Szünidei encsembencsem

Bevalljuk, vagy sem, lépten, nyomon tapasztalható: szegény család gyermekének a nyári vakáció szép napjaiban szinte az egyetlen szórakozási lehetősége a köztelevízió. A közadókból fenntartott, kiskorúaknak szánt M2 azonban reggel nyolctól este nyolcig mindenféle encsembencsemmel eteti azokat a négy-hat-nyolcéveseket, akiknek a szülei nagy családi utazásokra, pár napos vagy órás, költséges programokra, méregdrága ketyerékre – távirányítós robotokra, walkie-talkie szettekre, táncszőnyegekre… – gondolni sem mernek. (Vagy tán – az elképesztően idegesítő interaktív játékok hatását józanésszel fölmérve – nem is akarnak.) Odaültetik hát a kiskorút az ilyen-olyan évjáratú családi tévékészülék elé, ahogyan pár évvel, évtizeddel ezelőtt anyjuk, apjuk őket is odaparancsolta az MTV Szünidei matinéjához. Talán fel sem ötlik bennük, hogy a „dobozból” mi minden ömölhet kifelé. És jön Mickey egér játszótere, meg Vampirina és az ő kis koporsóágya; a folyamatosan civakodó, gyűlölködő Tündéri keresztszülők…

A 2011-es német-osztrák mesefilm a Grimm-testvérek egyik népszerű története alapján készült. Rendezője, Manuel Siebenmann modern rajzfilmes megoldásokkal korszerűsítette a régi históriát

Másfél évvel ezelőtt még a nagy nyári vakáció előtt riasztottam az érdekelteket, szülőket, nevelőket, televíziós szerkesztőket, hogy a szép szabadság idején legalább a kiskorúaknak értelmes, élvezetes és hasznos programról gondoskodjanak.

Azóta megbizonyosodhattam róla, hogy az M2 háza táján voltaképpen semmi nem változott. Sőt! A kis nézők számára – úgy tűnik – a fő műsoridőnek számító délutáni, koraesti órákban másfél év alatt csak süllyedt a színvonal!

A fölháborítóan gagyi (és – szerintem – fölösleges) programok most is ott kavarognak a négy-hat-nyolc évesek előtt. A fogyasztói társadalom előnyeit soroló Disney-sorozat, Mickey egér játszótere csakúgy, mint a másság elfogadására nevelő (?) angol mesefolyam, a Vampirina. (Ez utóbbit forgalmazói mintha kifejezetten a közép-európai gyerekek okulására szánták volna: a szombaton és vasárnap az M2-ben17.50-kor feltűnő vámpírlány, a gyakran denevérszárnyakkal közlekedő Vampirina sosem felejti el kortárs-nézőit édes dallal emlékeztetni arra, hogy „Erdély mélyén éltünk eddig”. Hogy Pennsylvániába költözvén, olyan nyugtalanító civilizációra talált a lila család gyermeke, melyhez nehéz igazodnia…)

A 2001 és 2017 között gyártott, tíz évfolyamos amerikai rajzfilmsorozat, a Tündéri keresztszülők (a harmincadik héten szombaton és vasárnap 13.35-től látható az M2 műsorán) mindenegyes képsorával azt igyekszik elhitetni, hogy Tündérország pontosan úgy működik, mint a tipikus modern társadalmak általában. Mindenki veszekszik mindenkivel, többen is sportot űznek belőle, hogy a másikat miként lehet átverni, megszégyeníteni, „törvényes” párja mellől elcsatolni…

A Charley az iskolában című, tizenhat részes francia sorozatnak „csak” az animációs módszerét (stílusát?) lehet kifogásolni. Történetei azt bizonygatják, amit mifelénk gyakran elfelejtenek tudatosítani az ötesztendősökben: érdekes és élvezetes foglalatosság iskolába járni. Főleg olyanba, mint amilyenbe a gömbfejű Charley jár! Ahol a tanterem olyan, mint egy hatalmas játszóház, mindenki és minden varázslatos, akár az élet…

(Más kérdés, hogy az a magyar kisgyerek, aki hétfőtől péntekig minden áldott nap 18.35-től Charley világával találkozik, mit érez majd, amikor a saját iskolájával szembesül. Azzal a tanodával, amely csöppet sem hasonlít az – amúgy méregdrága – játszóházakra, mégis napi nyolc órát kell tartózkodnia benne. Annyi időt, amennyit egy valóban emberszabású játszóházban is nehéz lenne eltölteni…)

A vasárnap délutánonként, 17.25-től jelentkező amerikai sorozat (címe: Jake és Sohaország kalózai) elveszett kincsek keresésére induló kis és nagy gyerekek történeteit jeleníti meg. A kalózkodás legújabb kori divatja idején – a nemzedéki ellentéteket sem feledve – azt bizonygatja, hogy ha mesés kincsekre ritkán is lelhetünk, a magunkban rejtező értékeket fel tudjuk fedezni!

Gyermekként viszonylag könnyedén!

Életre szóló nyereséggel!

A Vasjankó című német-osztrák mesefilmnek még a sohaországos sorozatnál is több a hozadéka: ifjú nézőivel azt tudatja, amit a meséken túli, hétköznapi valóság elég ritkán: hogy tudniillik nagy emberek, hercegek, országvezetők és leszármazottaik körében sem ismeretlen fogalom az önzetlenség. A bajba jutottak megsegítése, a gyöngék pártolása…

Azt pedig, aki önzetlenül segít a másikon, arannyal fizetik.

A mesék világában egészen biztosan.

(A Grimm-testvérek szerint olykor a valóságban is.)

2019. július 23.

vissza >>