M2 Petőfi – kincs, ami nincs

Elvben megfizethetetlen ajándék, a valóságban azonban nem más, csak színlelés az M2 Petőfi Tv programajánlata. A magát a fiatalok „hasznos napi televíziójaként” hirdető közmédia (amely reggel hattól este nyolcig a legkisebbek adója, 0-tól 12 évesig, 20.15-től hajnali ötig a 18-35 éveseké) ritkán szolgál maradandó élményekkel, életbevágóan fontos ismeretekkel! Inkább a Disney Channel által unásig futtatott rajzfilmsorozatokat, tizenévesekre szabott szappanoperákat tálalja. Ígéretüket – amely szerint nézőiket „jelentős részben saját gyártású tartalommal” örvendeztetik meg – M2-őék, bizony, gyakran feledik…

Sam, a tűzoltó (január 10, péntek 19.10)

Merülj, Olly, merülj (január 12, vasárnap 19.30)

Tanárok gyöngye (január 8, szerda 20.15)

Az ember, akit Óvénak hívnak (január 12, vasárnap 21.10)

Az újesztendő második hetében sem igen mondható más az M2 Petőfi Tv műsoráról, mint korábban.

Alighanem csak azon kisgyermekek számára ajándék az M2 Petőfi Tv, akiket reggel nyolc és délelőtt tizenegy óra közt ültetnek a tévékészülék elé. Ők a méltán világhírű magyar rajzfilmgyártás produkcióit nézhetik. Az új évtized második hetében például Bubó doktor és a Mézga család kalandjait.

Feltételezve, persze, hogy nem bölcsődések, óvodások, kisiskolások… Meg, hogy nem valamilyen gond, baj, ártalom zárja őket otthonuk falai közé. Nem betegek…

Akik a kisgyermekes családok életvitelét és a legkisebbekre is vonatkozó mai magyar rendeleteket ismerik, jól tudják, hogy mostanában mifelénk a hét öt napján nem csak az óvodások és a kisiskolások, de még a bölcsődések is napi nyolc órát otthonuktól távol töltenek. Mire a „munkahelyükről” este öt-hat körül hazatérnek – őszintén remélem – nem az M2 Petőfi Tv napi műsorát kell nézniük.

Ha mégis, az M2 Petőfi Tv működtetői által jól, rosszul kiválasztott animációs sorozatokkal szembesülhetnek. A dél-koreai RoboVonatokkal (amelyeknek szinte mindegyik epizódja a versengést, a sors- és pályatársakkal való szembefordulást népszerűsíti); a kanadai-amerikai Dózerkékkel (ezek a picinyke lények játszóteret is építenek, padlizsánt is termesztenek a Szorgos-szurdokban megrendezett nagy futamaik előtt vagy után).

Ezeknél a programoknál sokkal, de sokkal többet ér – szerintem – az Apollo és a csodabogarak című francia rajzfilmsorozat, amelynek főhőse egy csavaros eszű és finom modorú tücsök, Apollo. Kis nézőinek azt mutatja meg, miként lehet segíteni minden élethelyzetben, bárkinek.

(Az Apollónak nevezett, zsirardi-kalapos aranyifjú láttán nem lehet nem eszünkbe idézni a mi Vízipókunkat, „aki” – noha a francia Apollónál több mint negyven évvel öregebb – eredeti arc- és jellemvonásait is meg tudta őrizni, miközben közszeretetnek örvendő rajzfilmhőssé vált. És e varázslatos kettősségének köszönhetően nem csak mesés történeteinek örvendhetünk, de könnyedén és mégis pontosan közreadott ismeretterjesztő tevékenységének is.)

A legkisebbeknek szánt, kalandos, mesés ismeretterjesztés szándékával készült az az ausztrál-amerikai-angol animációs sorozat is (címe: Merülj, Olly, merülj) amely a tengermély élővilágát igyekszik képbe hozni. Két kis „emberszabású” tengeralattjáró, név szerint Olly és Beth irányítja a nézői tekinteteket a tintahalak, kérges teknősök, homárok nyomába. Persze, ezernyi más természeti csodát is „bemutatnak”…

Csak az a gond velük, hogy olykor éppen az animációs trükkök takarják el a „lényeget”: a tengerfenéki élőlények sokaságát.

Olykor-olykor feltűnik a 3D-s Tigris és Micimackó is az M2 Petőfi Tv műsorán. (A Disney Channel-en futtatott sorozat újrajátszása ez is.)

Meg a wales-i kis faluban élő, bátor, higgadt és leleményes Tűzoltó, Sam.

(Mi tagadás, az ezeregyszer animált Micimackó-történetekkel könyvek lapjain ma is sokkal szívesebben találkozom, mint mozgóképesített formában. De Sam, az animációs tűzoltó akár családtag is lehetne minálunk…)

Hogy este nyolc után, amikor a műsorajánlóknak álcázott hirdetések futnak az M2 Petőfi Tv kis nézői előtt, miként lehet az aprónépet a tévékészülék elől elcsalogatni, nem tudom.

Sem azt, hogy a tizenéveseket miként lehet a sajátjuknak mondott tévéadó közelébe terelni. A „magyar közmédia fiataloknak szóló csatornáját” ellepő tucat-sorozatokkal? Megkérdőjelezhető magatartásmintákkal, meghökkentő életelvekkel „hódító” szappanoperákkal?

A Violetta című argentin sorozat, amely oly’ sok hazai tévénézőt kiborított (és legalább annyit boldogított), január 9-én véget ér. Hogy mit hoz helyette este nyolckor, éjfél után és hajnali négykor az M2, nem tudom.

Ám azt igen, hogy kortársaiknak vélt kalandorok, hősök és szegénylegények történeteit rendszerint odaadó figyelemmel követik a háborgó lelkű kamaszok.

Az Emberrablók című angol történelmi sorozatról, a skót földön élő, David nevű fiúról, meg a skótok szabadságjogaiért harcoló Alan-ről harsányan vitázó tizenévesektől hallottam először. Az ő véletlenül elcsípett „műsorajánlójuknak” köszönhetően lettem „sorozatfüggő”, s ráadásul éppen az M2 Petőfi Tv appendixeként.

Mert, bizony, töredelmesen be kell vallanom, a hetedik X-en túl nem „csak” az Emberrablók című történelmi kalandfilm-sorozat ültet estéről estére az M2 elé, hanem a Tanárok gyöngye című német vígjátéksorozat második évadának első epizódjai is. A Hendrik Duryn által megszemélyesített tanártól ugyanis – szerintem – könnyen, gyorsan megtanulható, miként lehet a felülről ránk erőltetett szabályokat feledve (vagy feladva), elkötelezett ember módjára dolgoznunk.

Tanítanunk, tanulnunk…

Az M2 Petőfi Tv-nek hébe-hóba nem csak rendeltetéséhez illő, jó sorozatokat, de hatásos játékfilmeket is sikerül programjába emelni.

Elvétve: világhírű alkotók gondolatpezsdítő műveit is.

Január 19-én, vasárnap 21.10-től például a száz esztendős Fellininek azt a rendezését, A bikaborjakat ismerheti meg az ifjúság (meg aki akarja), amellyel a filmtörténet fékezhetetlenül eredeti alakja azt idézte meg, saját kortársai miként keresték a helyüket az 1950-es években, a történelmi és társadalmi változások viharai által tépázott világban.

Egy héttel korábban, január 12-én, vasárnap 21.10-től az a 2016-os svéd komédia szórakoztatja, pallérozgatja az M2 törzsközönségét (ha van ilyen egyáltalán), amelynek hőse (Az ember, akit Ovének hívnak) nem értékeli, sőt megveti a komputerizált világot.

Maradi és mogorva, kertvárosi szomszédjainak réme… Ám egy szép napon a messziről érkező, új lakók felfedezik, mekkora jóság lakozik a mogorva vénemberben.

És e felfedezés megváltoztatja körülöttük a világot…

A 0–35 éves nézőknek rendelt köztévé ritkán szolgál maradandó élményekkel, életbevágóan fontos ismeretekkel – az újesztendő és az új évtized első tévéjegyzetét e keserű megállapítással kellett kezdenem. Aztán pár jó példára hagyatkozva – s a sok rosszat feledve – írásom végszavaként muszáj volt a világot megváltoztató jóságról szólanom.

Ha a 0–35 évesek élmény- és ismeretvilága a tét, mást nem is tehetünk.

Sem a köztévé, sem a kritikusa.

2020. január 7.

vissza >>