Szép vidékek, barátságos bestiák

Zöld napján azt igyekezett tudatosítani nézőiben az M5, hogy van olyan köztévé-részlegünk, amelyik a természet világával kapcsolatos tudnivalókat népszerűsíti. Május 27-én, vasárnap hat órán át Gödöllőről, a negyedik alkalommal megrendezett Nemzetközi Természetfilm Fesztiválról továbbította a híreket, „szállította” az országos ismertségre érdemes személyeket, a Kárpát-medence Gödöllőn (is?) díjazott természetfilmeseit. Ahogyan az közszolgálati televíziónk oktatási – ismeretterjesztő – kulturális adójától el is várható. Azaz: kicsit ügyetlenebbül. A jó mesterektől menet közben is elsajátítható rutint tudálékossággal helyettesítve. Pedig, ha csak a saját házuk tájára figyelnének, például David Attenborough-nak, Szemadám Györgynek, Gyenes Károlynak az M5-ön mostanában feltűnő produkcióira, akkor is könnyen, gyorsan elsajátíthatnák azt a természetes és közérthető stílust, amellyel a természettudományos ismeretek eredményesen népszerűsíthetők.

Attenborough híres sorozata, a Bolygónk, a Föld 2 május 31-én, csütörtökön 20.10-kor, Szemadám György Madarat tolláról című 2003-as összeállítása június 2-án, szombaton 17.00 órai kezdettel, Gyenes Károly „evezős túrája”, az Európa kék szalagja, a Duna ezt követően, 17.30-kor, a Vad vidékek – Brazília című angol sorozat június 3-án, vasárnap 17.00 órától látható az M5 műsorán

Az először 2016 nyarán jelentkező M5 máig nem tudta feledtetni az indulásakor kavarodó zűrzavart. Hogy a nyári olimpiai játékok alkalmi közvetítőjeként kellett hirdetnie magát; hogy közpénzeken fenntartott tévéprogramként sem remélhette mindenki, hogy az M5-öt nézni tudja…

Mindez természetesen kedvezőtlen közhangulatot keltett körülötte. A Rio de Janeiróban megrendezett paralimpiai játékok közvetítőjeként sem lett igazán népszerű. S amikor szeptember közepén hírül adták, hogy sportos küldetését befejezvén, „oktatási – ismereterjesztő – kulturális csatorna” lesz belőle, már megszokásból sem lelkesedtek érte az emberek.

Valljuk be, nem is igen volt miért lelkesedniük. Oktatás és ismeretterjesztés cím alatt az M5 a főadók resztlijét hozta. Saját összeállításai pedig, rendszerint olyan bágyadtak, esetlegesek lettek, amilyeneket a National Geographic-on, Spektrumon, Discovery-n nevelkedett publikum nem igazán tudott megkedvelni.

Önreklámjai is hatástalanul pörögtek, akár a rokonaié, a Duna Televízióé, a Duna Worldé, az M3-é, az esténként Petőfivé avanzsáló M2-é…

A fentieket nem az ellen-drukker írja, hanem a szépreményű szurkoló, aki nem és nem hajlandó azon elvét feladni, hogy a közszolgálati Magyar Televízió – valamilyen szinten – a hatásos és hiteles ismeretterjesztés szolgálatába állítható.

A természettudományos ismeretterjesztés területén a legsürgősebben! Szerintem ugyanis – de nálam felkészültebb honfitársaim szerint is – kis hazánkban ezen a területen a legnagyobb a lemaradás.

A külföldi tematikus tévéadók nem mindenki számára elérhetők. (A legolcsóbb előfizetési csomagokban tudtommal egyik sem szerepel.) Az internet az ismeretszerzés forrásai közelében a megtévesztés csapdáit is fel szokta állítani. (A természettudományos ismeretek környékén – talán – a legszorgalmasabban!)

Miközben e téren kellene a legtöbb embernek naprakész ismeretekkel rendelkeznie!

Miért?

Hogy menthessük, ami még vesztésre álló planétánkon menthető!

Zengzetes szólamokkal, a pillanat vagy a politikai érdek diktálta plánumokkal, össznépi lazasággal nem jutunk messzire! – az igazán bölcs, önzetlen, és hatalmas felelősségtudattal megáldott-megvert emberek mind erre figyelmeztetnek!

Aligha a véletlen műve, hogy oly’ sok híres természetfilmes jelentkezett arra a Gödöllőn megrendezett fesztiválra, amelynek világunk biológiai sokfélesége volt a témája!

Például a 92 éves David Attenborough is, akinek, mint tudható, voltaképpen hatvanegynéhány éve a biológiai sokféleség megőrzése és megismertetése a kedvenc témája!

De ne keseregjen az, aki május 24. és 27 között nem jutott el Gödöllőre! Az M5 közreműködésével ugyanis a következő napokban, hetekben bárki találkozhat az elragadó öregúrral és több más, szeretve tisztelt természetfilmessel! Ha nem is a legeslegújabb munkáikkal, de évekkel, évtizedekkel ezelőtt forgatott, máig időszerű filmjeikkel bizonyosan! Mert, persze, közülük, aki csak teheti, folyamatosan dogozik! David Attenborough túl a 90-en is! (Igaz, személyesen nem vesz részt a forgatásokon, „csak” irányítja, s kommentálja a kamerák által rögzített jeleneteket.)

Hogy a Bolygónk a Föld című sorozat „összejöjjön”, negyven országot jártak be Attenborough munkatársai. Szigeteket, hegyeket, dzsungeleket, sivatagokat, füves pusztákat, városokat… Miként a sorozat első részeit, ez újabbakat sem elég egyszer megtekinteni. (Aki a sorozat első epizódjait feledte, az Ozone TV-n napjainkban is megtalálja valamennyit!)

A festőművész, író, madármegfigyelő Szemadám György vagy tizenöt évvel ezelőtt „jó madaras helyekre” vezette el a nézőket. Útmutatása szerint kedvünkre gyönyörködhettünk hazánk madárvilágának ritka példányaiban. A Madarat tolláról című sorozatot régóta hiányoltuk, többen is a képernyőnkről…

És a folytatásáról álmodoztunk…

Most, hogy az M5 a 2003-ban forgatott epizódokat műsorába illeszti, több mindenben is reménykedhetünk. Leginkább abban, hogy amióta e hangulatos és látványos filmfolyam elkészült, nem változott meg drámaian „négy égtáj madarainak” találkozóhelye, Magyarország.

Majd két évtizede a televíziós-természetfilmes Gyenes Károly elgondolás szerint különböző korú és hivatású emberek – felnőttek és gyermekek, férfiak és nők, tudósok, tévések, tanárok, sportolók és nagydumások – evezős túra keretében mutatták be a Dunát a Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig. 1999 nyarán 28 nap alatt a folyó forrásvidékétől Budapestig értek; a tizenkét túrakenuval és egy kajakkal megtett utat később életük legnagyobb élményeként emlegették. Útjukat két operatőr kísérte, egyik a partról, másik az első hajó elejéről rögzítette a tájat és az önkéntes csapat küszködését.

Amikor először néztem meg a sorozatot, több kifogásolható furcsaságot véltem benne fölfedezni. Élemedett korban és a Duna rajongó híveként ma már csak az Európa kék szalagja, a Duna című összeállítás értékeit „raktározom”, a folyó fenségét és a partjainál élő nációk érdemeit dicsérem – melyhez hasonló élményeket kívánok mindazoknak, akik még számon tartják, micsoda kincsünk, nekünk, magyaroknak is, hogy Európa fő utcája, a Duna mentén élhetünk.

Vasárnaponként angol természetfilm-sorozattal örvendezteti meg nézőit az M5. Adam White munkája, melynek csuklyásmajmok, óriásvidrák, ormányos medvék a főszereplői, családi tévéprogramként is megállja a helyét. Ha az M5 döcögősen, nyögvenyelősen összehozott zöld napjánál nem időztem volna, soha meg nem ismertem volna őket.

Pedig, higgyék el nekem, érdemes!

2018. május 29.

vissza >>