Tégla itt, tégla ott, téglák vannak mindenütt!

Semmit nem adnak ajándékba, mindent magadnak kell megszerezni! – az apa nélkül növekvő, jóravaló gyermeket így idomítja a maffia nagyfőnöke. A feddhetetlen embernek vélt fickó ördögien ügyes pedagógiai mutatványának „gyümölcse” az apjaként tisztelt bűnöző minden elképzelését készségesen kivitelezi; s bár a bűnüldözés elismerésre méltó szakembere szeretne lenni, a bostoni rendőrség elit alakulatába beépülő tégla lesz belőle. Kortársa és hasonmása meg a különleges rendőri alakulat téglája a maffiózók bandájában. Martin Scorsese négy Oscarral is jutalmazott filmjét, A téglát, amely január 19-én, szombaton 22.17-től lesz látható a Duna Televízióban, erős kritikával fogadták mifelénk. Pedig bitangul jó film, izgalmas, fordulatos és fontos is. Azt a képtelen helyzetet vetíti nézői elé, amikor a társadalmi, a gazdasági és a politikai ellentétek úgy nekivadulnak, hogy még „beépülni” is menő, nem csak ölni, gátlástalanul.

A február 24-én a Los Angeles-i Dolby Színházból közvetített, 91. Oscar-díj átadása előtt nem árt az olyan több Oscarral is jutalmazott produkcióknál időzni, mint amilyen a Leonardo DiCaprio, Jack Nicholson és Matt Damon főszereplésével hódító A tégla, amely 2007-ben a legjobb filmért, a legjobb rendezésért, a legjobb adaptált forgatókönyvért és a legjobb vágásért járó aranyszobrot kapta meg

Martin Scorsese, aki szülőföldjét, Itáliát sosem feledte, olasz kollégáit – amint az 1999-es dokumentumfilm-sorozata, az Itáliai utazásom alapján is nyilvánvaló – Rosselinit, De Sicát, Viscontit, Fellinit mindig is példaképének tartotta. Terjedelmes életművét pedig, a kor parancsára hozta össze.

Rendszerint akkor látott munkához, amikor úgy érezte, mozgóképes mondandójára szüksége van a világnak. Akármilyen műfajban is tevékenykedett – kalandfilm, krimi, drámasorozat, családi film, thriller, történelmi dráma… – mindegyes produkciójával azt akarta a nézői sokadalom tudomására hozni, ami a világnak feltétlenül hasznára válik.

2006-ban, egy hongkongi krimi, a Szigorúan piszkos ügyek „sugallatára” arról filmezett, hogy ha a körkörös bizalmatlanságból táplálkozó harag az emberi közösségek (társadalmak!) fő mozgatója, minden pusztulásra ítéltetett.

Az egymás leleplezésére és megsemmisítésére szerződtetett téglákból épített rendszerek –menthetetlenül…

Mi, az úgynevezett szovjet béketábor maradványain éldegélő közép-európaiak, kik mára már legalább a szellemi élet több évtizedes „téglásításáról” – pár lelkiismeretes kutató munkája alapján – fogalmat alkothatunk, úgy, ahogy ismerjük e tűzzel, vassal titkosított rendszer működési mechanizmusát. Utóhatását is.

Scorsese választott hazájában az ezredfordulós zűrzavar (2001. szeptember 11. sokkhatása?) terelte a figyelmet a beépített téglákkal is súlyosbított közélet irányába.

Scorsese 138 perces produkciója „csak” a bűnüldöző alakulatok és az ír maffia téglásított kölcsönhatásával foglalkozik. Legalábbis A tégla című film első két harmadában. Aztán – eleinte csöndesen és tétován, majd egyre hangosabban és határozottabban – azt is sejteti, hogy a Jack Nicholson által igen eredetien megjelenített rosszfiú az Államok szövetségi szintű nyomozószervét, az amerikai igazságügyi minisztérium alá tartozó FBI-t is rendszeresen tájékoztatja azokról a rendszerint elképesztően mocskos hírekről, amelyeket két egymásra módfelett hasonlító neveltje, a Leonardo DiCaprio által megjelenítet Billy, valamint a Matt Damon által alakított Colin szállít neki. A szerfölött tehetséges rendőr, aki a maffia beépített embere, meg a rendíthetetlen tisztességéről híres milicista, aki viszont alakulatának fontos akcióiról értesíti rendszeresen a maffiafőnököt…

A négy Oscar-díjon kívül számos más kitüntetésre is jelölt és e jelölések közül párat be is gyűjtő produkciónak – szerintem – a legnagyobb érdemét mind az európai, mind az Államok-béli filmvilág elismerés nélkül hagyta. Azt a nagyszerűen fölépített és kivitelezett lélektani folyamatot – ismereteim szerint – egyetlen árva szóval sem méltatta senki sem, amely a két jobb sorsra méltó fiatalember drámáját oly’ igen hitelesen mutatja be.

A tégla című film három forgatókönyvírója: William Monahan, Siu Fai Mak és Felix Chong a rendezővel és a két téglaszerepre kárhoztatott fiatalembert megszemélyesítő színészekkel közösen gondoskodott róla, hogy a néző őket sirassa abban a történetben, amelyben lehetetlen eldönteni, ki a bűnös, ki az áldozat. Martin Scorsese ugyanis, nagy bátran azt is megmutatta, hogy végzetesen eldurvult világunkban milyen kiszolgáltatottak a biztonságos családi életből kikerülő fiatalok. Ha kortársaiknál eszesebbek, azért, ha egyenesebbek, azért buknak rájuk a gonoszság bajnokai.

És az általuk állított csapdákból – úgy tűnik – éppen az eszesek és a nyíltszívűek képtelenek szabadulni.

2019. január 15.

vissza >>