Kik viszik a prímet?

Nyilatkozata szerint „nem feltétlenül a politikából, hanem az életből várja a külső befolyásokat” a névváltoztatás árán zombifikált napilap főszerkesztője. Ne várjon hát hiába: a február 6.-i kiadványukban fő helyen található nagyinterjú olvastán az általános emberi jogokért folytatott küzdelem egyik igen fontos célkitűzésének, a nemek közti egyenlőség megteremtésének az ügyében mozgósítanám! Ballai Attila által csiholt lelkesedésem nem szalmaláng, ezt azzal is igyekszem tanúsítani, hogy internetes fórumomon – ámbátor a jelzett közleményből előzékenyen átvett kifejezést szinte elviselhetetlenül modorosnak találom – KÜLSŐ BEFOLYÁS címmel, a meglévők mellett új rovatot nyitok, ahol eztán „külső befolyásaimat” közreadom. Aztán majd meglátjuk… – ahogyan az új főszerkesztő is tanácsolja.

Nem kell ahhoz a matematikai tudományok doktorának lenni, hogy ki-ki megszámlálhassa, kik voltak többségben az MTVA székházában nemrégiben, a nagy grimbusz perceiben, a nők, vagy a férfiak

A női politikusok viszik a prímet a primitívségben, a színvonal alatti akciók terén. Ezt láthattuk az országházi botrányokozás vagy az MTVA-székházban való garázdálkodás alkalmával” – nyilatkozta Boross Péter Megyeri Dávidnak a február 6-án nagy hűhó közepette a közélet porondjára állított napilapban.

Ha a kilencvenes éveit taposó ex-miniszterelnök elégedett e (finoman szólva is) kusza mondással, voltaképpen érthető. Meg is magyarázható. Hogy riportere nem figyelmeztette rá, milyen jogi, erkölcsi s jelentéstani aknamezőre téved általa, ugyancsak. A magas kor olykor ugyanolyan meggondolatlanságokat hív elő egyes emberekből, mint az ifjúkori hevület.

Vagy – másnál – a gyógyíthatatlan kényszerképzet. Mondjuk, ha valaki rátermett közírónak tartja magát, noha publikációi alapján immár évtizedek óta e monománia fordítottja diagnosztizálható.

De hol volt a felkészült felelős szerkesztő, a zölden viruló olvasószerkesztő, s hol a pártos éberség, amikor rettenetes fensőbbséggel útjára indított orgánumuk vezető anyagaként nyomdakésznek nyilvánították ezt az üledékes szöveget?

Nem ismerik az Általános Emberi Jogok Nyilatkozatát? (Hetven évvel ezelőtt fogadták el, ellenszavazat nélkül, a szovjet tömb, a Dél-afrikai Unió és Szaúd-Arábia tartózkodása mellett. 2018 decemberétől a világ minden táján diákok százezrei hívják fel a figyelmet a mindennapi életben való jelentőségére. Hazánkban a Történelemtanárok Egylete is azon fáradozik, hogy a magyar fiatalok is csatlakozhassanak kortársaik földgolyó méretű akciójához. Az általános emberi jogokért folytatott küzdelem létfontosságú fejezete a nemek közti egyenlőség érvényesítése!)

A szókapcsolatok jelentéstani törvényszerűségei sem tudatosultak bennük? (Például, hogy annak az elmaradottságot, igénytelenséget, kulturálatlanságot jelölő fogalomnak: primitív, sem a felháborító, sőt vérforraló jelenségekre utaló botrány, sem a féktelen pusztítást, a duhajkodást kifejező garázdálkodás nem a logikai, de nem is a jelentéstani függvénye. Szinonimája – kifejezésbeli rokona – véletlenül sem. Következménye – a legritkább esetben.

De az 1925 óta Friedrich Ebert Stiftung (FES) néven jegyzett, párt-közeli német politikai alapítvány által támogatott kutatásról sem igen hallhattak, a mai magyar nők helyzetét az igazságosság és a szolidaritás alapértékei szerint tanulmányozó értekezésüket sem olvashatták! Különben aligha közölték volna a Boross-Megyeri kettős okkal, joggal kifogásolható mondatait!

A jó ideje bárki számára elérhető FES kutatás szerint ugyanis Magyarországon Orbán Viktor a nők legnagyobb barátja. (Szél Bernadett után…)

E nagy reményekre feljogosító adat birtokában is kötelességüknek tartották az alapítvány munkatársai kutatásuk összegzéseként személyes véleményüket is nyilvánosságra hozni: „Orbán Viktornak nem lesz könnyű dolga, ha – ahogyan mondta – szerződést szeretne kötni a magyar nőkkel az ország demográfiai helyzetének javítása érdekében”…

Hát, még, ha az állítólag végre kedvére való napilap féktelenül szűklátókörű szerzői és szerkesztői is ellene hangolják a szégyenteljes, rossz és igaztalan jelzőkkel illetett lányokat, asszonyokat!

A „nagy” kérdésre, kik viszik a prímet, még utóbb többen és több felől is azt válaszolják: a tájékozatlanok, a szüntelenül igazodók, az elfogultak, a fafejek – a nemek közti egyenlőség természete szerint.

2018. február 10.

vissza >>