Minden gyermekben ott rejlik egy jobb világ reménye!

A még élete delén világhírűvé vált Maria Montessoriról sokan tudják, hogy Olaszországban ő volt az első diplomás orvosnő. Többen azt is megjegyezték róla, hogy pályája kezdetén az értelmi fogyatékos gyermekek nevelésének kérdései foglalkoztatták. Azt azonban – érdekes módon – jóval kevesebben könyvelték el magukban, hogy mik voltak azok az általa megfogalmazott és alkalmazott pedagógiai módszerek, amelyeknek hírnevét köszönhette. Honfitársa, Gianluca Maria Tavarelli 2007-ben – négy írót, forgatókönyvírót maga mellé véve – Montessori metodikáját is gondosan „leképezte” – a nagyszerű asszony derűsen keserves, avagy keservesen derűs sorsával egyetemben. A FILM4 műsorán három alkalommal, szeptember 20-án, csütörtökön 20.00 órától, 21-én, pénteken 10.15-től és 20.00-tól, valamint 22-én, szombaton10.20-tól futó életrajzi film, amely az Egy élet a gyermekekért alcímet viseli, napjainkban is számos jó tanáccsal szolgálhatna az óvodás- és iskoláskorú gyermekek nevelőinek. Pláne mifelénk…

Az 1870 és 1952 között élt Maria Montessorit Paola Cortellesi személyesíti meg a Gianluca Maria Tavarelli által forgatott filmben. A művésznőt ezért az alakításáért az olaszok belföldi fesztiválján Maximo-díjjal jutalmazták

A frissdiplomás Montessori már a szeretethiánytól szenvedő árvák és kitaszítottak körében is felismerte, hogy tekintélyelvű pedagógiával nem számíthat komoly sikerre. Csakhamar arra is ráeszmélt, hogy az – úgymond – hagyományos családi körből érkező gyermekek is egyéni kezdeményezéseik elfogadása árán nevelhetők a legeredményesebben. Ha pedig a gondjaira bízott három – hat – tízévesek számára a szabad tevékenység lehetőségeit biztosítja, a tanulás olyan természetes folyamattá válik, amelyet növendékei soha meg nem unnak. Sőt, érdekes játékként, mesés fölfedezésként fogadnak.

A sajtó által egyre hatásosabban népszerűsített Montessori kisasszony pontosan tudta s bátran hangoztatta is, hogy minden gyermekben ott munkálkodik a világ megismerésének vágya. Ha megfelelő környezetben és alkalmas eszközökkel biztosítják számukra, hogy maguk építsék fel a tudásukat, szabadon és játékosan összegyűjtögetett tapasztalataik segítségével olyan magabiztosan igazodnak el a tudnivalók világában, hogy bizonyos tekintetben még a felnőtteknek is a tanítóikká válhatnak.

Tavarellit, a Montessori film rendezőjét – szerintem – nem csak választott hősének kivételes karaktere izgatta, amikor munkához látott, hanem a két századforduló, a tizenkilencedik és a huszadik, valamint a huszadik és a huszonegyedik közti „átmenet” hasonlósága is.

Minden szinten és szinte minden tekintetben ügyelt a történet hiteles megjelenítésére. (A locsei.net szerzője csupán egyetlen ponton vélt felfedezni pár évnyi „csúsztatást”: Maria Montessori indiai fogadtatását időzítette másként a játékfilm, mint ahogyan az a valóságban – 1939 és 1945 között – megesett.)

És mégis, amikor a száz-száztíz esztendővel ezelőtti Itália városszéli nyomornegyedeit mutatja az operatőr Gianmario Papano kamerája, Kelet-Közép-Európának azok a szegény családoknak a rendelkezésére bocsátott, lakatlan-lakhatatlan épületei jutnak a néző eszébe, melyek napjainkban láthatók, erre is, arra is.

Csak – Böjte Csaba intézményei kivételével – Gyermekek Házát működtető, jótét lelkeket nem látni körülöttük. Nem úgy, mint Itáliában, százegynéhány évvel ezelőtt…

Maria Montessori módszereit ma, mifelénk a többség számára megfizethetetlenül drága óvodák kis lakói élvezhetik.

Nagy mondását viszont, amely szerint „a gyermekek az emberiség legjobb részét képezik”, mert „minden gyermekben ott rejlik egy jobb világ reménye” – egyre kevesebben és egyre ritkábban ismételgetik.

Tavarelli mozija az egész életét a gyermekekért készségesen feláldozó Montessori mellett e rendkívüli személyiség ellenlábasait is felsorakoztatja. A törtető férfinépet, a számító asszonyokat, a gyermekáldással, családi élettel, tisztes erényekkel üzletelő polgárokat – mind. És gondoskodik róla, hogy mindenegyes nézője megbizonyosodhasson felőle, rettenetes igyekezetük ellenére egyik sem boldog közülük.

Míg Maria Montessori, egy-két – eredményeit is nyugtázó – fáradt mosoly idejére…

2018. szeptember 18.

vissza >>