Micsoda öröm, ha hetedik mennyország az otthonod!

Régi szólásmondásaink kutatói szerint a legnagyobb boldogság, a legtisztább öröm részese, aki a „hetedik mennyországban” tartózkodik. A Story4 műsorán hetek óta naponta, azaz hétfőtől vasárnapig megtekinthető Hetedik mennyország című amerikai tévésorozat főszereplői igencsak boldogok lehetnek. Nékik ugyanis hetedik mennyország az otthonuk. A hétgyermekes kaliforniai család mindennapi örömei s bánatai hazai viszonyaink közt is ismerősek. És ez talán nem is olyan meglepő: az önmagukat kereső kis- és nagykamaszok, a felelősségtudattal birkózó majdnem-felnőttek, az idősebb testvéreiknél is bőbeszédűbb és bölcsebb kisiskolások és óvodások a világ számos pontján hasonlítanak egymásra. Ezért aztán a melléjük rendelhető „használati utasításokat” bátran alkalmazhatja az is, aki Közép-Európában él, nem Kaliforniában. Ha tévésorozat formájában érkezik a segédlet, akkor is.

Díjakkal ékített, népszerű színészek (a teológusi diplomával is rendelkező Catherine Hicks, Stephen Collins, David Gallagher) és gyermekded pályakezdők (Mackenzie Rosman, Beverley Mitchell, valamint a magyar felmenőkkel is rendelkező Jessica Biel) jelenítik meg a népes Camden családot, a protestáns lelkész háza népét. Általában – noha ők sem angyalok – a hetedik mennyországban érzik magukat. A nagy botlásoktól lelkiismeretük éber „kisbírója” meg a józan eszük szokta megmenteni őket. És a család többi tagja…

Az 1996 és 2006 (– 2007?) között forgatott, tizenegy évadot sokan szeretik, sokan korholják. Ez utóbbival – ismereteim szerint – általában az erősen hívő és a hihetetlenül hitetlen fiatalok hozakodnak elő.

Az erősen hívők azt nehezményezik, hogy a Hetedik mennyország cikis történetei még a megtévedteket sem terelik el a templomig, melynek – „amúgy” – a családfő, a Stephen Collins által megszemélyesített Camden apuka a tiszteletese.

A hitetlenek meg azt hajtogatják, hogy az egész társaság, az összes Camden „nyálas műmájer banda”.

Akik viszont kedvelik ezt a hatezer-valahány percet – amiként a locsei.net szerzője is – éppen azt méltányolják benne (forgatókönyvírói botlásai és rendezői gyarlóságai ellenére is), hogy szinte mindenegyes epizódjával a keresztény értékrend szerint „működő” családi életnek a mai világban is létfontosságú küldetését tanúsítja.

Camdenék otthonában – a hetedik mennyországban – is megesik, hogy csúnyán civódnak egymással a családtagok. Versengenek is, irigykednek is, napról napra, óráról órára. A szülők a kor rettenetes ártalmaitól – drog, alkohol, egészségkárosító szokások, hálózati kötődés, játékszenvedély, kényszeres vásárlás… – féltik csemetéiket.

Mint a népes családokban általában, gyakori jövevény náluk is az egymás iránti figyelmetlenség, türelmetlenség, féltékenykedés. A kamaszindulatok olykor életveszélyes kalandokba hajszolják a tizenéves Camdeneket.

A szülők sem mindig kezelik megértéssel, okosan a családi zűröket. El-elfáradnak ők is.

Aggodalmaik mélypontján olykor azt is feledik, hogy szülötteik a fogyasztói civilizáció gyermekei.

Szorongók, bizonytalankodók…

Mint legtöbb kortársuk, a Camden lányok, Camden fiúk is azokat az örömforrásokat keresik, amelyek környező világuk, de önmaguk megismerésében is a segítségükre lehetnek. Olyan tárgyakat, szolgáltatásokat, médiás magatartásmintákat „gyűjtenek”, amelyek esetleg értékközvetítőkként működhetnek az életükben.

Hogy, hogy nem, idővel azonban a népes famíliában mindig eszébe jut valakinek az egyedül üdvözítő megoldás: szeretettel fordulnak megtévedt, megfáradt, forrófejű, önző, könnyelmű vagy kótyagos családtagjaik felé. És a megértő, megbocsátó és segítőkész szeretet, amely születésük pillanatától fogva természetes tartozéka az életüknek, minden gubancot megold, elsimít. Hétköznapokon és ünnepnapokon egyaránt.

A magyar néző, aki december 10 és 15. között hétköznapokon 18.55-től, hétvégén 15.05-től, illetve 16.05-től – ügyesen működtetett ismétlési rendben – a hetvenkettedik epizódtól követheti a Hetedik mennyország című monstre sorozat eseményeit, tévékészüléke előtt üldögélvén azt is felfedezheti (pláne, ha családos ember), milyen közeli ismerősei a kaliforniai Camdenék.

Mert, bizony, amiként azt Lev Tolsztoj is megírta: „A boldog családok mind hasonlók egymáshoz”…

A többiek meg, a zaklatott, rosszkedvű, rendezetlen familiáris közösségek leckét kaphatnak tőlük. Vagy, ha azt nem is, pár hasznos ötletet, hogy miként lehetne hetedik mennyországgá varázsolni az otthonukat. Kiváltképpen így, advent idején…

Ahhoz, persze, seregnyi virtuális Camden sem volna elegendő, hogy a nincstelenek és az elárvultak is hetedik mennyországnak tekinthessék az otthonukat. (Feltételezve, hogy egyáltalán van otthonuk.) Ahhoz közvetlen közelről érkező, tényleges segítség is szükségeltetik.

A televíziós jó tanácsokat is lekörözve…

2019. december 10.

vissza >>