„Az egész el van cseszve”

Háborúban mindent szabad – kesernyés gúnnyal ezt állítja az a 2019-es angol film, amely augusztus 30-án, pénteken 18.20-tól tekinthető meg a magyarországi HBO műsorán. Milliókat manipulálni, gyűlöletet kelteni… Az Egyesült Királyság Európai Uniós történetét a 2016-os népszavazással ugyancsak fölkavaró események megidézésével, persze, nem csupán Nagy-Britannia viszontagságos helyzetét hozza képbe ez a kilencvenhárom perc. De Európáét is, ahol immár a közösségi média közreműködésével minden megtörténhet: felfuvalkodott kispályások alapozzák meg a jövőt.

Dominic Cummings, az igazi, és a Benedict Cumberbath által megszemélyesített, „filmes változat” a kilépési kampány vezetőjeként nem akart mást, csak a kapott feladatot kifogástalanul teljesíteni: a közönyös, vagy tanácstalan szavazókat a Facebookon keresztül kellőképpen mozgósítani. Nem ők tehetnek róla, hogy időközben – amiként az a Brexit – Háborúban mindent szabad című filmben is elhangzik, „a politika a hülyeség terepe lett”

A sikeres angol tévésorozatok – Sherlock, A muskétások, Kémsuli… – rendezőjeként ismert és elismert Toby Haynes munkáját többen is elhamarkodott akciónak tekintik. Micsoda merészség olyan napirenden lévő politikai eseményekről játék(!)filmet forgatni – mondogatják itt is, ott is – amiről ma még senki nem tudja megmondani, milyen „végszóval” érnek véget!

Mások viszont azt hajtogatják – és a locsei.net szerzője is közéjük tartozik –, a brexitről szóló Brexitnek az a legnagyobb érdeme, hogy talán még időben figyelmezteti a világot: olyan globális politikai átalakulásnak a tünetei ismerhetők fel általa, melyek semmivel sem veszélytelenebbek, mint az immár lépten, nyomon fenyegetően jelentkező, másik nagy téma, a klímaváltozás. Sőt, az is megeshet, hogy nem is csak vén kontinensünk jövőjét befolyásolja (határozza meg), hogy okulunk-e vagy sem a (B)brexit-történetből, de – talán – az egész földgolyó kilátásait!

(Az általánosan elterjedt rövidítés, a viszonylag új keletű kifejezés: brexit két angol szónak, a british-nek és az exit-nek az összevonásával született. Kezdetben az Egyesült Királyságnak az Európai Unióból való kilépési terveit jelölték általa. Napjainkban e szó erős jelentésváltozás kiszolgáltatottja: egyre többen használják a brexitet azoknak a politikai akcióknak a megjelölésére, amelyek során a választókat eldobható játékszereknek tekintő, fortélyos programok – kampányok – működtetik a közéletet.)

Brexit idején – miként a háborúkban – minden megengedett.

Ahogyan azt a Benedict Cumberbath által igen hihetően megszemélyesített kilépési kampányfőnök javallja: „fejlett algoritmusokkal kell megcélozni a lakosságot”.

A szívükre kell apellálni”, a zsigeri ösztöneikre.

Az „alacsonyabb társadalmi státuszú emberekre észérvekkel hatni képtelenség”…

„A szoftver mondja meg, mi tabu s mi nem…”

„A közmédiára lehet minden átadandó ismeretet a leghatásosabban felépíteni”.

„A humanizmus marhaság”…

„A politika a hülyeség terepe lett”…

„A lobbisták, a kampánystábok legyenek a kezdeményezők… A történelem menete csak így változtatható meg”…

A Csernobil-sorozat óta olyan rettenetesen időszerű és fontos televíziós műsort, mint az augusztus utolsó napján az HBO műsorán feltűnő Brexit, nem látott, nem is igen láthatott a magyar néző.

Fölismerheti általa, hogy milyen „szörnyet engedett szabadjára a 2016-os angliai népszavazás”. És azt is, hogy milyen jövőt alapozhatnak meg általa.

Hogy megfúrhatók, netán fölrobbanthatók-e ezek az alapok, nem tudom. Ha arra gondolok, hogy a tehetséges Dominic Cummings-t, aki talán kicsit cidrizett is, amikor 2016-os kampányigazgatói sikerével szembesült, 2019-ben az új miniszterelnök – a brexit lelkes híveként a Brexit filmben Richard Goulding hatásos közreműködésével több nevetséges jelenetben is nagyot homorító – Boris Johnson a kormány különleges tanácsadójává nevezte ki, e sorok írójaként én is cidrizek…

2019. augusztus 27.

vissza >>