Dunavirág a Duna fölött

A tiszavirágról – talán – már mindenki hallott. (Nem is olyan régen a boldogtalan szerelmesek e rövid életű kérészfajra hivatkozva szokták bánatukat világgá dalolni: „Temető a Tisza, mikor kivirágzik/…ha a két szemem könnytengerben ázik,/ Úgy vágyom a Tiszát, mikor kivirágzik”.) A dunavirágról azonban csak hat-hét éve olvashatni, hallani. Amióta – negyven év után – ismét tömegesen jelenik meg tisztuló folyóink fölött. A hivatalosan Ephoron virgo néven számon tartott rovar látványos magyarországi megjelenéséről természetfilmeseink és tudósaink A dunavirág mentőakció címmel olyan ismeretterjesztő filmet állítottak össze, amely nem „csak” a dunavirágot mutatja be (méghozzá varázslatosan), de azt is igyekszik nézőivel elfogadtatni, hogy természeti örökségünk védelme – mindnyájunk közös ügye. Hogy rajtunk múlik, kis- és nagy embereken az is, miként alakul folyóink sorsa; meg tudjuk-e menteni vizes élőhelyeinket, erdeinket, ligeteinket. Vagy hagyjuk, hogy nagy étvágyú ügyeskedők parkoló pályája legyen, ami szép hazánk természeti kincseiből még megmaradt?

2012 óta augusztus végén, szeptember elején, este fél kilenc és tíz óra között – jó esetben a folyók víztükréről visszaverődő fényt követve – tömegesen jelennek meg a dunavirágok. Mint nyárvégi hóvihar, úgy fehérlenek a Duna, és annak mellékfolyója, a Rába fölött

Az első kérdés, amely a 2016-ban forgatott ismeretterjesztő film hírét felkészületlenül fogadó nézőkben felmerül, hol voltak e Magyarországon védettnek nyilvánított kérészek az 1970-es, 80-as, 90-es években és az új évezred első évtizedében? És, mert nyilvánvalóan ők vannak (mi vagyunk) többségben, a felkészületlenek, az M5 március 24-i (vasárnapi!) fő műsoraként megjelenő ötven perc iránti érdeklődést e jogos felvetés tisztázásával lehet és kell fokozni.

A tiszavirágnál kisebb (körülbelül három centiméteres) dunavirág csak tiszta, oxigén-dús vízben képes kifejlődni. Ám a mi szeretett Dunánk, bizony (aki a közelében él, pontosan tudja, évtizedek óta, nap, mint nap, személyesen is tapasztalhatja) fenemód szennyes szokott lenni.

(„Mi történik azzal a folyóval – tette föl a kérdést 2015-ben megjelent könyvében Nick Thorpe, a Duna szerelmese – amelyet az emberek… vízöblítéses vécének tekintenek?”)

Amint az a Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai Kutatóközpontjának a főmunkatársától (is) megtudható, a nemrég nagyszerűen modernizált bécsi szennyvíztisztító üzemnek köszönhető (meg talán a Duna-menti országok, önkormányzatok, cégek környezetvédelmi akcióinak), hogy Tahitótfalu mellett – fajuk fennmaradását biztosítandó – ismét rajzik a dunavirág.

Párosodás után a nőstények – a folyóról visszaverődő fényt követve – a folyó sodrásával ellentétes irányban úgynevezett kompenzációs repülésbe kezdenek, majd a folyóba petéznek. Aztán, dolguk végeztével – utódlásukról gondoskodván – elpusztulnak.

Mostanában azonban gyakran előfordul, mondják a szakemberek, hogy a folyópart menti fényszennyeződés – közlekedési lámpák, kivilágított hidak, hajók, autók fényszórói – megzavarják a természet rendjét. A mesterséges fények vonzáskörébe kerülve, a folyó partján, hidak kőpadlatán, országutak bitumenburkolatán petéznek a dunavirágok, és, mielőtt rövidke életük egyetlen küldetését bevégeznék, mielőtt fajuk fennmaradásáról gondoskodtak volna, ott is pusztulnak el, millió-szám…

A Kriska György, Horváth Gábor, Egri Ádám, Tóth Zsolt Marcell, Lerner Balázs és Tisza Balázs közös munkája révén összeálló ötven perc, A dunavirág mentőakció című ismeretterjesztő film komoly érdeme, hogy miközben csodálatos képsorokkal mutatja be a dunavirág megjelenését (és nem is „csak” a Duna fölött, de hazánk tán legkevésbé háborított folyója, a Rába fölött is), azt is meggyőzően szemlélteti, hogy azokat a „mesterséges tárgyakat, civilizációs jelenségeket”, amelyek előnytelenül hatnak a folyók élőlény-együtteseire s a víz minőségére, miként lehet módosítani. Természetkárosító hatásukat legalább csökkenteni…

Például olyan fénysorompókat szerkesztenek, amelyek nászrepülésük során a víz felszíne fölött tartják a kérészeket.

(Korábban a hidakra szerelték előnyösen világító „barikádjaikat”, 2017 óta bójákra „telepítik” őket.)

Azt is megvizsgálják, milyen hullámhosszú, polaritású fény zavarja a legkevésbé a kérészeket. Eredményeik birtokában pedig, erősen remélik, hogy módosítani fogják a folyók mentén a világítási rendszereket.

Szót ejtenek a jelentős természeti értékeket rejtő Dunakeszi tőzegláp sorsáról is, amelyből – az ember természetromboló tevékenysége miatt – mára már csak két kis tó maradt meg. Ám azokat is veszélyeztetik az Auchan parkoló-bővítési tervei…

A Duna Budapest alatti szakaszán – mondják – a csepeli szennyvíztisztító hozhat majd bíztató változást.

Meg, ha a paksi atomerőmű működtetői nem főznek halászlevet szeretett folyónkból – tehetjük hozzá – miként a nyárvégi alacsony vízállás alkalmával, büntetlenül…

2019. március 19.

vissza >>