Nyilas Misire várva…

Miként írója, Móricz Zsigmond, a köztelevízió is felnőtteknek szánja az 1920-ban megjelent híres magyar regény, a Légy jó mindhalálig történetét: a száz éve született Ranódy László mozgóképes átirata február 15-én, pénteken korahajnalban, 0.30-tól lesz látható a Duna Televízióban. Remélem, nem csak az alvászavarokkal küzdő aggastyánok és az ilyen-olyan éjszakai munkára rendelt, hivatásos éberek figyelnek majd e siratni valóan elgondolkodtató kilencvenöt percre, de azok is, mind, akiknek mindenkor szívügyük „a sötétben is szivárványozó jóság”.

A Tóth Laci által megszemélyesített kisdiák, Nyilas Misi „olyan dolgokról hall és olyan dolgokat lát, amik nem tartoznak a gimnáziumi tananyaghoz” (Képünkön: Tóth László és Makláry Zoltán)

Móricz Zsigmond értetlenül fogadta, ha a Jelenések könyvéből kölcsönzött címen (Légy jó mindhalálig) közreadott történetét, amelynek kis hőse a félreértett, megbántott és meg is kínzott jóság jelképe, ifjúsági regénynek titulálták. Ha „a legszebb ifjúsági regénynek” nevezték, miként ezt Szerb Antal Magyar Irodalomtörténetében megcselekedte, akkor is.

(Ha meg színházban, vagy a vetítővásznon találkozott vele – Naplójának tanúsága szerint – a szeretni s szánni való gyermeket Móricz Zsigmond vénülő fejjel is megsiratta.)

Mert bizony Móricz ezt az 1919-es, 1920-as esztendő keserves felismerései alapján megírt könyvét társadalmi regénynek szánta. A saját gyermekkori élményeinek a felidézésével szerette volna olvasóit arra bátorítani, hogy minden nehézség árán is helytálljanak.

Ha „minden nagyobb és tisztább szándékot megmérgez és összezsugorít” a kor, akkor is.

Aligha a véletlen műve, hogy az irodalmi adaptációk mesterének tartott Ranódy László négy esztendővel az 56-os forradalom után – az 1956-ban néki adományozott Kossuth-díjjal kellően aládúcolva – az általánosan elfogadott Móricz Zsigmondhoz menekült. (Felesége, Kóczián Katalin nemzedékének legrátermettebb és legfelkészültebb „kulturális nagykövete” volt, kiváltképpen a hazai és a külföldi filmgyártók körében. Amit Ranódy megálmodott, ezüst tálcán szervírozta reggelente. Olykor a férfi majdani álmait is előre felszolgálta…)

Az 1960-ban bemutatott Légy jó mindhalálig az 1949-től jegyzett filmrendező és forgatókönyvíró Ranódy Lászlónak az első igazán elismerésre méltó, mi több: időtálló rendezése.

Ahogyan mondani szokás, ”minden a helyén van” e kilencvenöt percben. Nagyszerű színészek: Bessenyei Ferenc, Törőcsik Mari, Horváth Teri, Bihari József, Makláry Zoltán… Az 1949-ben született alföldi fiúcska, Tóth Laci meg, mintha mindig is Nyilas Misi szerepére készült volna, oly’ ihletetten jeleníti meg a debreceni diákot, akinek gyermekként kell megismernie „a kenyérkereső emberek földi szenvedéseit”. (Tóth Lászlóként később fel-feltűnt a Családi körben és más gyermekeknek szánt televíziós produkciókban is. Legutóbb – emlékeim szerint – a Simon mágusban láthattuk viszont.)

Az 1890-es évekbeli Debrecen pedig, oly igen ismerősnek tűnik e moziban, mintha mi, mai nézők is sétáltunk volna az utcáin valaha. A kortalan kisvárost ismerjük föl általa? Azt a lélekszámtól és településtörténeti hagyományoktól független magyar kolóniát, ahol „lehetetlenség, hogy egyik ember megértse a másikat”?

És, ahol a mindhalálig jó és hű emberek életét csendesen züllő urak, lelki felegyenesedésre képtelen polgárok, rosszhiszemű tanárok keserítik meg?

És, ahol nagyítóval is nehezen találni olyan diákot, aki az emberiség tanítója szeretne lenni?

Nyilas Misit napjainkban legalább olyan fontos volna közelebbről megismerni, mint amikor a története – könyv alakban – először megjelent! Ranódy László filmje – higgyék el nekem – segítségünkre lehet e „kapcsolatteremtésben”!

2019. febrár 12.

vissza >>