De szép lenne a világ, ha nem volnának azok a rusnya darazsak!

Nehezen hihető, de igaz: immár az örökifjú Jiri Menzel, a közép-európai filmművészet világhírű fenegyereke is nyolcvan éves! A Duna Televízió – a költészet napján – Hóvirágünnep című rendezésével köszönti. Hogy miért éppen e napon? És miért ily’ késedelmesen? Mindkét jogos kérdésre találni magyarázatot. Menzelnek, miként a teljes életműve, ez a mozija is közeli rokonságban áll a költészettel. Mozgóképesített lírájának csak az eszközei mások, mint az írásjelekkel alkotó poétáknak. A februárban esedékes születésnapi köszöntő elodázása pedig – feltételezésem szerint – azzal indokolható, hogy a műsorszerkesztők megvárták, míg a múlt év novemberében többórás koponyaműtétet elszenvedő, majd hosszú, mesterséges kómával gyógykezelt rendező felépül, és április 11-én, szerdán 22.35-től szokásos derűjével nyugtázhatja, milyen nagyon szeretik és értik őt, meg a műveit kedves barátai és lelki rokonai, a magyarok.

Menzel igazából csak baráti körben szeretett dolgozni. Ha Bohumil Hrabal volt filmtörténeteinek a kitalálója, megírója, forgatókönyvíró-társa, Rudolf Hrusinsky és Jaromil Hanzlik a főszereplője és – olykor-olykor – az édes Libuse Safrankova a mellékszereplője

A Hóvirágünnep című mulatságosan keserű történetet az Oscar-díjas Jiri Menzel csak nagy kitérők után forgathatta le. Az 1968-as „prágai tavasz” (amelynek a felszikráztatásában – egyesek állítása szerint – Menzel Szigorúan ellenőrzött vonatok című mozijának a világrengető sikere is besegített), majd pedig e gyönyörű demokratizálódási kísérlet elfojtása lehetetlenné tette számára, hogy hazai pályán folytassa filmrendezői pályáját.

Pacsirták cérnaszálon című filmjét több mint két évtizeden át „dobozolták”, a krisztusi korban lévő, tehetséges fiatalember pedig, jó pár évig csak külföldön dolgozhatott. Svédországban, Nyugat-Németországban, Svájcban… Ihletet és témát adó segítőtársait azonban – Bohumil Hrabalt, Vera Chytilovát… – Menzel a szülőföldjétől közerkölcs dolgában fényévnyi messzeségre lévő tájakon sem feledte. Amikor végre hazatérhetett, a prágai tavasz előtt megkezdett úton haladt tovább.

Először múlt idejű filmet forgatott. Szilárd alapelve szerint ugyanis „a filmet – bárhol rendezed, és bármilyen lesz is – mindig a történelmi tapasztalatok tükrén keresztül fogják nézni.”

A szülők, nagyszülők múltjában kutakodó-lubickoló Sörgyári capriccio után az 1980-as évek jelenében békés derűvel botorkáló Hóvirágünnep következett. A történet – és állítólag a forgatás – helyszíne az erdők által körülölelt kis falu, Kersko, Hrabal lakhelye.

(A Menzel-Hrabal páros által híressé vált község peremvidékén, a Hóvirágünnep egyes jeleneteiben maga az író is megjelenik. Serényen igyekszik rendet rakni a gondjaira bízott területen, miközben tőle pár méterre, az országúti kanyarulatnál teherautók rakodóteréről borítják le az ipari hulladékot. Meg, ami odafönt összeszedhető…)

A település lakói – például a Rudolf Hrusinsky által megjelenített Franc, vagy a Jaromil Hanzlik által megszemélyesített Leli, a „falu bolondja” – kivétel nélkül mind találékony emberek. Minden élethelyzetben meglelik az egyetlen ötletesen üdvözítő megoldást. Olykor az asszonynép segítségével, vagy a községi rendőr könyörtelen közreműködésével… Egészséges életszemléletüktől sem az egyik, sem a másik típusú külső behatás nem tudja őket eltéríteni.

Legfeljebb Franc hajtogatja csendesen és folyamatosan önmagának, de véletlenül sem a szomszédjainak, vagy vadásztársaság-béli cimboráinak: „De szép lenne a világ, ha nem volnának ezek a rusnya darazsak!”

A harmadik évezredbeli glóbusz lakói számára is ismerős az a táj és az a közösség, amelyet ez az 1983-ban forgatott 83 perc felmutat. Mi, magyarok, 2018. tavaszán talán csak a film hőseinek édesbús derűjét fogadjuk az ismeretlen jelenségeknek kijáró idegenkedéssel.

Vagy irigykedve.

Pedig – higgyék el nekem – sem idegenkedni, sem irigykedni nem érdemes a Hóvirágünnep című Menzel-film megtekintése közben vagy után!

Ám mosolyogva ismételgetni: De szép lenne a világ, ha nem volnának azok a rusnya darazsak? És békésen reménykedni: előbb-utóbb ezeket is eltakarítja fölülünk valamilyen könyörületes és üdvös förgeteg?

Ez tényleg a lelki békénket és a jó közérzetünket szolgálhatja!

2018. április 10.

vissza >>