Orsó utca 43.
A ház. A pad

Az óév utolsó óráiban, az éj leple alatt az Országház közelében lévő térről elszállított Nagy Imre szobrot siratók vigasztalására a Nagy Imre Emlékházról régebben írt, magyarnemzetes ismertetőmet ajánlom: a 2008-ban példásan felújított intézményt szeretett lapom olvasóinak bemutató dolgozat eredeti változata – melyet furtonfurt helyezkedő szerkesztők nem tudtak „átigazítani” – talán e sötét történet rejtett zugait is bevilágítja. Vagy, ha ily’ csodára képtelen, elvezeti olvasóimat az Orsó utca 43-ba, hogy a valóságos Nagy Imre emlékével találkozzék. A szoboralak helyett.

A ház átalakításának és a benne lévő állandó kiállításnak a terveit az építész Rajk László készítette

Ugyan ki tudná megmondani, miért olyan tartózkodó a közemlékezet a magyar történelem mártírhalált szenvedett kormányfőivel szemben? Mivel magyarázható, hogy Batthyány Lajosnak 159 évvel a kivégzése után állítottak szobrot a fővárosban, hogy históriánk első alkotmányos miniszterelnökének – ha csak a nyugat-dunántúli kis község, Dáka pszichiátriai és szenvedélybetegek integrált intézményében, az egykori Batthyány-kastélyban megtekinthető gyűjteményt nem tekintjük annak - máig nincs önálló emlékmúzeuma? Az 1956-os forradalom miniszterelnöke, Nagy Imre, igaz, méltatlan halála után 38 évvel kapott szobrot a fővárosban, utolsó otthonáról azonban, amely a Magyar Tudományos Akadémia és a Nagy Imre Alapítvány jóvoltából történelmi jelentőségű emlékmúzeum, ma is keveset beszélünk.

A Budán, a II. kerületben, az Orsó utca 43-ban 2003 óta a legkorszerűbb muzeológiai követelményeknek megfelelő emlékház nem „csak” a 62 éves korában, 1958. június 16.-án hajnali öt órakor a Kozma utcai Gyűjtőfogházban kivégzett és a börtön udvarán jeltelenül elföldelt Nagy Imre életútját idézi meg, de a huszadik századi magyar történelem sorsunkat máig meghatározó szakaszát is.

Maga az 1932-33-ban, a Bauhaus egyik legismertebb hazai mestere, Kozma Lajos által tervezett épület is a kor sokatmondó szimbóluma, a természet közeli életstílusra szavazó polgárság szellemi programjának építőművészeti kifejezése. A villa megrendelője, az elismert pesti ügyvéd, Gellért Áron eredetileg afféle nyugalmi zónának szánta ezt a szép budai birtokot. Olyan helynek, ahová napi teendői után a belváros sűrűjéből kimenekülhet, családi körben megpihenhet. 1940-től lett az otthona a Pasaréti tér közelében levő, csöndes környék. 1944-től sorstársainak, családtagjainak – a Raoul Wallenbergtől kapott igazolásokban bízva - a menedéke is.

A Goldberger-Gellért család utolsó tagja 1948-ban távozott az épületből, a gazdátlanná vált villát ettől fogva az Elhagyott Javak Kormánybiztossága kezelte. A csodálatos kert közepén álló Orsó utca 43.-as számú épület azonban nem a környékbeli, vonzó ingatlanok „káderdűlős” sorsát élte. Nagy Imre és családja – a különálló kerti házba a politikus édesanyja, született Sáringer Rozália – egy évvel az után költözött be, hogy a jog szerinti tulajdonosok önként - bár nem csekély keserű megfontolás hatására – azt elhagyták.

(A Rózsadomb és a Pasarét leginkább szemrevaló házait általában a „reprezentatív ingatlankezelőként” is szorgalmasan tevékenykedő ÁVH foglalta le, majd utalta ki az állami és pártvezetés legfontosabb tagjainak. Volt olyan úrhatnám elvtárs, aki maga választotta ki a kedvére való rózsadombi birtokot, függetlenül attól, hogy benne éltek-e a tulajdonosok.)

Nagy Imréék 1957-ig laktak az Orsó utca 43.-ban. Az 1952-ben államosított ház főbérlője ez idő alatt volt élelmezési és begyűjtési miniszter, miniszterelnök, az „új szakasz” meghirdetője, a Hazafias Népfront és a Közgazdaságtudományi Intézet megalapítója, minden pozíciójától megfosztott, a pártból is kizárt államférfi, a pártellenzék reménye… Majd pedig az ország semlegességét deklaráló, az október 23.-i forradalom követelései mellett kiálló miniszterelnök. November 4. után politikai menedékjog kérvényezője, a KGB által lépre csalt és szeretteivel együtt Romániába hurcolt fogoly, a budapesti Gyorskocsi utcai börtön rabja, koncepciós per vádlottja, hazaárulásért és az államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetéséért halálra ítélt, kegyelmet nem kérő, s e bátor tettével a forradalom igazát tanúsító ember…

Orsó utcai otthonukba, mit 1957-ben kényszerűen hagytak el, Nagy Imre hozzátartozói soha többé nem térhettek vissza. A ház a külügyminisztérium használatába került, az osztrák diplomáciai testület tagjait helyezték el benne.

Az 56-os forradalom miniszterelnökét is teljes vagyonelkobzásra ítélték, mint 109 évvel korábban gróf Batthyány Lajost és feleségét. Nagy Imrének azonban nem volt vagyona, nem úgy, mint a négyszáz éves családi múltra visszatekintő Batthyány Lajosnak, akinek szalónaki, dobrai, ikervári, tótmaráci, horvátországi uradalmára már korábban is több Habsburgnak fájt a foga…

Nagy Imrének személyes tárgyai voltak, könyvei, kedves családi fotográfiái, hétköznapi használati eszközei. Ami ezekből a véletleneknek köszönhetően megmaradt, mind helyet kapott az Orsó utcai emlékház tárlóiban – ahogyan romániai rabságában elkezdett, és letartóztatása pillanatában félbeszakadt önéletrajzában Nagy Imre nevezte -, egy viharos emberöltő több más tanúsítványa mellett. Születési bejegyzése a kaposvári református egyházközség anyakönyvéből, 1896. június 7.-i dátummal, 13-as sorszám alatt: „Imre fi. Törvényes – Nagy József ötvöskónyi szül. főispáni szolga evang. reform. vallásu és neje: Sáringer Róza csákányi szárm. róm.cath. vallásu” megkereszteltről…

Ötödik osztályos elemi iskolai előmeneteli bejegyzése: Magaviselet: dics., Szorgalom: dics., Hit-és erkölcstan: jeles; Folyékony olv.: kit., Tart. tárgyalás: kit., Rajzolás: jó… Gimnáziumi értesítője: Vallástan: jó, Magyar nyelv: jó, Latin nyelv: elégséges, Magaviselet: jó…, felsőbb osztályba felléphet. Imakönyve, melyet első szerelmétől kapott… Latin-magyar szótára, eljegyzési értesítője: Égető Maca és Nagy Imre jegyesek, 1925. november 7…

A Ludas Matyi karikatúrája a földosztó miniszterről: „vágok olyan rendet, mint te” – felirattal… Saját színes (!) felvételei az otthonát körülölelő kert virágairól, szobájának meghitt szögletéről…

1956-os notesze, papírszeleteken rögzített gondolatai: „soha nem lehetek kishitű, közömbös, vagy lemondó. Ha egyedül maradok is itt – vállalom”.

A tárlók mögött Nagy Imre magyar, német, orosz nyelvű kézírásai, mellettük és előttük négy vetítőasztal. A látogató tetszése szerint keresgélhet a több sávban és több rétegben megjelenő szövegek és képek között. „Kézrátéttel” jeleníthető meg a kaposvári szülőház, az 1900-as évek elején készült családi fotográfia. Nagy Imre hat-hétévesnek tűnik rajta… Az orosz frontról, majd a berezovkai fogolytáborból küldött levelezőlapjai, a menyasszonyi ruhás Égető Mária, kit Nagy Imre oltár előtt vett 1925-ben feleségül. Orosz nyelvű személyi kartonja, melynek jobb felső sarkában olvasható Nagy Imre cirill betűkkel rögzített mozgalmi álneve: Pórfi

1956. október 24.-i röpirat, amely azt híreli, hogy Nagy Imre lett a miniszterelnök…

Parlamenti dolgozószobájában elmondott rádióbeszédének szövege, melyben – október 28-án – először nevezi a forradalmat „nemzeti demokratikus mozgalomnak”.

A Magyar Nemzet 1956. október 31.-i számának címlapja…

A snagovi tó, melynek közelében – lányuktól, unokáiktól és az internált magyar csoport többi tagjától elszakítva Nagy Imre és felesége tartózkodott…

Az 1957-58-ban, már idehaza összeállított vizsgálati dosszié, a Nagy Imre-per hanganyaga…

Az ítélethirdetés, amely után Nagy Imre, kegyelmet nem kérve, az utolsó szó jogán e szavakat mondta: „Egyetlen vigaszom ebben a helyzetben az a meggyőződésem, hogy előbb vagy utóbb a magyar nép és a nemzetközi munkásosztály majd felment azok alól a súlyos vádak alól, amelyeknek a súlyát most nekem kell viselnem, amelynek következményeként nekem életemet kell áldoznom, de amelyet nekem vállalnom kell.”

E mondatok egy szinttel feljebb, Nagy Imre rekonstruált dolgozószobájában még egyszer elhangzanak, egy az ötvenes években népszerű rádiókészülékből hallhatjuk őket. Szemben a mártírhalált erkölcsi megfontolásból vállaló férfiú könyvtára. Lenin válogatott művei a felső polcokon, alattuk Sztálin összese.

Emitt Nagy Imre válogatott beszédei és írásai, 1954-es kiadás. Lentebb Eötvös József összes regénye, Kodolányi János és Nagy Lajos kötetei, Darwin utazásai, A világirodalom klasszikusai-sorozat… A sokféle szellemi hatással sokkoló kor rekvizitumai.

A 2008-ban Nagy Imre unokájának, Jánosi Katalinnak a szorgalmazására a XXI. századi ember elvárásainak megfelelően korszerűsített emlékház bejáratánál – kijáratánál a hatvanadik születésnapján népes vendégsereget, köztük a párizsi Magnum osztrák származású fotósát, Erich Lessinget fogadó házigazda életnagyságú fényképe köszönti-búcsúztatja a látogatót.

Mellette két kivetítő, az egyiken Nagy Imre és mártírtársai 1989-es exhumálásának képsorai láthatók, a másikon a huszonöt esztendővel ezelőtti végtisztességről készített televíziós felvétel. Magam sem tudom, hogy a véletlen parancsol-e Megállj!-t, vagy a régen hallott és régóta várt mondatok hívnak-e vissza Nagy Imre utolsó otthonába, de nem tudom nem újrahallgatni az 1989-es gyászszertartás legifjabb szónokát: „Azokat az államférfiakat tiszteljük, akik azonosultak a magyar társadalom akaratával, akik, hogy ezt megtehessék, képesek voltak leszámolni szent kommunista tabuikkal, azaz az orosz birodalom feltétlen szolgálatával és a párt diktatúrájával. Ők azok az államférfiak számunkra, akik az akasztófa árnyékában sem vállalták, hogy a társadalmat megtizedelő gyilkosokkal egy sorba álljanak, akik életük árán sem tagadták meg azt a nemzetet, amely elfogadta őket, és a bizalmát beléjük helyezte”.

X

A Nagy Imre Emlékháztól vagy ötven méterre, ahol az Orsó utca és a Csévi út keresztezi egymást, emlékpadot is állítottak az 1956-os forradalom történelmi jelentőségét mártíriumával is megpecsételő miniszterelnök tiszteletére. Állítólag, túl egy szívinfarktuson, mindenhonnan kiebrudalt, közjárműveken közlekedő politikus létére a kerületnek ezen a pontján szokta kifújni magát, ha maradék belvárosi teendői végeztével hazafelé tartott. Akik mostanában megpihennek e helyen, törődött, magányos öregek, korgó gyomrú hajléktalanok, aligha betűzgetik, mit jelez a pad támlájára erősített réztábla. Élik a maguk életét. Bagóznak, iszogatnak, potyogtatnak, csillagos, nyári estéken ott is alszanak. Nagy Imre emlékpadjáról senkinek sincs mersze eltanácsolni őket.

2019. január 3.

vissza >>