Sötét indulatok, fekete városok és emberek

Tragikus világképet tükröző irodalmi alkotásnak, Mikszáth Kálmán nagyregényének, A fekete városnak a tévéváltozata az M3 karácsonyi ajándéka. A december 19-től 25-ig minden áldott nap 19.10 órai kezdettel jelentkező sorozat – noha 47 esztendővel ezelőtt készült – ma is figyelemre méltó! A Zsurzs Éva által rendezett televíziós produkció is nemzeti életünk – megmaradásunk – esélyeit firtatja, miként Mikszáth utolsó írása, vagy hatvan évvel korábban: hová jutunk, ha körünkben egyetlen olyan társadalmi réteg sem található, amelyik országnyi közösségünknek távlatokat és viselkedési mintákat mutathatna?

Az állítólag 1699-1700 fordulóján megesett, szomorú történet Lőcsén, Besztercebányán, Pozsonyban forgatott hét epizódja Közép-Európa 2009-ben Világörökséggé nyilvánított tájait mutatja. A vidék hajdan híres és hírhedt alakjait meg a huszadik század utolsó harmadának nagyszerű színművészei jelenítik meg: Bessenyei Ferenc, Pécsi Sándor, Szirtes Ádám… 1971-ben a pályakezdő ifjú talentumok is helytálltak: Nagy Gábor, Venczel Vera, Benkő Péter…

Az 1910-ben, a Vasárnapi Ujság hasábjain folytatásokban megjelent regényt – Mikszáth Kálmán utolsó munkáját – nem igazán kedvelték az olvasók. Az irodalomtörténészek még kevésbé. Volt, aki az anekdotát kevesellte benne, volt, aki – úgymond – „laza szerkezete” miatt rosszallta. Volt, aki a balsejtelmei miatt idegenkedett tőle.

Hogy mindenegyes olvasójában a kilátástalanság érzetét kelti.

1971-ben, amikor a Magyar Televízió ezt az irodalmi alapot tévésorozattá gyúrta, ez utóbbiért szerettük a mozgóképesített A fekete várost, csapatosan. A Zsurzs Éva által lelkiismeretesen megrendezett hat és fél óra ki nem mondott, de egyre erősebben sejtett történelmi felismeréseinket juttatta eszünkbe: a magyar valóság örökös csapdahelyzeteit, hétköznapjaink kiszámíthatatlanságát, puszta létünk fenyegetettségét… Az ártatlanok végzetes alárendeltségét is.

A fekete város című televíziós sorozat első hatvan perce láttán, persze, azon nyomban a történet könyv alakban elérhető folytatását kerestük. Aztán a kötelező olvasmányként elbliccelt fejezeteket „falva”, csakhamar azt is felfedeztük, milyen óvatosan bántak az eredeti szöveggel a televíziós átdolgozók. (Név szerint csak a dramaturgot, Aczél Jánost örökítette meg a stáblista.) Minden olyan mondatot vagy mozzanatot kiiktattak belőle, amely legújabb-kori történelmünk eseményeit, vagy a jelent juttathatta volna a tévénézők eszébe.

Példaként ezúttal csak két „televíziós húzást” idézek. A regény első és utolsó mondatait, melyeket a tévésorozatban – szó szerint – nem lelünk. De ezeket is csupán az eredeti mű időtlen időszerűségének a tanúsítására.

Íme A fekete város című regény első bekezdéstöredéke: „Rossz, bizonytalan világ volt… Tojások közt kellett táncolni, de a hibás lépésekre emberi fejek törtek össze… akkor az emberi fejek olcsóbbak voltak, mint a tojások…”

És az utolsó, melyben a lőcsei főtéren a hatalmi szóval kivezényelt bivalyosok éljenzik a rögtönítélő bíróság által fővesztésre ítélt nemes férfiú halálát. Majd lelkesen harsogják az „Erős vár nekünk az Isten” kezdetű zsoltárt…

És közben meg sem igen hallják, hogy a történet egyetlen rokonszenvesen mulatságos figurájának, a magyar nyelvvel nehezen birkózó Quendelnek mi a véleménye róluk: „Kereszténynek tartjátok magatokat, de nincs bennetek mákszemnyi könyörület (Áttételesen bár, de ez a súlyos kijelentés elhangzik a tévéváltozatban is.)

Hogy advent utolsó napjaiban és karácsony első ünnepén ki mindenkit marasztal tévékészüléke előtt A fekete város 385 perce, nem tudom. Sem azt, hogy a televíziós átirat láttán hányan keresik a „túlsó partra” készülő Mikszáth Kálmán irodalmi művének, A fekete városnak régebbi vagy újabb kiadásait.

Ám azt erősen remélem, hogy szent karácsony oltalmában az is megérti, meg is szíveli e történet mondandóját, aki Bessenyei Ferenc, Pécsi Sándor, Benkő Péter, Nagy Gábor és Venczel Vera közreműködésével találkozik vele, s az is, aki „csak” a könyvet lapozgatja. Mert, bizony, a harmadik évezred polgárának is volna mire figyelnie, amikor „Görbeország” szülötte, a nemzeti romantikát a modern polgári epikával elegyítő Mikszáth komoran tanulságos történeteivel találkozik. Féktelen indulatoktól, szerzés-, hatalom- és bosszúvágytól fűtött napjainkban, amikor a kereszténység fogalma – helyenként – nem más, csak szónoki fordulat, egyik-másik régi magyar televíziós produkció is segíthet fekete korunkban eligazodnunk!

2018. december 18.

vissza >>