Moszkva tér, Kalef, Széll Kálmán…

Mostanában megint beszédtéma az a budai tér, amely az 56-os forradalom leverése után, majd a rendszerváltás előtt is a tizenévesek kedvelt találkozóhelye volt. Azok a fiatalok, akik a 60-as években nap, mint nap e placcon határozták el, hogy merre menjenek, Kalefként emlegették ezt a területet. Amióta Széll Kálmánnak a hely arculatától és szellemétől ugyancsak elütő szobrát fölállították, egyre többen térnek vissza az 1951 és 2011 között elrendelt elnevezéshez, a Moszkva tér emlegetéséhez. Nem mintha a moszkovita titulust igazán kedvelnék… Csak Széll Kálmántól is ódzkodnak. A Duna Televízió szeptember 13-án, pénteken 22.25-től a Moszkva tér című játékfilmet tűzi műsorára. Reménykedjünk, előbb-utóbb a Kalef című dokumentumfilm is látható lesz valahol!

A főváros I., II. és XII. kerületének a határán fekvő közlekedési csomópontot sosem lehetett Budapest elismerésre méltó látványosságai közé sorolni. A 2015-16-os megújítás után a kisgyermekes szülők és az idős emberek leginkább a gyalogosok biztonságát garantáló rendszereket és rendelkezéseket hiányolják

A Moszkva tér című 2001-es játékfilm az 1989-es esztendő hétköznapi történéseit idézi meg – az 1971-es nemzedék emlékképei szerint.

(A forgatókönyvíró-rendező Török Ferenc is 1971-es születésű, miként vizsgafilmjének Karalyos Gábor által megjelenített főszereplője. Mindketten áprilisban ünneplik a születésnapjukat.)

Azokat a fiúkat, lányokat, akik e történet szerint a Moszkva téren összejönnek, kicsit sem érdekli az a változás, ami körülöttük sistereg. Nagy Imre temetése? Kádár János halála? Csalamádés szendvics? Háttér-információ, napi teendő – egyre megy…

Csak az foglalkoztatja őket, hogy milyen ügyeskedések árán fejezhetik be középiskolai tanulmányaikat, hogyan bulizhatják végig (tán utolsó) pesti éjszakáikat… Leleményesen hamísított vonatjegyeikkel hová s meddig utazhatnak, milyen „meseautókon” száguldozhatnak…

Körülöttük ügyeskedő kis- és nagyemberek sürögnek, forognak. Mutyisok, csókosok. A felnőtté válás nagy mutatványa közben leginkább ők lehetnek a példaképeik. A magyar korrupció dzsungelében tisztességes felnőttet nemigen találnak.

Azaz egyet mégis: a Pápai Erzsi által megszemélyesített nagymamát, aki úgy segíti szép tehetséggel megáldott-megvert unokáját, ahogyan kell: mosolygósan megértő szeretettel. Derűs önfeláldozással is…

A friss diplomás Török Ferenc vizsgafilmje az új évezred sikerfilmje lett. Azóta is többen találgatják, mivel váltotta ki s váltja ki ma is e produkció az általános elismerést.

A legtöbben szerintem azért kedvelik a Moszkva tér című 87 percet, mert – kortól, nemtől, világnézeti hovatartozástól függetlenül – mindenegyes nézőjét arra készteti, hogy a saját emlékei után kutakodjon. Az után, hogy ki miként élte meg az 1989-es nagy felfordulást, meg a felnőtté válás óriási kalandját.

Kinek-kinek jó szolgálatot tesz az efféle visszapillantás!

Aminthogy az is mindnyájunk javára válna, ha a Moszkva tér(r)ből megismert fiúk elődeit – a közbülső történelmi, társadalmi fordulatokkal együtt – közelebbről megismerhetnénk.

Szerencsére a dokumentumfilmes Kisfaludy András időben (2007-ben) gondoskodott róla, hogy e (szinte kötelező érvényű) feladatot bárki végbevihesse. Kalef – A Moszkva téri galeri című dokumentumfilmjében azokat az 1940-es évtized első felében született buli- és polgártársait faggatja a rendező-riporter Kisfaludy András 60-as évekbeli, „kalefos” élményeikről, akik – mert látták, sőt: személyesen is megélték – elég pontosan tudták, mi a tényleges történelmi igazság, az idő tájt lényegében miként festett a társadalmi valóság.

Azok a fiatalok, harmincan, negyvenen – többek között Ujlaki Dénes, Rózsa T. Endre, Doleviczényi Miklós, Horváth László Xavér, Körmendi Dezső… – akik az 1960-as években sűrűn találkoztak a Kalefen, legalább viszonylagos szabadságra vágytak. Őrült módon szerettek volna rock and rollozni, házibulizni… Autóstoppozni, Lengyelországba legalább…

A Belügyminisztériumban azonban ellenségként kezelték őket. Lecsaptak rájuk, megpróbálták beszervezni őket…

Szinte minden lépésükről ügynöki jelentés készült. Volt, akit perbe fogtak, elítéltek, börtönbe zártak… Volt, aki a folyamatos zaklatások elől a túlvilágra menekült…

Az a tömérdek tapasztalat azonban, amelyet kalefos összejöveteleik alkalmával betakarítottak, életre szóló szellemi s erkölcsi táplálékot adott az ott időző fiataloknak. Mi lett volna belőlünk – sóhajtják, mormogják többen is – ha nem lett volna Moszkva tér? Vénülő fejjel is azt állítják, akkor is volt miből okulniuk, amikor a be nem illeszkedés szelleme büntetendő „túlkapásnak” számított.

Aki Kisfaludy András dokumentumfilmjét mostanában megtekinti, a hajdan volt kalefosok tapasztalatait fontos történelmi tudnivalóként raktározhatja el. Ha magát a teret messziről elkerüli, akkor is.

Mert, bizony, mióta a híres placc közepén, fekete márványtalapzaton Széll Kálmán szobra aranyszínben megjelent, több polgártársunktól is hallani, plasztikus formában sem akarnak őkelmével találkozni. Hogy ki miért kerüli az Ausztriával a pénzügyi és gazdasági kiegyezést megteremtő pénzügyminisztert, a költségvetési válságot adóemeléssel megoldó politikust, az Osztrák-Magyar Bank létrehozóját, Ferenc József belső titkos tanácsosát, aki Magyarország hitelfelvevő pozícióját kedvezőtlenül magas kamatlábbal tudta csak összehozni, nem tudom.

A locsei.net szerzője „csak” azt nem képes Széll Kálmánnak megbocsátani, hogy 1918-ig még nagy nemzeti rendezvényeinken is a Gott erhalte-t kellett zengeni. A császár himnuszát, noha már 1903-ban, az országgyűlés színe előtt, képviselői kérésre lehetett volna ezen változtatni. Ám harminchat évvel a kiegyezés után Széll Kálmán miniszterelnökként azt a képviselői indítványt, hogy a Kölcsey Ferenc Himnuszának ihletésére Erkel Ferenc által 1844-ben komponált „dalmű” legyen „nemzeti hymnusunk”, mereven elutasította. Országgyűlési jegyzőkönyv tanúskodik róla, hogy Széll Kálmánnak a Gott erhalte is megfelelt.

(A Honderű már évtizedekkel korábban, 1844-ben is arról írt, hogy az olyan nevezetes események alkalmával, mint Széchenyi István gőzhajójának vízre bocsátása, „fölséges néphymnusunk kezde zengeni”…)

2019. szeptember 10.

vissza >>