Mobiltelefonos BÚÉK, vagy amit akartok

Fejbe is kólint, meg is nevettet az a BÚÉK című magyar játékfilm, amely 2020. január elsején 21.00 órától jelenik meg a TV2 műsorán. Goda Krisztina 2018-as rendezése – mint korábbi munkái: a Csak szex és más semmi, a Veszettek, a Kaméleon – ezúttal is mai magyar valóságunkat tükrözi. Szép sorjában azokat a képmutató, keserű, pipogya, folyton folyvást fenekedő polgártársainkat ülteti elénk, akiknek az igazi egyénisége még legjobb barátaik, közeli hozzátartozóik számára is csak mobiltelefonos segédlettel ismerhető meg. Simlisen is szeretetre (s szánalomra) méltó figura mindahány…

Az óévet kancsalul búcsúztató, az újesztendőt kétségbeejtő tétovasággal fogadó társaságot a BÚÉK című filmben a mai magyar színművészet legjobbjai jelenítik meg: Szávai Viktória, Bata Éva, Törőcsik Franciska, Elek Ferenc, Lengyel Tamás, Hevér Gábor, Mészáros Béla…

Goda Krisztina, aki filmrendezői diplomáját a londoni National Film and Television Schoolban kapta, forgatókönyvíróit pedig a Los Angeles-i University of Calofornia nevű felsőoktatási intézményben szerezte, mint maga is elmeséli, sose hitte, hogy valaha is remake-kel, azaz mások nagysikerű filmjének a felújításával foglalatoskodik. A Teljesen idegenek című olasz film nyugtalanító humorral fűszerezett kanyarulatai azonban annyira megigézték, hogy a megfelelő fórumokon – miként a földgolyó távoli pontjain élő pályatársai, vagy tizennyolcan – Paolo Genovese produkciójának az „átalakítását” kérvényezte.

Hogy más nációk – franciák, spanyolok, görögök, törökök, indiaiak…– miként tudták saját társadalmi viszonyaik képére és hasonlatosságára igazítani a Teljesen idegenek című olasz filmet, nem tudom.

Ám azt bizton állíthatom, hogy a „magyar változat” irtó jól sikerült. Goda Krisztina – Divinyi Réka forgatókönyvírói közreműködésével – olyan jól összehozta a világhírű olasz film remake-jét, hogy Genovese Magyarországig meg sem állt. Személyesen akarta köszönteni a magyar kollégát, aki az eredeti forgatókönyvnek azokat a fordulatait is beleépítette az itteni filmváltozatba, melyekkel a legelső verzió életre hívói (például, hogy az egy asztalhoz ülő baráti társaság az óév és az újév fordulópontján játszadozik a mobiltelefonos „igazságszolgáltatással”) próbálkozni sem mertek.

Goda Krisztináról jó ideje tudható, hogy igen jól ismeri a hazai terepet. Sőt! Nem csak ismeri, de igen bátran és ügyesen gondoskodik róla, hogy – nevetve-sírva – mások is megismerhessék. A magyar társadalom apraja, nagyja – mindenek előtt.

(A 2016.-ban Párizsban díjazott, ám idehaza felejtésre ítélt Veszettek, de már a 2008-as Kaméleon is Goda Krisztinának ezt a szándékát tanúsítja!)

A BÚÉK csak abban különbözik az előző, jellegzetesen godakrisztinás produkcióktól, hogy egyetlen játéktérben, mondhatni, négy fal közé zárva bontja ki a társadalmunkat figyelemreméltó felismerésekkel körülkerítő történetet.

Hétköznapjainknak, de jeles napokként számon tartott időszakainknak is hazugságokba gabalyodó, megvesztegethető, civakodó középréteg (régies szóhasználatunk szerint: középosztály) a hangadója.

Életelvük, amit olykor másoknak is megtanítanak: hazudni könnyebb, mint őszintének lenni.

Szorongatott helyzetekben – teszem azt, ha a mobiltelefonjuk „lebuktatja” őket – eleiktől örökölt erkölcsi tantételek és értékrendek is felötlenek bennük.

Pár percre, pillanatra a családjuk iránti felelősség foglalkoztatja őket. A gyermek mindennél fontosabb! – mondogatják.

Van közöttük, aki a másik embert – elvileg – minden élethelyzetben tiszteli.

A megalázottat is, a szomorút is, az átvertet és a kiközösítettet egyaránt – míg egy légtérben tartózkodik velük.

Vagy, amíg a „mobiltelefonos játszótársak” – mást nem ajánlanak.

A Himnusz nékik mit se számít, szerintük nevetség tárgya, aki évente egyszer ünnepi lélekkel szeretné hallgatni.

A hajnali megvilágosodás csak a magányosan bandukoló polgárt vonja fénykörébe.

A korábban még összetartó s ténylegesen is összetartozó közösségnek vélt csapat körül minden összezavarodik.

Senki sem tudja közülük, mi tekintendő bolondozásnak, és mi szerelemnek.

Másról meg szót sem igen ejtenek.

2019. december 31.

vissza >>