Napszállta

Az Oscar-díjas Nemes László második nagyjátékfilmjéről, a magyar-francia közös munkaként forgatott Napszálltáról (amely szeptember 6-án, pénteken 21.50-től tekinthető meg a magyarországi HBO műsorán) többen is azt állítják, hogy az 1913-as esztendő Budapestjén játszódik. Pedig – voltaképpen – napjaink fővárosát tükrözi! Az egyre kiismerhetetlenebb, egyre kaotikusabb világvárost, ahol – amint az a filmben is elhangzik – „temérdek szépség mögött a világ borzalma” lakozik. Semmi sem az, aminek látszik; a feltett kérdésekre nincsenek válaszok. A magamagát pusztító civilizáció uralkodik mindenek felett.

A szülei előkelő kalapszalonjában munkát kereső Leiter Írisz képével indul a Napszállta 144 perce, s a Jakab Juli által szótlanul is igen sokatmondóan megszemélyesített lány látványával zárul. Az utolsó filmkocka a talán lövészárokként is működő, fővárosi (?) csatornahálózat egészségügyi szolgálattevőjét mutatja

Magyarországi bemutatója után kérdőjelek sokaságával nyilazták Nemes László nagy munkáját. A legtöbben azt firtatták, csaknem két és fél órás mozijában miért halmozott föl oly’ sok titkot a forgatókönyvíró-rendező, ha kibeszélésükre, megfejtésükre nem volt ideje.

Csak egy kérdést nem tett fel – ismereteim szerint – senki sem: Miért adta a Napszállta címet Nemes László annak a mozgóképesített történetnek, amely színleg az osztrák-magyar monarchiás béke utolsó évéről – elképesztő vizuális gazdagsággal – mesél.

Pedig, ha csak ezt az egy talányt kutatták volna a Napszállta fanyalogva értetlenkedő kritikusai, valószínűleg a történelminek vélt história többi rejtélyét is könnyen, gyorsan megfejthették, meg is érthették volna.

A napszállta – régebbi szóhasználat szerint: a naplemente – minden áldott nap bárki által fölismerhető és a fogalom minden lehetséges értelmezése szerint át is látható esemény.

A gyakran látványként is igéző jelenség lényege: a mostanában sajnos kis kezdőbetűvel írandó égitest, a (N)nap (tetszik tudni: a Naprendszer központi csillaga, amely bőséggel árassza magából azt az energiát, amelynek a Földünkre jutó csekély hányada szolgáltatja a földi élet fennmaradásához szükséges fényt) vörös korongként lebukik az égről.

Vele együtt eltűnnek az égről a legfényesebb csillagok.

Sötétség uralkodik fölöttünk.

Nemes László – az általa közismertnek vélt – napszálltára utalva, arra a körülöttünk (talán a XX. század kezdetétől?) végzetesen kibontakozó és nap, mint nap észlelhető eseménysorra próbálta felhívni nézői figyelmét, amely az emberiség sok évszázados kulturális és erkölcsi energiáit „meríti le”, világunk még élhető állapotát készül megdönteni.

Méghozzá naponta.

Az igen korán – kis totyogóként – árván maradó Leiter Írisz nem csak munkát keres a híres kalapszalonban. A múltját is szeretné ott megtalálni. Meg a bátyját, akiről budapesti utazása előtt azt sem tudta, hogy létezik.

Kutakodásaira egyenes válaszokkal senki nem felel.

Effélét nem is igen várhat senkitől.

A gyakran színt váltó Brill Oszkártól (akit a francia és román filmesek által oly’ igen szívesen foglalkoztatott Vlad Ivanov személyesít meg) a legkevésbé. A kalapszalon vezetője olyan következetlen és változékony, akár az áprilisi időjárás. Vagy: mint a kétszínű emberek.

Ezt látván, a törékeny és hiszékeny lány vakmerő vállalkozásba kezd: megpróbálja kinyomozni, hol és miként élhet a bátyja, akinek csak a keresztnevét ismeri. Elhatározása egyik félelmetes helyszíntől a másikig vezérli. Útvesztőkön át barangol, egészen a magát szemkápráztatóan fényesnek és vidámnak mutató város vaskapukkal zárt „mocsaráig”.

Az alvilágig.

Kiutat sehol nem talál. Csak egy felismerést: a világ körkörösen meghamisított összképét a saját felismerései által képes helyreigazítani.

Aminthogy a leiteres történet befogadójának is ez a teendője: a saját hétköznapi tapasztalatai alapján kell helyretolnia sarkaiból kifordult világát. Nemes László munkája – Leiter Írisz-Jakab Juli közreműködésével – lelket önt belé. Ha próbálkozása kilátástalannak tűnik, akkor is.

A környezettanulmányi lejtőkön és kapaszkodókon, persze, senkinek se könnyű átvergődni.

Korunk emberét ezen vállalkozása közben ezeregy modern eszköz is gáncsolhatja. Ha csak sebesen változó életfeltételeit a kőkemény valóságnak megfelelően próbálja megismerni, akkor is.

2019. szeptember 3.

vissza >>