Tisza István, a közíró és hírlapíró

A száz éve meggyilkolt Tisza István emlékét e tragikusan tanulságos centenáriumon az a karcsú kiadvány idézi meg a leghitelesebben, amely a bibliográfia tükrében mutatja fel a feledhetetlen államférfi közéleti munkásságát. A Horánszky Nándor által összeállított és a Trianon Kutatóintézet Közhasznú Alapítvány támogatásával kiadott kis kötet olyan teljességre törekvő, időrendi összeállítás, amely Tisza István életének különböző korszakaiból való publicisztikáját, valamint azok témaköreit és lelőhelyeit sorakoztatja fel. Horánszky Nándor ily módon az államférfi életrajzát a hírlapíró, közíró Tisza István bemutatása révén rajzolja fel. A Gróf Tisza István közéleti munkássága a bibliográfia tükrében című összeállítás olvasói pedig, azokat a mára már jobbára feledett lapokat is megismerhetik e 68 oldal által, amelyek Tisza István eszmeiségéhez közel álltak: Budapesti Hírlap, Ujság, Magyar Figyelő…

Az Igazmondó című képes hetilap szerzőjétől is búcsúzott 1918. november 9-én, Tisza István ugyanis a lap öt évfolyamában közel 100 cikket publikált

Az akár különös életrajznak is tekinthető kiadvány – vagy ahogyan az összeállító Horánszky Nándor, a kétkötetes Tisza István és kora című nagy számvetést megalkotó Horánszky Lajos unokája mondja: – „az életmű bibliográfiája” a tizenöt éves Tisza István 1876-ban írt levelével kezdődik. És a Debreceni Protestáns Lap 1918/46. számában a kötelességről vallott nézeteit közreadó, ötvenhét esztendős férfiú írásával fejeződik be. A Berlinből egykori nevelőjéhez címzett levélnek is a kötelességérzet a vezérmotívuma: „annak, aki elég szerencsés helyzetben született arra, hogy mentve legyen az élete fenntartásáért vívott küzdelmektől, más bajával is kell egy kicsit törődnie”…

A két évszám és a két írás közt Tisza István erkölcsi világképében úgyszólván semmi sem változott: minden időben és minden élethelyzetében feltétlen kötelességérzete irányította tetteit. Ha liberális eszméket vallott, ha dualizmusban élni kénytelen nemzetének hagyományait védte, akkor is. Szellemi termékeinek kronologikus számbavétele legalábbis ezt tanúsítja.

A huszonegyedik századi polgár figyelmét, (mert nem történész, és nem is a társadalomtudományok doktora, de még a politikusi pálya sem vonzza), valójában a hírlapíró – közíró Tisza Istvánnak azok az újsághasábokon közreadott közleményei keltik fel, amelyek a zaklatott jelenben is eligazíthatják.

Ahogyan például az 1913 karácsonyán induló Igazmondó beköszöntőjében Tisza István egyértelművé teszi, a nép megbecsülésének egyik jellemzője az igazság hirdetése: „visszaél a nép hiszékenységével, lealacsonyítja és megveti a népet az, aki az ámítás, az izgatás és a hazug kortesfogások olcsó eszközeivel törekszik kevesebb tanultsággal bíró honfitársait a maga részére hódítani”.

Hogy az 1911-ben alapított Magyar Figyelő a „szétszórt értelmiség” egyesítése érdekében munkálkodott. „Nemzeti kultúránk tisztult magaslatait” próbálta felmutatni, „hol testvéri jobbot nyújthat egymásnak minden magyar ember”.

A Singer és Wolfner Kiadó által megjelentetett Magyar Figyelő ugyanakkor feladatának tekintette, hogy „az osztályérdek”, a „rombolás hóbortja”, a „jelszavak fanatikusai”, a „félműveltség hivalkodó álfelvilágosodása”, a „közömbösök ernyedtsége” ellen harcoljon.

De a napról napra tétovább és tanácstalanabb huszonegyedik századi polgár szeretné megismerni Tisza István 1901-ben A vallás a modern élet küzdelmeiben címen a Református Figyelőben közreadott gondolatait is…

A Magyarország jövőjéről az Igazmondóban megjelentett „jövendöléseit”; a drágaságról három (!) ízben is felsorakoztatott aggodalmas jótanácsait, a hadirokkantak, hadiárvák és hadiözvegyek gondozásáról, a betegsegélyezés, balesetbiztosítás, családi pótlék ügyében publikált eligazítóit…

A megegyezést, az „együttes munkára való egyesülést” mindennél fontosabbnak tartó Tisza István-eszmefuttatást – az Ujság 1918. január 17.-i számában…

Remélem, e vázlatos felsorolás olvastán is nyilvánvaló, hogy volna mit tanulnia a huszonegyedik századi polgárnak a hírlapíró, közíró Tisza Istvántól is.

Lent és fönt egyaránt.

A „segédeszközt”, amely e stúdiumokat megkönnyítheti, bárki kézbe veheti. A Horánszky Nándor által jegyzett kis kötet azonban, ennél többről is gondoskodik: a roppant körültekintően, mi több: megfontoltan összeállított bibliográfia „utóhangjaként” a Tisza-kultusz jegyében 1923 és 37 között, valamint 2003-ban megjelentett művek listáját is közreadja.

Mindazt, ami Tisza Istvánról hiteles források alapján felkutatható.

Megjegyzendő.

Talán, talán át is vehető.

TISZA ISTVÁN közéleti munkássága a bibliográfia tükrében. Halálának 100. évfordulójára. Összeállította: Horánszky Nándor. Trianon Kutatóintézet Közhasznú Alapítvány, Budapest, 2018. Ármegjelölés nélkül

2018. november 10.

vissza >>