Az ifjú Viktória
meg az ő állandó minisztere

A 64 éven keresztül uralkodó Viktória királynőről egyre többször és egyre lelkesebben forgatnak játékfilmeket. Ifjúsága és öregsége egyaránt remek lehetőséget kínál a mozi mutatványosainak. A locsei.net szerzője számára, igaz, az öregasszony hétköznapjait bemutató mozgóképes történetek sokkal, de sokkal kedvesebbek, mint a pályakezdő uralkodót megidézők – kiváltképpen, ha az idős uralkodót Judi Dench személyesíti meg – ezúttal azonban mégis a Duna Televízióban július 6-án, pénteken este 20.25-kor megtekinthető, Az ifjú Viktória királynő című amerikai-angol filmet ajánlja olvasói figyelmébe. Igazából nem is a nevezetes uralkodónő tüzetesebb megismerése érdekében. Hanem, hogy az ő „állandó miniszterét”, Albert főherceget, a férjét képbe hozhassam…

Az Emily Blunt és Rupert Friend által megszemélyesített uralkodói pár, Viktória királynő és Albert főherceg az oktatás és az ipar területén is jelentős reformokat léptetett életbe

A 2009-ben Jean-Marc Vallée által forgatott száz perc eredetileg – azaz „beharangozó” reklámszövegei által – nem ígér mást, csak azt, hogy megmutatja, mi kell a hatalom gyakorlásához. Erő – ezt állítja. Majd pedig, a történelmi valóságnak megfelelően azt is megmutatja, mi ad erőt egy burok alatt tartott, tizenéves leánykának ahhoz, hogy országa, népe fölött uralkodjék: az érzelmei.

Az 1819 és 1901 között élt, igazi Viktóriának nem volt boldog a gyermekkora. Apját korán elveszítette, anyja szigorú és – a gyermek számára teljességgel – érthetetlen elvek szerint nevelte. Tizenegy évesen kezdte el kapiskálni, hogy számára létkérdés a „fényes sorsot” vállalni. Kisvártatva azt is sejteni kezdte, az sem mindegy, miként. Porcelánbaba módjára? Vagy az uralkodói feladatokhoz illő felelősségtudattal felvértezett személyként?

A kanadai filmrendező, Jean-Marc Vallée munkájában elhangzik egy mondat. Hogy a száznyolcvan évvel korábbi valóságban is elhangzott-e, nem tudom:

Imádkoztam, hogy legyen erőm szembenézni sorsommal.”

És Viktória imádságos kérése odafönn meghallgattatott. Az „erő” a szász-coburg-gothai Albert képében megérkezett. A jó megjelenésű, jó természetű, intelligens fiatalember (akit a filmben Rupert Friend kicsit sután, de igen kedvesen jelenít meg) gyökeresen átalakította Viktória uralkodói szemléletét. Hogy azt a hat és fél évtizedet, amely alatt Viktória volt az Egyesült Királyság uralkodónője, ma is viktoriánus korként tartja számon a história, hogy „menet közben” helyreállt a brit korona méltósága és tekintélye – voltaképpen Albert főhercegnek (is) köszönhető. Az ifjú Viktória királynő című film ezt a folyamatot idézi meg, színesen, közérthetően, bájosan.

Nemrég egy öntudatos, ifjú hölgy arról tájékoztatott, hogy az ő nemzedéke már nem a romantikájukért kedveli a történelmi filmeket, hanem ma is tanulságos, múlt idejű információik végett. E közlés hallatán oly’ erősen kezdtem el örvendezni, hogy még azt sem próbáltam bizonygatni alkalmi tanítómesteremnek, e kettő: romantika és történelmi példatár jól megfér egymás mellett! Vagy ötvenöt-hatvan évvel ezelőtt az én generációm is e kettős adományért falta a tizenkilenc századi, romantikus történelmi regényeket…

Más kérdés, hogy akár az egyikből, akár a másikból a mi szocreálos ifjúkorunkban mit tudtunk „hasznosítani”. Romantika? Történelmi példatár? Miközben a múltat végképp el kellett feledni?

Nagymama-korú kibicként azonban, napjainkban annak is örvendenék, ha Az ifjú Viktória királynő című film láttán, a párválasztás komolyságán filozofálnának a nagykorúságát éppen hogy elérő Viktóriával és Alberttel egykorú, mai fiúk, lányok…

Holnapi uralkodók, holnaputáni vezetők…

(Amúgy a Viktóriát alakító, harmincöt esztendős Emily Blunt július 7-én és 8-án „elcsíphető” a kereskedelmi televíziók adásaiban: először a Poirot-sorozat Halál a Níluson című epizódjában, másnap a Sorsügynökség című sci-fiben, amelynek politikus hőse a karrier és a személyes boldogság között kell, hogy válasszon.)

2018. július 3.

vissza >>