„Az igazság szép dolog, jó dolog, de akinek hatalma van, az nem szorul rá”

Talán az államalapítás ez évben naptárilag is meghosszabbodó ünnepének a záróakkordjaként kerül a Duna Televízió augusztus 22-i műsorába a Mit csinált felséged 3-tól 5-ig? Hogy derülhessen is a magyar az augusztus 20-án reá zúdított pátosz után? Hogy feledhesse a Sacra Corona címen futtatott mozgóképesített balfogást? Vagy, talán másért? Akár így, akár úgy, ennek a Makk Károly által 1964-ben rendezett filmvígjátéknak mindnyájan örvendhetünk. Megadatik általa, amivel köztévénk máskor oly’ igen ritkán ajándékozza meg egyre fogyatkozó nézőseregét: 22.10-től 23.40-ig felszabadultan kacaghatunk!

Meglehet, a Budai Vár Gerevich László által irányított régészeti feltárása is hozzájárult ahhoz, hogy a Mit csinált felséged 3-tól 5-ig című filmvígjáték 1964-ben elkészülhetett. Corvin Mátyás sok évszázados népszerűsége egyébként még az ideiglenesen hazánkban tartózkodó szovjet haderőt sem zavarta. A hazai politikai élet „nagymenői” pedig, megtiszteltetésnek vették, ha a Darvas Iván által megszemélyesített uralkodóval mérték össze őket…

A történetet Mikszáth Kálmán kisregénye, a Szelistyei asszonyok szolgáltatta a filmeseknek. (A Gobbi Hilda, Vay Ilus és Lorán Lenke által megjelenített, bizony, irtóra csúf asszonyok férfiakat kérnek a királytól…)

De csak az 1901-ben publikált írás hatodik bekezdéséig! Amikor a „jó palóc”arról kezdett értekezni, milyen volt a régi állam, és milyen a korabéli, a forgatókönyvíró Hubay Miklósnak nagyot kellett ugrani! Alighanem messze hangzó botrány kerekedett volna belőle, ha a mozikban is felhangzik az író mondása: „Általában egészen más volt a régi állam. Akkor abban mutatta a hatalmát, hogy minél többet tud adni másoknak, most abban excellál, hogy minél többet tud elvenni másoktól”.

Ha pedig a kilencedik bekezdésben közreadott, Corvin Mátyás nagybátyjának, Szilágyi Mihálynak tulajdonított szállóigét is beleszerkesztették volna a mozgóképes, víg mesébe – „Az igazság szép dolog, jó dolog, de, akinek hatalma van, az nem szorul rá” – tán még fejek és stallumok is hullottak volna!

Ezért aztán a Mikszáth szerint oly’ igen vígan legénykedő Mátyás király helyett a házasembert hozták képbe a leleményes filmesek. A nápolyi Beatrix szeszélyei elől megfutamodó uralkodót, aki álruhás vándorként nem csak az ország közbiztonságát tanulmányozgatja, hanem legeslegszebb leányzóit is.

A Pap Éva, Pécsi Ildikó és Tordai Teri által megszemélyesített hajadonok közelében Mátyás, az igazságos a budavári palotában reá várakozó követekről – a pápa meg a császár küldöttéről – is megfeledkezik. Psota Irén által elénk állított, ármánykodó királynéjáról nem is szólva…

Makk Károly legelső (s talán egyetlen?) filmvígjátéka ma is élvezhető, kedves mulatság. Történelmi párhuzamok fölállítása nélkül, a politikai természetű kacsintgatásokat is mellőzve szórakoztatja nézőit ötvenöt éve.

Amikor a mozikban először megjelent, a hosszabb időn át száműzött műfajnak is örvendtek az emberek. (1956 után csak drámákat és tanmeséket forgathattak a filmesek, vígjátékot, igazit, véletlenül se’.)

A kádári éra konszolidációját vették tudomásul általa. (Az ötvenhatos Darvas Iván, börtönéből szabadulván, színháznak, filmgyárnak a közelébe sem mehetett. Segédmunkásként egy fröccsöntő üzemben dolgozott. Hogy ’64-ben a Mit csinált felséged… Mátyás királya lehetett, a ’63-as közkegyelem hatásos mozgóképes reklámjának számított.)

Mostanság szélcsendes időnknek örvendhetünk e csiklandós filmvígjáték láttán.

Meg a minden megpróbáltatáson felülkerekedő derűnek.

Csak azért is.

2019. augusztus 20.

vissza >>