Házsongárdi életképek

Felhígított értékrendű világunk szülötte nem szeret, és nem is igen tud emlékezni. Halottak napján, a Mindenszentek ünnepét megelőző éjszakán kétségbeesett igyekezettel halloweenezik; vicsorgó tököket farigcsál, és maga is vicsorog. A közszolgálati televízió rendszerint gyámoltalan gyakorlatlansággal segédkezik, hogy közönsége e kínos órákat „letudja”. Ebben az esztendőben azonban az M5 igazán leleményes műsorpolitikával készül a halottak-napi megemlékezés hétvégével meghosszabbított és még őszi vakációval is „súlyosbított” ünnepére. Azt A Házsongárd napjai című ismeretterjesztő sorozatot tűzi műsorára november 2-án, pénteken, méghozzá fő műsoridőben, amelyik Közép-Európa tán legszebb kegyhelyét, a négy évszázadnál is öregebb kolozsvári temetőkertet járja be. Az 1585 óta „jegyzett”, mára már fogalommá vált Házsongárdot, ahol számos sírkő, fejfa, kripta és síroszlop dicséri az életet. Mondhatni: időtlenül.

Brassai Sámuel síremléke

Ruzitska György Brassai Sámuel szomszédságában álmodja örök álmait

Janovics Jenő mozgalmas életének utolsó állomása

A hely, ahol Kós Károly és szerettei nyugszanak

A Házsongárd arcai című, három részes (és mindössze másfél órányi) sorozat a Sapientia Erdélyi Magyar Egyetem filmművészet-, fotóművészet és média szakos hallgatóinak a közös munkája. 2015-ben tíz rendező, kilenc forgatókönyvíró és hat operatőr közreműködésével, húsz forgatási napon hozták össze a magyarországi nézők számára november 2-án, pénteken 17.30-tól, 19.35-től és 19.55-től elérhető programot. A magyar kultúra és művelődéstörténet azon jeles személyiségeit idézik meg, akiknek nem csak az életművét, de az életpéldáját is mindnyájunknak ismerni kell(ene). Az utánunk következő nemzedékeknek kiváltképpen.

Kendeffy Ádám, Brassai Sámuel, Jósika Miklós, Bánffy Miklós, Kós Károly, Ruzitska György, Janovics Jenő…

Nem csak a sírhantjukat mutatja meg a Sapientia népes csapata (Bodor Tímea, Zágoni Bálint, Varró-Bodoczi Zoltán, Püsök Botond, Hevesi Zoltán István, Lakatos Miska, Tóth Orsolya, Bántó Csaba, György Tamás, Kőmíves István, Kürti István, László Loránd, Major Lajos, Száva Hunor…), de – képzett színészek és amatőrök segítségével – életük jellegzetes mozzanatait, fontos történéseit is.

Ahogyan Kendeffy Ádámot, a reformkori Kolozsvár neves politikusát és sportemberét, a tehetséges szegény gyerekek felkarolóját egy újabb ifjú kérelmező felkeresi…

Ahogyan a máig az utolsó erdélyi polihisztorként emlegetett, 1797 és 1897 között élt Brassai Sámuelre tanítványa, Pap Mária emlékezik…

Ahogyan a színész, színházi- és filmrendező, forgatókönyvíró, színigazgató, mozi-tulajdonos és filmforgalmazó Janovics Jenő (1872-1945) a reménytelenség szirtfokán is sors- és pályatársai megmentésére vállalkozik…

Ahogyan Bánffy Miklós író, grafikus, díszlet- és jelmeztervező, diplomata, külügyminiszter bonchidai kastélyába visszatér (és ahol áthalad, a romok közt új életre kel a pusztulófélben levő világ)…

Az építész, grafikus, író, könyvtervező, szerkesztő, kiadó és tanár Kós Károlynak a sztánai korszakát idézik meg...

A zeneszerző, zongoraművész, zenepedagógus Ruzitska Györgyöt (1786-1869) egy huszonegyedik századi iskolai színjátszó csoport improvizációs gyakorlatai révén…

A korában elképesztően népszerű író, kit azonban a mi korunkra szinte mindenki feledett, Jósika Miklós (1794-1865) történelmi regényével, az Abafival van jelen a sapientiás csapat által forgatott házsongárdi életképsorozatban.

Mindnyájukra érdemes emlékezni. (S azokra is, akik a locsei.net felsorolásából – a szerző eredeti szándéka ellenére – sajnálatos módon kimaradtak, ám a másfél órás sorozat M5-ös bemutatója körünkbe hozza őket.)

Mi mindent ismerünk és sejtünk meg általuk!

Hogy Brassai Sámuel hosszú élete során folyton folyvást azt ismételgette: „keveset, lassan és jól kell tanítani”.

Hogy „az igazi műveltséget… bizony nem az ismeretek sokasága, hanem… jól rendezett, ép, egészséges eszmék s a megszerzésükben és általuk gyakorlott, élesített és szaporító, érlelő tehetség jellemzi”.

Hogy „a tanítás során figyelembe kell venni a tanítvány képességi szintjét, és fel kell keltenie érdeklődését”.

Hogy Janovics Jenő elsőként szervezett az általa igazgatott színházban ifjúsági előadásokat, filmszínházaiban (26 volt belőlük, országszerte) munkásmatinékat is.

Hogy a Ruzitska György által igazgatott kolozsvári Musicai Conservatorium európai rangú zenei intézményként működött…

Mindezt, persze, a találékony sapientiások nem gyömöszölték bele A Házsongárd arcai című sorozat szinte szemvillanásnyi életképeikbe. De gondoskodtak róla – ez az ő igazán figyelemre méltó érdemük! – hogy aki összeállításukat megtekinti, természetes kötelességének érezze, hogy a házsongárdi temetőben nyugvó jeles személyiségek teljes munkásságát megismerje, és a ma is hasznosítható elemeket és elméleteket a saját mindennapi tennivalóinak a körébe átemelje.

Aligha vitatja bárki is, az emlékezésnek nem létezik ennél fontosabb hozadéka. Sem Halottak napján, sem a Mindenszentek ünnepe előtti s utáni éjszakán. Semmikor.

2018. október 30.

vissza >>