Óriáskerék – négytől kilencvenkilenc évesig

Február 1-től vidámparkos órákat ígér nézőinek a Duna Televízió és az HBO – négytől kilencvenkilenc évesig. Az óriáskerék című Woody Allen produkció, amely a hónap első szombatján 22.20-tól a Duna Televízióban látható, meglett embereknek ajánlható. (Tétováknak kiváltképpen!) Az amerikai – spanyol animációs film, a Csodapark február 2-től 8-ig az HBO műsorán este, reggel, délelőtt, délután, korhatár nélkül megtekinthető. Mindeközben – óriáskerekek és körhinták árnyékában – elfuserált életekkel is találkozhatunk, a gyermeki képzelet határtalan erejéről is megbizonyosodhatunk.

A 82 éves Woody Allen moziját többen is szapulják. Legfőbb hibája, mondják róla, hogy más, mint a többi. A locsei.net szerzője szerint éppen ez a legfőbb érdeme. „Másságáról” – a szokásos közhely- és unalomfelhőket elűzve – a két főszereplő, Jim Belushi és Kate Winslet is gondoskodik

Abban a százegy percben, amelyet Woody Allen 2017-ben közreadott, a híresen hírhedett forgatókönyvíró-rendező a manhattani nagymenőknek is hátat fordított, a broadway-i impresszárióknak is. A zűrös New York-i rendezőknek úgyszintén.

Az óriáskerék című film az átlagemberekre összpontosít. A kispénzűeekre, a megalázottakra, a kizsebeltekre, a kiszipolyozottakra…

Többek között a régi körhintát üzemeltető Humptyra meg a hitvesére, Ginnyre, aki állítólag sikeres színésznő volt valaha.

(Jó ideje azonban a Coney Island-i vidámpark közelében levő falatozó fölszolgálója s első házasságából hozott piromániás fiacskájának raplis fölvigyázója.)

Az a két színész, Jim Belushi és Kate Winslet, aki e két elbitangolt alakot megszemélyesíti, a vidámpark színes forgataga nélkül is a sikerhegy csúcsára vihetné Woody Allen történetét. A „rendkívüli izgalmakat” kínáló vásári mutatványosok közelében azonban gyarlóságuk is szánalmasabb, szegénységük is riasztóbb, csapdától csapdáig vergődő létük is kilátástalanabb, mint a korábbi W. A.-filmek ostobán önző, esetlenül rövidlátó hőseié.

Az óriáskerék fura figurái felszikrázó, szép pillanatokra vágynak. Igazi szerelemre, nem lopott örömökre… Fedhetetlen családi életre…

Más kérdés, hogy egymásnak sem tudják megfogalmazni – önmaguknak talán nem is igen akarják –, hogy milyen is az igazi szerelem, a makulátlan családi élet.

A hozzájuk csapódó fiatalok (a körhintás szép leánykája, miközben maffiózó férje s a törvény könyörtelen szigora elől menekül, valamint az életmentésre szakosodott szépfiú és drámaíró-palánta) legalább kísérleteznek, rendesen.

A Justin Timberlake által igen-igen haloványan megjelenített fiatalember költői hasonlatokkal áll elő; a hivatalos és félhivatalos erőszakszervezetek által üldözött leány (Juno Temle) hazugságmentes övezetben szeretne élni.

Aztán minden marad a régiben.

Vannak, akik Woody Allen 17-es moziját azért kárhoztatják, mert „nincs boldog végkifejlete”. Mások meg azt nehezményezik, hogy a forgatókönyvíró-rendező a befejező képsorok után még „kínzó kérdőjelekről” sem gondoskodott.

Nem tudják, szegények, hogy aki végrendelkezik, nem a „boldog végkifejletre” összpontosít. És nem is a „kínzó kérdőjelekre”.

Élettapasztalatai summázásával próbálkozik.

Azaz: tényleg végrendelkezik.

Az egész világgal szeretné közölni időskori mondandóit. Bolygónk turistáinak, „az erkölcsileg győztes, örök veszteseknek” olcsó mulatságok fényes forgatagában igyekszik elmondani, hogy mindannyian megértsék: akármilyen keserves életpályák vannak mögöttü(n)k, és akármilyen nyugtalanító is a jövő, mindnyáju(n)knak azért kell fáradozni, hogy a már jól ismert pályagörbén és a szokott ütemben forogjon az óriáskerék.

Velü(n)k, vagy nélkülü(n)k.

Ezt ragozza s mozgóképezi Woody Allen 2017-es filmje, se többet, se kevesebbet.

Keserű végelszámolását, persze, jól tudom, nehéz elfogadni.

De meg lehet cáfolni!

Újra lehet írni! Magánszemélyeknek is, művészeknek is, civileknek is, hivatalosságoknak is!

Akarjuk, vagy sem, előttünk forog A(a)z óriáskerék!

Az egészestés Csodapark nem világhírű animációs filmstúdió terméke, s bár képi világát, ritmusát tekintve a legnagyobbakhoz és a legdivatosabbakhoz próbál igazodni, történeteivel mindennél fontosabb tudnivalót közvetít: az igazi csoda a gyermek

A 2019-es Csodapark nyolcvanöt perce a gyermeki fantázia köré építhető varázslatokat népszerűsíti. A csodálatos otthont, ahol a szülők is csodákra képesek, a gyermekekből szerveződő közösségeket, a segítőkészség csodáját, a játék gyógyító erejét…

Azokat a hétköznapi felfedezéseket, amelyeket minden kiskorúnak ismernie kéne.

A történet hőse, June, határtalan képzelőerővel megáldott kisleány. Fantáziadús játékait nem csak a pajtásai, de a szülei s azok barátai is minden módon pártfogolják. A nagy otthoni „alkotások” szorgalmazójának azonban, June anyukájának hosszú időre kórházba kell vonulnia.

E váratlan esemény hatására June teljesen megváltozik: elveszíti önmagát.

Aztán az elképzelt kreatúrák meg az igazi pajtások segítségével mégis csak újjáépül a romlásnak indult csodavilág.

Hogy csak a képzeletbeli? Vagy a valóságos is? Felnőtt fejjel elég nehéz ezt eldönteni… De nem is ez a történet lényege, hanem, hogy mindenki megtalálja önmagát…

A Nickelodeon megbízásából készült film ezúttal nem a hazánkban is elcsíphető, gyermekeknek szánt tévéadón lesz látható, hanem az HBO műsorán. Ám, aki a Csodapark jóvoltából ezt a Paramounttal közösködő, viszonylag új magyar nyelvű, gyermekeknek szánt tévéprogramot felfedezi, megbizonyosodhat róla, hogy reggeltől estig fontos tudnivalókról mesélnek ott, kicsiknek, nagyoknak egyaránt.

A közösségi élet nélkülözhetetlen kellékeit sorolják – reggeltől estig. Hogy nem érdemes féltékenykedni, irigykedni, ész nélkül versengeni…

Édes Istenem, sóhajtozom reggelente, a Nickelodeon előtt üldögélve, tündérnagymamák tündérunokáiban gyönyörködve, hol tartana a világ, ha hetven évvel ezelőtt a mai nagypapák és nagymamák is nickelodeonozhattak volna!

2020. január 28.

vissza >>