék birodalmában, kivéve a tizenegy szériás Murdoch-sorozatot. Lehet, hogy aki ezt a produkciót elejétől végig megtekinti, e jelenség titkát is megfejti?

A módszerét is megérti, magáévá teszi?

2018. március 6.

vissza >>