Ha a szeretet a kapaszkodónk…

Nem „csak” augusztus huszadikát, a tanévkezdés napját is lehet televíziós portréval ünnepelni. Például a magát „az útpadkára szorultak írójának” (is) nevező Ferdinandy Györgyöt bemutató összeállítással, amely szeptember másodikán 12.30-tól lesz látható az M5 műsorán. A Magyar Művészeti Akadémia megbízásából B. Révész László által szerkesztett-rendezett produkció az utódaikat e jeles napon kétségbeesett tanácstalansággal útjukra bocsátó szülőket, nagyszülőket is gyámolíthatja. A viszontagságos gyermekéveit és viharos ifjúságát voltaképpen sértetlenül megélő Ferdinandy ugyanis (aki 1945-ben tíz esztendős volt, 1956-ban huszonegy), kamerák kereszttűzében is elragadó közvetlenséggel fejtegeti, magyarázza: minden nehézségen túl lehet jutni, tisztességgel, emberül, ha a szeretet a kapaszkodónk. Az Örökké úton című portréfilmben közreadott történeteket Ferdinandy György igencsak terjedelmes életműve is „igazolja”.

Ferdinandy György számos kötetét ajánlja a Libri olvasói figyelmébe, köztük a spanyolul és franciául már megjelent írások magyar változatait is

Ferdinandy György legalább olyan jó előadó, mint amilyen olvasmányos író. Hallgatóságának figyelmét hosszú időn át képes lekötni, sőt fokozni, ha tizenévesek ülnek körülötte, akkor is. B. Révész László tehát, aki e legutóbbi televíziós portrét „megrajzolta” róla, bátran válogathatott azon korábbi felvételek közül is, amelyek a kontinensek közt „ingázó” író, irodalomtörténész, kritikus és egyetemi tanár itthoni – tizenkilenc megállós – előadói körútját rögzítették. Ami e régebbi „műsorokból” kimaradt, azt a felkészült, gyakorlott és tapintatos B. Révész kérdéseire készségesen válaszolgatva mesélte el a portréfilm alanya.

Így aztán a néző alighanem mindenről értesül, amit Ferdinandy fordulatos életútjából ismerni érdemes. Az apa nélkül maradt fiúcska keservét, a gyermekeit egyedül nevelő édesanya megpróbáltatásait, egy hajdan jómódú úri család sorsának különös fordulatait…

Szinte mindegyik történetet hallhattuk, olvashattuk vagy – mozgóképesítve – láthattuk már valahol. Ám, ahogyan Ferdinandy Görgy az Örökké úton című portréfilmben előadja őket, színesebbekké, mozgalmasabbakká, olykor még mulatságosabbakká is válnak az általuk felidézett események, amelyekhez – mint tudjuk – a díszleteket félelmetesen sötét „rend” szolgáltatta.

Természetesen az elbeszélő nem lakkozta az 1945-48 és 56 közötti valóságot! Csak megkereste, meg is találta azokat a pontjait, amelyekre gyűlölködés nélkül lehet visszaemlékezni.

Az 56-os forradalomról is így mesél, amelynek forgatagában autóbuszkalauzi egyenruháját magára öltve s „a munkásosztályt képviselve” forgolódott.

A lázas októberi napoknak – szerinte – az volt a legnagyobb eredménye, hogy felgyorsította a nemzetté válás folyamatát.

Szertefoszlott reményeiről sem hallgatott, emigránsként megélt félelmeit sem feledte Ferdinandy György. Hogy is feledhette volna? Azok hatására lett a menekültek – ahogyan ő mondja: az „útpadkára szorultak” – írója.

Vagy harminc éven át ő maga is menekült státuszban élt. Olyan emberként, akinek túlságosan „hosszúra nyúlt tanulmányutat kellett megtennie”.

Talán ezzel magyarázható, talán mással, Ferdinandy György ma sem tud nem együtt érezni a menekültekkel. A gyűlölködést, akár jobbról, akár balról érkezik, nagyon elítéli, ellenzi.

Az egyetlen dolog, amiért Ferdinandy György szerint élni érdemes: a szeretet.

Mióta szülőhazájába akadálytalanul vissza-visszatérhet, ingázónak, ablaknyitogatónak is szívesen nevezi magát. Megírja, kívülről s belülről miként látja ezt a szívének minden másnál kedvesebb földet.

Gyakorló nagymamaként gyakran fontolgatom, három kis unokámat miként tudnám megóvni a jövő lehetséges megpróbáltatásaitól, a magam szerény eszközeivel hogyan tudnám felkészíteni őket életük várható kihívásaira. Szeptember elsején, amikor új tanintézetük – kisgimnáziumuk, elemi iskolájuk, óvodájuk – felé elindulnak, csak a pillanatnyi teendőkre ügyelünk, nagy óvatosan kopott közhelyeket ismételgetünk. Csöndes imát mormolunk.

Ebben az esztendőben – talán – Ferdinandy György portréfilmjét is elmentem a számukra. Egyszer tán, tíz-húsz év múlva előveszik, megtekintik, és elméláznak az ablaknyitogató-ingázó történetein…

2018. szeptember 2.

vissza >>