Vigyázat! Az amerikai barát nem hagyományos akciófilm!

A hétköznapok is lehetnek rendkívüliek, hétköznapian tisztességes emberek rendkívül szörnyű tettekre is képesek! Az 1977-es nyugat-német film, Az amerikai barát, amely augusztus 4-én, vasárnap 21.10-től látható a Duna Televízióban, egy hétköznapian rendkívüli bűnözőt mutat be. Wim Wenders első igazán sikeres rendezése nem hagyományos akciófilm, inkább a bűnözők mozgóképes lélekrajza. „Amúgy” az egyik legjobb új német film, amelyben a „szakképzett” gonosztevők és az áldozatok szerepét filmrendezők alakítják: Nicholas Ray, a Haragban a világgal direktora, Samuel Fuller, akinek a produkcióját 1953-ban, Velencében díjazták, Peter Lilienthal, aki 1979-ben Berlinből az Arany Medvét vihette haza, valamint a cannes-i különdíjas Jean Eustache…

Bruno Ganz, Az amerikai barát főszereplője tizenkilenc éves korától szinte élete utolsó lobbanásáig filmkamerák figyelő tekintete előtt dolgozott. Mozgóképes remekléseit a televíziós adók folyamatosan műsorukon tartják: a Filmbox Extra augusztus 3-án a Heidi című, kétrészes, svájci-osztrák családi filmet hozza, a Film Mánia augusztus 4-én és 6-án A felolvasót. A tiszteletre méltó életmű méltatói viszont legszívesebben Ganz 2004-es alakítását idézik. A bukás című történelmi filmet, amelyben a nagy színész Hitlert személyesíti meg. Pedig Bruno Ganz angyalként is látható, Wim Wenders Berlin felett az ég című műve gondoskodik róla…

Wim Wenders az az idő tájt Svájcban élő, angolul író és francia nyelvterületen kiváltképpen népszerű írónő, Patricia Highsmith történetét kóstolgatta, amikor Az amerikai barát forgatására készült. Voltaképpen ők, ketten, Wenders és Highsmith sok mindenben hasonlítanak egymásra: egyiküket sem az akció érdekli, a bűn elkövetése, hanem az elkövetőkben zajló lelki folyamatok.

Meg a nagy kérdés: valóban bűnöző a gaztett kivitelezője? Vagy ő is áldozat?

A történet hőseivel (anti-hőseivel?) egy elegáns képaukció alkalmával ismerkedhetünk meg. A Bruno Ganz által megszemélyesített Zimmermannról a jól értesültek ott is csak azt hajtogatják, hogy restaurátornak már nem jó, legfeljebb képkeretezőként foglalkoztatható. Meg azt hogy gyógyíthatatlan betegség támadta meg.

Az árverésen feltűnő (Denis Hopper által alakított) cowboy-kalapos fickóról viszont, akit a Zimmermannról kapott, röpke tájékoztatás azon nyomban mozgásba hoz, még ennél is kevesebb információt kap Az amerikai barát nézője. A nagy terv, hogy tudniillik jó pénzért az orvostudomány által is halálra ítélt családos emberre bízzák a ki tudja miért és kik ellen akciózó bűnszövetkezet emberei soron következő merényleteiket, voltaképpen az amerikai fejében születik. Az előkészületeket meg a gyilkosság kivitelezéséhez nélkülözhetetlen háttér biztosítását is ő vállalja.

A kétszázezer dollárért vállalt, első gaztett meglepően gördülékenyen zajlott. „Sikere” láttán a reszketeg Zimmermann elégedetten mosolyog, megbízói – a „honorárium” jelentős részét visszatartva – a következő akciókat tervezik.

Rypley, az amerikai – ki menet közben a boldogtalan képkeretező családját is megismeri – önmagáért is, bűntársaiért is, de „valahol” a gyilkossá tett gyanútlan emberért is aggódni kezd. Ezért hát, minden további akció során segíti az egyre tétovábban, egyre rémültebben güriző képkeretezőt.

Aki, ezt látván, az egyetlen jó barátjának tekinti az amerikait.

Olykor-olykor a film nézője is ekként kezeli. A sebes sodrású történet láttán, amely – úgy tűnik – az 1970-es évek hamburgi hétköznapjait is híven tükrözi –, csak ritkán ötlik föl benne, hogy az amerikai barát kezdőlépései nélkül a tisztességes kisember talán sohasem sodródott volna az erkölcsi megsemmisülés szakadékának a peremére.

Szerettei sem fordultak volna el tőle, emlékét sem feketítette volna a bűn, amelynek utolsó óráiban oly’ igen szorongatott szolgálója lett.

Aki Wim Wenders 1977-es moziját végignézi, nem tudja nem számba venni, hány „amerikai barát” munkálkodhat körülötte.

Sem azt, hogy ő maga mit tenne a szerencsétlen Zimmermann-félék helyében…

2019. július 30.

vissza >>