„mindenütt földindulás, üzlet, romlás…”

A Magyar Művészeti Akadémia tagjait bemutató portrésorozat legújabb fejezete Kiss Benedeket, a „száj-meleg sárszók” költőjét mutatja be. B. Révész László rendezése, mely először július 21-én, vasárnap lesz látható az M5 műsorán, a nemzedéktársaknak kijáró tisztelettel hozza képbe a hetvenhat éves poétát, aki minden időben irtózott tőle, hogy „sunyi mén gyanánt a szamárcsapatban” nyargaljon.

Kilenc-tíz esztendővel ezelőtt a Magyar Művészeti Akadémia megbízásából már készült egy portréfilm Kiss Benedekről. Az Isten csavargója címen az internet jóvoltából ma is elérhető produkció tán színesebb és emelkedettebb is, mint az M5-ön most látható.

B. Révész László munkája azonban, a portré eredetijéhez híven, Kiss Benedek tényleges értékrendje szerint jeleníti meg azt az embert, aki szerint „A lélek osztatlan láp, felül hínár/ s tündérrózsa – lent sötét iszap.”

Pedig a rendező nem tesz egyebet, csak az íróasztala fölé görnyedő, törődött poéta mondatait és mozdulatait követi, közvetíti. E módszerrel azonban azt is eléri, hogy a néző valóságosan megélt, személyes élményeként fogadhatja Kiss Benedek önvallomását.

A boldog akasztói gyermekévek történetét, a kalocsai, majd budapesti esztendők szellemi hozadékát…

1956 emlékét…

A költői nekiveselkedés viszontagságosan reményteli korszakát…

Mióta az eszemet tudom, költőnek éreztem magam – meséli a Kossuth-díjjal is, József Attila-díjakkal is jutalmazott poéta. Menet közben, persze, azt sem feledi, ki mindenki segítette, hogy elhivatottságának tudata hétköznapi gyakorlattá váljon.

Kollégiumi társai: Utassy József, Győri László, Oláh János… (A Ráday utcai híres diákszálló az 1960-as évek derekán, végén suhancköltők végvára volt!)

A korabeli irodalmi élet valóban jelentős irodalmi nagyságai… (Juhász Ferenc ezt írta róla: „Kiss Benedek költészete valami jó illatú rózsafából van kifaragva”. Nagy László létfontosságú tudnivalókkal látta el, és alighanem a műfordítás irányába is ő indította el…)

Kortörténet is Kiss Benedek legújabb portréfilmje: szavahihető ember emlékképei révén jeleníti meg azt a világot, amikor a jelentős kapcsolatok nélküli szegénylegények is szárnyra kelhettek, ha valóban tehetségesek voltak.

Kiss Benedek és kompániája Elérhetetlen föld című antológiájával igazolhatta, hogy helye van a magyar irodalmi életben. Nem volt könnyű dolga a Kilenceknek nevezett csapatnak, amikor kötetüket összeállították. De nem is a lehetetlent ostromolták, amikor verseiket könyv alakban próbálták sok embernek a kezébe adni.

A küzdelmes ifjúkort azonban, ahogyan várni s remélni lehetett, nem békés, boldog és sikeres finálé koronázta-koronázza meg. Kiss Benedek, aki a kádári időkről is félreérthetetlen gúnnyal énekelte meg a legfontosabb tudnivalót (A tömeg dala című versében például ezt: „Hisszük, mit mindenki hisz, tisztelettel”…), az új idők okozta csalódásairól sem hallgatott:

Kivérzett régen már erény, eszmény,/ lehetsz buddhista, zsidó, keresztény./ Hol találok én éltető erőt,/ mindenki kurvább már, mint azelőtt./…amerre látok, mindenütt romlás,/ földindulás, üzlet, mennyei omlás…”

Miközben mi a miatt siránkozunk, hogy a kiábrándító jelent senki sem verseli meg, az ezeregy gonddal, bajjal küszködő Kiss Benedek költői ereje teljében munkálkodik e témakörben is.

Miként nemzedéktársa, B. Révész László is, aki Kiss Benedek példa nélkül való teljesítményét mindnyájunk számára rögzíti…

Figyeljünk rájuk, érdemes! Ráadásul ezt ma még az M5 is lehetővé teszi, megengedi!

2019. július 16.

vissza >>