Szürke Bagoly

Nem urai vagyunk a Földnek. A gyermekei! – európai előadókörútja alkalmával, de máshol is ezt hirdette Szürke Bagoly, az 1888 és 1938 között valóban élt rézbőrű (ál)indián, akinek Richard Attenborough által játékfilmesített élettörténete március 2-án, szombaton 20.30-tól lesz látható a Duna Televízióban. Az eredetileg Archibald Stansfeld Belaney néven anyakönyvezett, különös férfiú természetvédőként akkor vált híressé, amikor az emberiség éppen kezdte megtanulni, hogy „vannak olyan dolgok, amik nem eladók”. És éppen akkor készült a sokadalom e nagy igazságot elfeledni, amikor talán minden halandóból természetvédőt kellett volna faragni. (Elsőként a politikusokból, hogy elegendő pénzt adjanak a brutálisan kifosztott élővilág védelmére.) A természettudós ismeretterjesztő David Attenborough 76 éves testvérbátyja, Richard még időben érkezett: 1999-ben forgatott játékfilmje szívhez szólóan mutatja be azt a világot, amelynek megőrzése mindnyájunk életprogramja lehetne.

Az angol-kanadai közös munkaként összehozott filmben a számos felvételen megörökített, „eredeti” Szürke Bagolyra igencsak hasonlító Pierce Bronsnan személyesíti meg az 1930-as évek leghíresebb „rézbőrűjét”. Az irokéz lányt, akinek a segítségével az ügyes prémvadászból megfontolt természetvédő lett, Annie Galipeau jeleníti meg

Richard Attenborough, aki rendezőként erősen hitt abban, hogy jobbá teheti a világot, voltaképpen igen egyszerű módszert alkalmazott, hogy az élővilág – az ökoszisztéma – kiszolgáltatottságát felismerő s meglátásait a maga lehetőségei szerint hatásosan népszerűsítő Szürke Baglyot a harmadik évezred emberének bemutathassa.

Archibald Belaney – Szürke Bagoly életének „csak” az utolsó másfél évtizedét bolygatta Richard Attenborough. (A rendezőnek e komoly vállalkozásához a legnagyobb segítséget bizonyára a forgatókönyvíró, William Nicholson adhatta.)

Az egyre gyakrabban publikáló, írásai, majd előadásai révén egyre érdekesebb és titokzatosabb „celebről” nyomtatásban közreadott híradásokat összegyűjtve, életének színtereit végigjárva, könyveinek (A vadon fiai, Két kicsi hód) hangulatát megidézve állította mozgóképes munkájának középpontjába azt a férfiút, aki – szerelmének nógatására – talán még tanítómestereinél is jobban számon tartotta a vadon íratlan törvényeit. És azokat is, akik megtagadták őket. A pénzéhes fakitermelőket, prémvadászokat…

De nem rejti el a rendező a több ízben is át- meg átigazított életrajz homályos pontjait sem. Szikár párbeszédes fordulatok révén kalauzolja el a nézőt Archibald – Szürke Bagoly magánéletének azokba a sötét zugaiba, amelyek halála után a természetvédőt is elfedték, el is feledtették.

Megmásított nacionálé, elhallgatott házasságok, elhagyott asszonyok, alkoholizálás…

Az önkezével ácsolt magányban otthonra lelő ember talányos békéje…

Richard Attenborough Szürke Bagoly címen megismerhető 114 perce a természetvédőre összpontosít. Arra az emberre, aki természeti népek gyermekének vallotta magát, szarvasbőrből inakkal varrt, csontgombokkal összekapcsolható ruhát viselt. Fején a toll fejdísz nevezetes tetteinek számszerűségét is mutatta…

Az 1999-ben forgatott film rejtélyes hősének látványos viseleténél messze figyelemreméltóbb a mondandója. Egyszerű szavai – melyek, mint több jelenetben is látható – főhercegek, tudósok, könyvkiadók, sajtóhiénák és iskolázatlan közemberek elméjét is fogva tartják, szívét, lelkét is meghódítják.

Ahogyan az hatvanvalahány esztendővel ezelőtt a valóságban is megesett…

Az új évezredben az egyszervolt, igazi Szürke Bagolyhoz hasonló celebet keresve sem találhatnánk.

Káprázatos fejdíszét, persze, bárki reprodukálhatná, álomfogóját, tipijét szintúgy.

Ám a természet védelméről vallott nézeteit?

Azokat a Duna Televízióban március 2-án megtekinthető angol-kanadai – úgymond – kalandfilmből kell kiszemelgetnünk.

Ránkférne, mindahány!

2019. február 26.

vissza >>