A párizsi hentes nem akart hős lenni…

A szeretnivaló Gérard Jugnot, a francia filmgyártás ügyeletes „kisembere” ezúttal nem csak színészként, de forgatókönyvíróként és rendezőként is megmutatja, hogy mi mindenre képes az egyszerű ember, ha helyén a szíve meg az esze. 2002-ben forgatott filmje, az Edmond Batignole november 14-én, csütörtökön 17.20-tól lesz látható a FILMBOX műsorán. (És 18-án, hétfőn koradélután, 19-én, kedden délelőtt, 24-én, vasárnap ebéd után…)

Az egyszerű emberek hiteles életre keltőjeként jegyzett Jugnot vagy negyven éve van jelen a francia filmiparban. Eleinte „csak” színészként futtatták – egyik első alakítása az Esernyőtrükk című vígjátékban november 16-án és 17-én lesz látható a TV4, valamint a FILM4 műsorán –, idővel azonban forgatókönyvírókén és rendezőként is egyre gyakrabban szerződtették. Vannak, akik Loius de Funes utódjának tekintik. Szerintem pontatlan e párhuzam: Funes mulattatni akart, mindenáron. Jugnot viszont nem csak a nevetőizmainkat, a lelkiismeretünket is mozgásba hozza

Legutóbb augusztus közepén ajánlottam olvasóim figyelmébe a „Golyófejűt”. Nehézsorsú gyermekek védelmezőjeként találkozhattunk vele akkor is.

A Kóristák című film a második világháború kiskorú kárvallottjait mutatja be.

A két évvel korábban forgatott Edmond Batignole a törvényen kívülinek tekintett, kiközösített, halálra szánt aprónépet.

Történelemkönyvekből is tudható, Jugnot filmjében is látható: Franciaországában 1943-ban még azoknak a családoknak a jövője is bizonytalan, mi több, kilátástalan volt, akik kapcsolataik révén, vagyonuk felajánlásával próbálták a menekülés útvonalát „kikövezni”. Az embertelenül nekivadult világban egy gyermeki kópéság is fölboríthatta az életmentő terveket…

Amint az a valóságban is megtörténhetett, a Jules Sitruck által megszemélyesített fiúcska, Simon családjával is megesik: az, hogy a jegyrendszeres közellátás miatt folyamatosan éhes gyermekek a közeli hentesboltból két sonkát ügyesen elemelnek, olyan törvényszegésnek minősül, amit „csak” az elkövetők és felmenőik, rokonaik, jótevőik deportálásával lehet megtorolni…

A „sonkatolvajok” familiáris bezsuppolását a Batignole család tagjai szótlanul nézik végig. Aztán a „talpraesettebbje”, a hentes hitvese meg a taszító külsejű vőjelölt könnyen, gyorsan keresztülvihető tervvel áll elő: az elhurcoltak otthonát szeretnék mihamarabb birtokolni. A családfő, Edmond Batignole tétova belenyugvással követi az eseményeket.

Amikor azonban a sonkák miatt bajbajutott szomszédok kisebbik gyermeke az otthonának vélt falak közé visszatér, háborgó lelkiismerete parancsára a hentes mégis csak megpróbálja „rendezni” a helyzetet.

A százperces francia film (amelyet egyesek drámaként fogadnak, mások szabálytalan vígjáték gyanánt) nagyobbrészt a közigazgatási rendeletekhez, de családi kötelmeihez is igazodni próbáló, ám önvádtól tépázott lelkiismeretének parancsát sem feledő átlagember helyzetrendezési próbálkozásait mutatja.

Drámai nagyjelenetek és hősies pózok nélkül.

Találékonyan.

Szeretetteljesen.

Hétköznapian.

A hosszú úton, míg a védelmébe vett gyermekeket, Simont és két unokatestvérét a biztonság honába, Svájcba vezeti, a párizsi hentest többen is segítik. Kedves asszony, szótlan vasutas, a krisztusi tanítást – Szeresd felebarátodat, mint magadat! – megélő pap…

Életveszélyes helyzetekben azonban a saját leleménye, hirtelen támadt bátorsága, a védtelenek iránt érzett felelősségérzete bizonyul a legnagyobb segítségnek.

A tisztességes élet természetes tartozékai, melyekről szokványos köznapokon a legtöbb ember meg is felejtkezik.

Válságos időkben azonban, Edmond Batignole példája szerint, lám, alkalmazni lehet őket…

2019. november 12.

vissza >>