Hosszabb idézet

Nemrégiben Jelenits István piarista szerzetestanárt a Magyar Művészet című folyóirat megbízásából, a napjainkban is egyre formálódó Nemzeti alaptanterv árnyékában, a magyartanítás távlatairól kérdeztem. Hallom, hogy Esterházy Pétert kihagyják az irodalomtanításból – mondta. Amikor a beszélgetést befejeztük, hosszabb idézetet adott a kezembe: Dávid Katalin Emlékiratok című kötetének 2014. tavaszát megidéző bekezdéseit.

A gannai római katolikus templomban búcsúzott a nemzet, a nép a sorsával azonosuló írótól, gondolkodótól, Esterházy Pétertől, aki – mint Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát mondta – „a lélek és a szellem arisztokratája volt”

„2014. április 16. A Budapest Music Center bemutatta Esterházy Péter Haydn A Megváltó hét szava a keresztfán című művéhez írt szövegét. Arról van szó, hogy a zene egyes részei között Péter meditációja – szerintem ez a legmegfelelőbb meghatározás – kapcsolódik Krisztus mondataihoz. Ott ültem a harmadik sorban, Péterrel, feleségével, Gittával, Máté fiammal. Péter biztosította a helyet nekünk, hiszen egy évvel korábban, a 90. születésnapomra megkaptam tőle, nekem ajánlva a szöveg kéziratát, amit, mint egyik legnagyobb kincsemet, úgy őrzöm. Az előadás után, másnap megjelent egy ostoba, semmit nem érő kritika a Magyar Nemzetben. Ezért úgy határoztam, hogy én is írok e nagyszerű műről, és megkísérlem megjelentetni az ÉS-ben. Sikerült. Megjelent. „Az ember panaszai” címmel. A cikk bevezetőjében elmondom, hogy milyen előadásról van szó, majd a következőket írom:

Mikor vége lett, és kijöttünk a teremből, előttem egy nemes arcú fiatalember tolókocsiban. Kint, úgy adódott, hogy körülötte álltunk meg egypáran: Gitta, Máté meg én, Klukon Edit, a Dukay házaspár, Mácsai Pál és még néhányan. És akkor azt mondta ez a fiatalember: ’Ha az ember ilyet hall, rádöbben, mégis van rend a világban.’ Aki hallotta, tudta, hogy itt a megváltás, a gondviselés a rend lényege. Igaza volt a fiatalembernek. Ott, akkor levették rólunk a fájdalmakat, a szenvedéseket, nemcsak a magunkét, hanem mindenkiét, a régen várt vigaszt kaptuk meg egy teljes század gonoszságával szemben. Rászegeződött sok millió ember kínja és gyötrődése a keresztre, és vizes lett a kereszt az évszázad megszámlálhatatlan könnyeitől. Ez volt Esterházy Péter szavainak a lényege. A keresztfa alatt állt, hogy ott elsorolja, mindig Jézus mondataira válaszképpen, az embereket ért elképzelhetetlen borzalmakat. Azokat, amiket nem lehet kitalálni, amiket csak azért tudott megfogalmazni, mert megtörténtek. A fizikai szenvedéseket, amelyek úgy szakítják a testet, hogy belerendül a lélek, a gyötrelem már nem is megfogható, metafizikai dimenziói életeket semmisítenek meg, mert lehetetlenné teszik a létezést magát. Ez történt: felsorakoztak a kínzásra kijelöltek, ott álltak meztelenül, húgycsövükbe üvegrudat dugtak, és a kiálló részt letörték, ami porrá törte az egész rudat. És talán a leggonoszabb, ami a pribékek szájából elhangzik, a minden fizikai szenvedésnél rettenetesebb fenyegetés: ’behozzuk az anyádat’. A szavakból ömlik a fájdalom, ott a Megfeszített keresztje alatt. Nekem potyogtak a könnyeim. Telt ház volt. Nem tudom, hogy mindenki sírt-e vagy csak én. De nem a meghatottságtól, nem a szenvedések hallatára sírtam, hanem a művészet nagyszerűségétől, amivel megrendítő dolog találkozni. És tudatosodott bennem, végig az előadás alatt, hogy Esterházy nem csupán vagy nem elsősorban Haydn szerzőtársa lett, hanem szerzőtársa lett Krisztusnak. Ez pedig nem semmi. Meg sem írhatta volna ezt a csodát, ha nem maga Jézus választja ki erre. Egyik művéhez sem hasonlíthatom. Része az életműnek, csak az írhatta meg, aki megírta a többit. De sehol ennyire nem árulkodik a szöveg arról, hogy ezt az írót a szentség fogja körül, hogy minden szavára a kegyelem vigyáz. Az én szavaimmal fogalmazva, ezt az embert a Mindenható tartja a kezében. Tudom, hogy kezdetektől. Nagy a szeretet. Ott állhatott a kereszt alatt és kiabálhatta a magáét: ’Ki bocsásson meg kinek?’ És ez a kiabálás a keresztre feszítettel, mindennél inkább ’a teljes önátadás és a teljes Istenre hagyatkozás, semmint…’ Mert az ott ülők közül ugye senki sem gondolt arra, hogy az író ne tudná, mit jelent az isteni szeretet. Ezért ragaszkodik ahhoz, hogy a kereszt alatt csak rólunk lehet szó. Jézus minden mondatára az ember panaszával válaszol. Jézus minden elhangzott mondata ezer emberi sebet szakít fel benne, és a Fiúisten kereszthalálában a mi megváltásunkat látja. S ha most valami jó bárkit is megközelít, ha bárki is érzi a kegyelmet, én tudom, hogy ehhez a jóhoz az ott elhangzott szavak is hozzájárultak. Mert egy ilyen írást meghallgathatunk, vagy elolvashatunk, de szerencsére valahol, nem tudom, hol, talán az egekben, nem tudom, szintén hallják, vagy olvassák. Mert bármilyen furcsa, odáig érnek a szavak. Az ilyen toporzékoló, meg nagyon csendes, de mindenképpen fantasztikus szavak.

Ha effélét hall az ember, tudja, hogy van rend a világban. Vigasztalódj, ’nem vagy vesztes’!”

Idáig tart Dávid Katalin szövege – fűzte hozzá Jelenits István a kezembe adott „hosszú idézethez”. – Az említett kötetben megtaláljuk E. P. rövid válaszát is. Érdemes idézni:

„Drágám, ültem ma délután a kertben, mint egy elfuserált Németh László, egy farönkön, és sütött a gyönge tavaszi nap, ferdén, majdnem, mint a szentképeken. Így olvastam az ÉS-beli írását. És amikor a Jézusos mondatához értem, majdnem megállt a szívem. A biztonság kedvéért elsírtam magam. De semmi tréfás nem volt benne, inkább kis szégyenérzet. Gondolom, jobbról a lator, az érezhetett ilyeneket. Nem köszönöm meg /csak megköszönöm/. Ölelem. P.”

Gondolom, a tanterv megszerkesztőinek nem volt kedvük E. P. írásait olyan gondosan végigolvasni – fűzi hozzá írott szöveg formájában is Jelenits István a „hosszabb idézethez” –, hogy ez a műve, esetleg, pláne Dávid Katalinnak hozzá fűzött sorai elébük kerültek volna. Bátor vagyok remélni, hogy a következő századokban lesz majd tankönyvíró, aki felfigyel EP-nek erre a művére. Ha egyszer megtörténik, attól fogva már – örökre? – bekerül mindez az irodalomoktatás soha el nem feledhető olvasmányai közé.

2019. december 6.

vissza >>