Véres végjátékot láthatunk az M3 utolsó óráiban!

Április 29-től megszűnik az M3, a köztelevízió jobbára hazai gyártású, régi tévéműsorait sugárzó adója. Eztán – aki akarja és tudja – interneten követheti még az M3-on meghirdetett sorozat folytatását is. És, mert az eleinte Annónak becézett adó utolsó óráiban a Nero, a véres költő lesz látható a közszolgálatból kiseprűzött program műsorán, bátran megjósolható: véres végjátékra számíthatunk! Hogy kinek mit hoz a „konyhájára” ez a hebehurgyán levezényelt rendelkezés, nem tudom. Ám azt igen, hogy sok szegény nyugdíjas fog szitkozódni miatta! Mindazok, akiknek ma már csak a köztévé szállítja a művelődést, a szórakozást. De nem ám a hírműsorai, a stúdióbeszélgetései, hanem az ifjúságukat, viszonylagos létbiztonságukat megidéző Magyar Televízió negyven-ötven évvel ezelőtt gyártott, igényes programjai!

A Kosztolányi Dezső regénye alapján Szőnyi G. Sándor által rendezett, háromrészes tévéfilmsorozat képei és jelenetei – a mindenütt és mindenképpen győzni akaró római császárral a középpontban – miként az irodalmi alapmű maga, 1921-ben, minden időben társadalmi bírálatként hatottak. A magyar tévésorozatban Bősze György által megjelenített Nero, ahogyan a hírhedt uralkodóról készített mellszobrok is mutatják, hihetően hozza azt a középszerűségével is nagyra törő, erőszakos vezetőt, aki mindig többre, magasabbra és nagyobbra vágyik, mint a többi ember

Az először 2013. december 20.-án képernyőnkön megjelenő M3-at alighanem (olcsó, ám mégis kifizetődő) karácsonyi ajándéknak szánták a magyarországi köztelevízió parancsnokai. Mert saját gyártású, új televíziós produkciókkal nem tudták, vagy tán nem is akarták nézőiket elkápráztatni, azt tálalták, amit az intézményi lerakatokból nagy hirtelen – készséges tanácsadóik útmutatása szerint – előkaphattak.

Az M3 világra jötte fölötti örömünket eleinte – de később is, szinte folyamatosan – „csak” az zavarta, hogy a műsorszerkesztők felkészületlenül, a vitathatatlan értékekről mit sem tudva tallóztak a Magyar Televízió napjainkban meglepően színesnek tűnő választékából.

(Kedves Olvasóim tán megbocsátják, ha fentebbi állításomat a saját példatáramból vett összehasonlítással világítom meg: 2013 után szinte naponta szerepeltek az M3 műsorán a Pongrácz Zsuzsa forgatókönyvei alapján forgatott tévéjátékok, televíziós filmek és –sorozatok. Azokkal ellenben, amelyekhez Fedor Ágnes szolgáltatta a forgatókönyvet, véletlenül sem lehetett találkozni.

A franciaországi száműzetéséből hazatérő író, műfordító, újságíró, aki férjével, Baló Lászlóval közösen több népszerű francia vígjátékot is magyar nyelvre fordított, menet közben szerzett szakmai gyakorlatának birtokában számos olyan, a szocialista Magyarországon játszódó, derűs történetet is kitalált, amelyekre az 1960-as, 70-es években az „újsütetű” Magyar Televízió szélsebesen lecsapott. A híres színészekkel megjelenített, habkönnyű történetek első bemutatójuk alkalmával sem láncolták magukhoz tartósan a nézőket, ám, mivel az itthoni élet napos oldalát mutatták, egyesek mégis „alapműként” fogadták őket. Világfordító évtizedek múltán ekként fogadta és forgalmazta az M3 is – szinte – valamennyit.

A Fedor Ágnes forgatókönyve alapján forgatott, 1961-es televíziós produkció, a Menekülés a börtönbe, hazai bemutatója után közbeszéd tárgya lett. A menekültekkel kapcsolatos erkölcsi dilemmák napjaiban, azaz mostanság is többen hivatkoznak rá. Monte Carlóban komoly nemzetközi fesztivál-díjjal jutalmazták. Az M3 műsorán mégsem találkozhattam vele. Pedig, higgyék el nekem, ez az egyórányi televíziós produkció ma is maradandóbb emléket hagyna a nézőkben, mint P. Zs. apróságai!)

Persze, komoly hiba volna hallgatni róla: öt és fél éves működése során – a sok édes csacskaság, Antal Imrés bolondozás mellett – olykor-olykor megjelentek az M3 műsorán az MTV-ben termett igazi értékek is. Például nagyszerű irodalmi adaptációk, mint április 20-án este a Székely János drámája alapján forgatott Caligula helytartója… (Más kérdés, hogy nagyszombati fő műsorként ki miként fogadta…)

A magyar-angol közös munkaként jegyzett Wagner sorozat…

Telek László jeles művének, A kegyencnek 1969-ben, a Madách Színházban rögzített előadása…

S most itt az M3 működését lezáró, 1977-es tévésorozat első epizódja, a Nero, a véres költő!

Telitalálat!

Azt a képzetet kelti az emberben, hogy ha hagyták volna, idővel még az M3-ból is értékközvetítő „retrócsatorna” lehetett volna.

Szerkesztői, ha szabad kézzel válogathattak volna, rátaláltak volna a kádári időkben is okosan munkálkodó televíziósok munkáira. (Mert, bizony, néhanapján ilyeneket is forgathattak a Szabadság téri székház egyik-másik stúdiójában!)

Felfedezhették volna az ismeretterjesztés, a dokumentumfilm-készítés nagymestereit, a színházi közvetítések mindeneseit, a portréfilm-gyártás szaktekintélyeit…

Mindazokat, akik áldozatkész szellemi munkásként, a mindenkihez eljutó televízió segítségével azon iparkodtak, hogy a szovjet birodalom alattvalóiként is európaiak maradhassanak. (Utódaikkal egyetemben.)

Kosztolányi Dezső 1921-ben megjelent művét Thomas Mann a bátorságáért (is) ünnepelte. A tévéfilmsorozatot, Szőnyi G. Sándor rendezését, ha tehetné, talán az irodalmi alapanyaghoz illő képsoraiért üdvözölné.

Korunk emberének, a Thomas Mann-i magasságokig ugyan föl nem érve, az M3 azon szerkesztőit illendő ma köszöntenie, akik gondoskodtak róla, hogy e véres végjátszma legyen a pont, amely az M3 lehetőségeit 2019-ben lezárja.

Hogy a három részes sorozat második és harmadik epizódját április 29. után ki hol fogja keresni, és megtalálni nem tudom. A központilag ingyenesnek titulált internetes fórumokon pillanatnyilag nyomát sem találni.

De azt is nehéz megérteni, miért kell az M3 internetes folytatásának ingyenességét oly’ igen határozottan reklámozni? Minden más internetes hozzáférés fizetős lesz május 1. után?

2019 április 23.

vissza >>