„Szeretetszegény világban nem a visszahúzódás a helyes magatartás”

A november 22-én, pénteken 21.45-től a Duna Televízióban megjelenő Róma ege alatt című olasz-német film rendezőjéről írt méltatások közt több más mellett ez olvasható: „Az egyetlen dolog, ami a gonosz győzelméhez szükséges, az, hogy a jó emberek nem tesznek semmit ellene”. Christian Duguay, jó ember létére, az új évezred kezdetén minden tőle telhetőt megcselekedett, hogy a mindenkori gonosz győzelmét megakadályozza. 2010-ben például kétrészes életrajzi filmet forgatott, hogy a vagy negyven éven át szovjet félretájékoztatók által folyamatosan besározott XII. Piuszt, a római katolikus egyház 261. pápáját a kellőképpen dokumentálható történelmi valóságnak megfelelően állítsa tétova korunk ítélőszéke elé. A három óránál is hosszabb mozgóképes produkció azt is megmutatja, egyetlen jó ember is mi mindenre képes. Kiváltképpen, ha jóságának bölcsesség a társa…

A James Cromwell által megszemélyesített pápát életében is, holtában is számos jelzővel ékítették, éktelenítették. Duguay filmje a szeretet krisztusi parancsát vészterhes időben sem feledő egyházfőt állítja elénk, aki – miközben az üldözött római lakosokat és magát a várost mentette, védte –, folyton folyvást ezt ismételgette: „Nem uszíthatom egyik népet a másik ellen”

Eugenio Pacellit, aki alig tíz hónappal 1938-as budapesti látogatása után XII. Pius néven lett a római katolikus világegyház feje, két alkalommal is a szívébe zárhatta hazánk lakossága. Először, amikor mint az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus pápai legátusával személyesen is találkozott.

Másodjára, amikor – államilag hevesen tiltott forrásokból – arról értesülhetett, hogy a pápa az 1956-os magyarországi forradalommal két pásztorlevelében (enciklikájában) is foglalkozott. A magyarországi forradalmat szabadságharcként deklarálta és a világ katolikus közvéleményét mozgósította mellette.

1938. májusában Pacelli bíboros a Hősök terén többszázezres hallgatóságát arra figyelmeztette, hogy „a szeretetszegény és gyűlölettel teli világban… nem a visszahúzódás a helyes magatartás, hanem a szeretet-apostolkodás. Ennek kell meghódítani a világot. A jó és a rossz hatalmas párviadalban mérkőznek egymással. A jelen pillanatban senkinek sincs joga ahhoz, hogy közömbös legyen.”

A november 22-én, pénteken 21.45-től a Duna Televízióban megtekinthető életrajzi film első száz perce az egyházfőt szeretetapostolként mutatja be. Krisztus földi helytartóját, aki a római kolostorokban, de a Vatikánban is több ezer üldözöttnek nyújtott menedéket.

Aki vatikáni állampolgárságot tanúsító okiratok kiállítására adta áldását. (Az egyházi vezetők által jóváhagyott keresztleveleknek köszönhetően sok ezer ember – többek között kétezer magyarországi izraelita – deportálását tudták megakadályozni.)

Aki kinevezte azt a vatikáni tisztviselőt, akinek az volt a feladata, hogy a rászorulók élelmezését, gyógyszerellátását, ruházását megszervezze…

Aki bámulatra méltó tárgyalókészségével elérte, hogy Rómát „nyílt várossá” nyilvánítsák…

Aki a háború rettenetes forgatagában is a semlegesség mellett kötelezte el magát.

Aki elítélt minden erőszakot.

XII. Pius – és ezt a 2010-ben forgatott olasz-német film is híven tükrözi – a tartós béke előfeltételének a kölcsönös és méltányos megértést, az önrendelkezés jogát, valamint a totális állam elméletének („magyarán”: a korlátlan diktatúráknak) az elutasítását tekintette.

Igazi békét azonban, olyat, amilyenről a pápa 1945 karácsonyán oly’ igen világosan szólt, azóta sem tudott az emberiség a földgolyó minden pontján teremteni. A gyűlöletkeltés nagymesterei ugyanis minden időben és szinte mindenütt gondoskodtak róla, hogy a szeretet apostolait feledjék az emberek.

Vagy ostorozzák.

Az a valósághű s ennek megfelelően egyértelműen elismerő kép, amely a világháborúban az üldözötteket védelmező pápáról, majd az újjáépítésben hathatósan segédkező XII. Piusról az emberekben élt, 1956 után igencsak megváltozott.

Nyilvánosan nem protestált, amikor Rómából és környékéről 2113 személyt Auschwitz-Birkenauba deportáltak – ez lett a fő vád ellene. A józan ítéletűek hiába hivatkoztak arra, amit – „amúgy” – közel és távol, mi több: kisvártatva még Izraelben is mindenki mondogatott, hogy tudniillik a Szentatyának számolnia kellett azokkal a következményekkel, amelyeket nyílt tiltakozása kiváltott volna. Világra szóló protestálása az egyházi intézményekben rejtőző üldözöttek életét is veszélybe sodorhatta volna.

A Szovjetunió ellenséges aknamunkájának, valamint Rolf Hochhuth 1963-as színművének, A helytartónak „köszönhetően” a hatvanas években valóságos uszító hadjárat uralta Európát. Az 1933-ban Németországgal kötött konkordátumra hivatkozva támadták Pacellit, XII. Piust és a római katolikus egyházat az orruknál fogva vezetett európaiak. Mintha a német állam és a Vatikán viszonyát szabályozó szerződés (azaz: a szabad vallásgyakorlás érdekében elkövetett „tudatos kockázatvállalás”) után más nem is történt volna.

Mintha 1937-ben a nemzetiszocializmust elítélő pápai pásztorlevél (enciklika) Pacelli bíboros közreműködésével meg sem született volna…

Mintha a német katonai megszállást keservesen megélő rómaiak félelmeit a Vatikánból tétlenül szemlélték volna…

Hogy, hogy nem, mi magyarok még mostanában is az 1960-as években ránk erőltetett álláspontok szerint vélekedünk XII. Pius pápáról.

A hír hallattán, hogy a magyar nyelvű tévéadók valamelyike a Róma ege alatt című filmet vetíti, a Kossuth Kiadónál 1982-ben megjelent könyv moszkovita logikája szerint érvelünk és ítélkezünk. A „sokkhatásról” beszélünk, amit „XII. Pius merev konzervativizmusa és antikommunizmusa okozott a világegyháznak”, „a veszélyes szakadékról, amely az általa képviselt álláspont és a világ között kialakult”.

November 22-én és 29-én azonban, amikor köztelevíziónkban ismét megjelenik Christian Duguay nagy munkája, ki-ki megbizonyosodhat róla, hogy mit ér és mi mindenre képes egy realista filmalkotás.

Igazságot szolgáltat a valójából kiforgatott kornak.

Jó esetben: hamis színben feltűntetett embereinek is.

És, ami mindennél többet ér: ezeregy ötlettel szolgál napjaink tétováinak.

Kinek-kinek megmutatja, mi a teendője a szeretetszegény és gyűlölettel teli világban.

2019. november 19.

vissza >>