A bajba jutott gyerekek őrangyalai: Amy meg az anyja

Két asszony, anya meg a lánya. Mindent megtesznek a bajba jutott gyerekek megmentése érdekében. Pedig az igaz történet alapján forgatott, és a magyar nyelvű Story4 műsorán a hét minden napján megjelenő Amynek ítélve című amerikai sorozat főszereplői nem is angyalok. Hanem magánéleti gondjaikkal is bajlódó, magukra hagyott asszonyok. Egymással is gyakran vitáznak, hozzátartozóikkal is… A magukat mindenhatónak tekintő hivatalnokokkal háborúznak is. Az öt író és tizenkét rendező által 1999 és 2005 között összehozott 114 (?) epizódot „csak” a nézők és a kritikusok szeretik. Szó szerint is határtalanul.

Az Amy Brenneman által megszemélyesített Amy Gray, a fiatalkorúak bíróságának bírája, valamint a Tyne Doly által megjelenített Maxine Gray, a szociális munkásként tevékenykedő édesanya nem csak a szövegkönyv-írók és a sorozatrendezők akaratából hasonlít egymásra. Színészi képességeik, de talán még szerepüktől független, eredeti tulajdonságaik is rokonítják őket

A világszerte méltán népszerű sorozat legelső része azt mutatja meg, miként költözik vissza az édesanyjához, kislányával együtt a nemrégiben elvált ügyész, Amy Gray (Amy Brenneman), és hogyan fogadja rettenetesen nyomasztónak tűnő, új munkakörét: bíró lesz a fiatalkorúak bíróságán.

A legutolsó epizód meg azt meséli el, hogy a bíróságot elhagyva, miként indul el Amy a szenátus irányába. Mást nem is tehetne, ha valóban meg akarja akadályozni annak a törvénynek az elfogadását, amely megszűntetné a fiatalkorúak igazságszolgáltatási rendszerét…

A Story4 negyedik heti műsorán, azaz január 20. és 26 között a második évad 9.-13. része lesz látható.

A bíróságot végeláthatatlan örökbefogadási eljárások foglalkoztatják; Amy és munkatársai a szabad szombatjaikat is feláldozzák, hogy a hosszadalmas ügymenetet felgyorsítsák.

Egy fiatal lány azt szeretné, ha még a tizennyolcadik születésnapja előtt örökbe fogadnák. Így talán végre normális szülőkre találna…

A tizenkét esztendős fiú viszont nem akarja, hogy örökbe fogadják. Azt reméli, még előkerülhet vér szerinti édesanyja…

A másik fiúcska esete viszont – miközben szakemberek sora igyekszik kideríteni, mi az oka, hogy e gyermek elveszítette a hallását – arra a nehéz kérdésre keresi a választ, vajon a tökéletes családban élő gyermekek mind boldogok?

A kambodzsai kisgyereknek sikerül megtalálni a szüleit…

Az örökbefogadott apróságot keresztelője napján akarja az anyja visszakapni…

Mindeközben Amy elfelejti kislányát a karate-edzésről hazavinni; Maxine nem képes odaadó türelemmel fogadni családjának köréje sereglő tagjait…

A magyar nézőknek az a legnagyobb bánata e sorozattal kapcsolatban, hogy csak a második évad befejező epizódjáig ismerhetik meg a történeteit. Seregnyi ember méltatlankodik emiatt, igazi levélben is, e-mailben is azt kérik, követelik, láthassák végre a 2000-2001-ben forgatott évadok folytatását is. (Amelyeknek, ha jól tudom, máig nem készült el a magyar szinkronja, sőt a feliratos változata sem.)

A másik szívfájdalmuk, hogy Amy bírósági történeteihez senki nem fűz helyhez és évszámhoz köthető, azaz napjaink Magyarországán érvényes (jogismereti) kiegészítőket.

Mióta Endrei Judit, a régi Magyar Televízió örökifjú bemondónője a Story4 egyes műsorai közt a műsoroktól voltaképpen független vidám történetkéivel rendre megjelenik, találgatni sem kellene, hogy a népszerű adó kire bízhatná e múlhatatlanul fontos feladatot. Csak azt kéne megtalálni, aki a hazai gyermekvédelem időszerű tudnivalóit röviden és közérthetően megfogalmazná, majd a szakemberek által jóváhagyott szöveget a várva várt műsor kezdési időpontja előtt Endrei Judit kezébe adná.

Másutt, ahol az Amynek ítélve című amerikai szuperprodukció valamennyi epizódját ismerik, a sorozat hetedik évadára várnak az emberek. Nem is „csak” a hétköznapok világából vett történetek folytatására kíváncsiak, hanem a segítségükkel összegyűjthető jogszolgáltatási tudnivalókra is. Mert, bizony, e gyorsan változó világban Amyn kívül – ahogyan minálunk –, másutt sem igen gondoskodik róla senki sem, hogy a kiskorúakkal kapcsolatos, törvényerejű rendeletek általánosan és követhetően ismertek legyenek.

(Annak, hogy életre hívói e minden tekintetben sikeres sorozatnak 2005-ben határozott pontot tettek a végére, többek szerint az a magyarázata, hogy a filmfolyam egyik szereplőjét, a csinos diáklányt, Gracielát megjelenítő, tizenhat éves Tara Correat meggyilkolták. A filmkészítők döntését – amelyet bizonyára az a felismerés motivált, hogy a gyermek- és ifjúságvédelemre szakosodott filmfolyamot e végzetes kitérő után folytatni nem lehet – illendő tehát tiszteletben tartani.)

A fentebb felsorolt nézői sóhajoktól és a tán soha nem teljesíthető óhajoktól függetlenül az Amynek ítélve című sorozat a mi tájainkon ma is népszerű. Kiváltképpen a kis- és nagycsaládos nézők körében.

Nagymamák, középkorú és ifjú édesanyák szaporázzák a lépteiket, hogy este hatra „amyzni” hazaérjenek. Menet közben pedig azt hajtogatják – természetesen elfogulatlanul –, ennek az amerikai produkciónak szinte minden képsorán látni az asszonyi kéznyomokat. A forgatókönyvek többségét asszonyok írták (a sorozat öt forgatókönyvírója közül három nő), a száztizennégy epizódnak legalább a felét asszonyok rendezték…

Hogy igazat szólnak-e, vagy sem, nem tudom. Ám azt igen, hogy kéznyomoktól függetlenül is érdemes megtekinteni az Amynek ítélve valamennyi rendelkezésünkre bocsátott epizódját.

A kiskorúak iránti felelősségérzetünk erősödik általuk.

2020. január 21.

vissza >>