Ott legbelül dal van…

Tizennyolc éven át forgatták a Dunatáj Alapítvány munkatársai azt az Ott legbelül dal van… című dokumentumfilmet, amely öt kászoni település maradék népdalkincsét mutatja be. Mohi Sándor rendezése december 29-én, vasárnap 21.35-től tekinthető meg a Duna World műsorán. „Pár hangnyi dallamok – írta Kodály Zoltán 1912-es gyűjtőkörútja után – mintha kőbe vésve állták volna századok viharát”. Ám, mint tudjuk, a kő is mállik, porladását fagykárok, kémiai, biológiai elváltozások is okozhatják. A kászoni dallamok legnagyobb ellensége az idő. S a véle karöltve járó korszerűsödés.

1968 után Kászonban is lezajlott a kultúraváltás. A tisztelendő úr a Dunatáj Alapítvány kamerái előtt el is mondja: úgy mállottak el a szokások, dallamok, mint régi falakról a vakolat

A Kászon patak közelében fekvő öt község – Kászonfeltíz, Kászonaltíz, Kászonimpér, Kászonjakabfalva, Kászonújfalu – periférikus fekvésének köszönhetően sokáig őrizte a székely népművészet hagyományos formáit. A népdalok rajongó hívei a huszadik század folyamán gyakran és szívesen időztek e tájon.

Kodály Zoltánt második erdélyi gyűjtőútja vezette Kászonszékre. „Budapestről Párizsba rövidebb volt az út, mint Kászonba. De még elég jókor megtudtam, hogy itt is van annyi keresnivalónk, mint ott”– a kászoni medence falvaiban 1912 húsvétján megkezdett kutatómunkájára később ekként emlékezett. Az ott megismert székely népdalok kincsestárából számos daltételt emelt be Székelyfonó című daljátékába.

(Minden idők legnépszerűbb „ballagási danája” is e vidékről való: Elmegyek, elmegyek, hosszú útra megyek…)

Példáját többen követték: tanítványa, Jagamas János 1942-ben és 1955-ben járta a kászoni falvakat. Állítólag hatezer népi dallamot rögzített. Sebestyén Dobó Klára 1952-ben gyűjtött e vidéken. Sárosi Bálint 1970-ben, 71-ben.

Tánczos Vilmos 2001 és 2008 között.

Az elismert dokumentumfilm-rendező, a Balázs Béla-díjas Mohi Sándor hívó szavára mellé szegődött a Dunatáj Alapítvány lelkes csapata: Szederkényi Miklós, Nagy Ernő, Heves László, Kapcsos Vince…

Az 1994-ben alapított Dunatáj Alapítványnak – mondhatni – szívügye az utolsó óráit élő magyar népművészet maradványainak felkutatása, mozgóképes rögzítése, őrzése.

1998-ban például a moldvai archaikus imádságokat is szinte az utolsó percekben rögzítették. Adatközlőik kilencven százaléka a következő években a „túlsó partra” költözött. Moldvában ma már csak „törmelékkultúrát” lehet dokumentálni – mondják.

Bétán, Dobán, Vágáson forgatott munkájuk, A közösség azt őrzi, s mutatja, hogy miként működött (működik?) egy rendtartó székely faluközösség.

Olga filmje kászoni cigánycsaládok hétköznapjait örökíti meg.

Az Imádság a kászoni öregek életét…

Az az Ars Sacra fesztivál fődíjával jutalmazott hetven perc, amely az idős kászoni emberek „legbelül” rejtegetett dalait hozza napvilágra, mindegyik fentebb jelzett leletmentő dokumentumfilmnél körülményesebben állt össze.

Nem a „dunatájosok” hibájából.

De éppen az ő türelmüknek köszönhetően.

Az internet előtti kor utolsó tanúit egyre nehezebb szóra s dalolásra bírni. Mohi Sándoréknak – meglehet, utoljára – mégis sikerült. Megtalálták azokat az öregeket, akik még a rádió, a televízió és a hanglemez megjelenése előtt voltak fiatalok. Dalolni hétköznapi teendőik közben, ünnepi készülődésük óráiban eleiktől tanultak, nem technikás csodamasináktól.

A kászoni falvakba – bármily hihetetlen – csak 1968-ban vezették be a villanyáramot. Akik az 1970-es években nőttek fel, elfelejtették vagy, tán meg sem tanulták az évszázadokon át nemzedékről nemzedékre szálló dalokat. Nem tudják (vagy nem akarják tudni), hogy nem csak a menyegzőkön, de tehénfejés, betakarítás, disznóvágás közben is lehet énekelni. A kászoni negyven-ötvenévesek „ott legbelül” sem igen őriznek dalokat.

Ezért aztán, bátran elmondható, hogy aki a Mohi Sándor által jegyzett Ott legbelül dal van… című filmet december 29-én, vasárnap 21.35-től a Duna World műsorán megtekinti, annak a Kodály Zoltán és Bartók Béla által kezdeményezett, nagyszerű értékmentő akciónak a befejező részét (utószavát?) látja, hallja, amelynek nemigen találni párját a világon. A nemzeti kultúránkba beépülő paraszti kultúra utolsó dokumentumait, mielőtt végképp eltűnne előlünk.

2019. december 24.

vissza >>