Madártávlat helyett békaperspektíva – ez a jussa minálunk a felnövekvőknek?

Négy évvel ezelőtt Madártávlatból című vezércikkemmel híreltem és ünnepeltem az Andrássy úti Miniversumot, a háromszáz négyzetméteren folyamatosan mozgásban lévő terepasztalt, amely Közép-Európa nevezetességeit mutatja be – korhatár nélkül, háromtól kilencvenhárom évesig. Most gyászolom. A békeperspektívából akciózgató gyermekkultúrát sem hírelni, sem ünnepelni nem lehet. Csak siratni. Indulatosan. A korábban madártávlatból megismert és megszeretett létesítmény megmentésében reménykedve.

Nem hiszem, hogy a magát gyermek- és családbarátnak valló társadalom ne tudná megmenteni azt a létesítményt, amely a családi programként is megélhető, játékosan okos ismeretszerzést szolgálja. Ha a gazdasági meggondolások, jogi előírások, érvényes szerződések a felszámolását szorgalmazzák, akkor is…

Nem is olyan kicsi ez az univerzum! – szinte refrénszerűen ezt ismételgeti a közelünkben ügyeskedő tizenéves, miközben fél szemével azt lesi, mikor veheti át a nagycenki gőzmozdony irányítását az én kis unokámtól. Nagy mondását azon nyomban elkapom; a kiskamasznak azonban még várnia kell, míg az óvódástól a Széchenyi-család nevezetes birtoka körül kanyargó s a magyarországi kisvasutak múltját idéző szerelvény vezérlését átveheti.

A fővárosban Miniversum néven működő vasútmodell kiállítás, a Világörökséggé nyilvánított Andrássy út legújabb csodája.

Háromszáz négyzetméteres, folyamatosan mozgásban levő terepasztalával valóban azt szemlélteti, milyen hatalmas, gazdag és gyönyörű a mi világmindenségünk. Közelebbről: közvetlen környezetünk, Közép-Európánk, Budapesttől Sopronig, Burgenlandtól Leuchtenburgig!

Közben Tata, Pannonhalma, Győr… Bécs, Melk, Wartburg… európaiságunk határtalan büszkeséggel számon tartott állomásai…

Családtagjainkkal, utódainkkal, kül- és belhoni felebarátainkkal együtt, „madártávlatból” szemlélhetjük azt a világot, amelyben élnünk adatott. Kis és nagy településeit, domborzati viszonyait. Növényzetét is, közlekedési lehetőségei mellett. Átláthatóan, világosan, a megismerés játékos lehetőségei szerint.

A százszoros kicsinyítésben megjelenő uni-miniverzum eseményeibe – az elismerésre méltóan látványos kiállítás erről is gondoskodik – itt-ott bele is avatkozhatunk. A menetrend szerint közlekedő „fővonatok” mellett a járműforgalomba is: a Miniversum látogatója kedve szerint változtathat az autóbuszok, villamosok, függővasutak programján; irányíthatja a nagyvárosi fényhatásokat, a megkezdett építkezéseket, a termőföldeken dolgozó emberek és gépek munkáját, de még a madarak röptét és a szökőkutak vízsugarát is.

Mindeközben pedig, szinte észrevétlenül gyarapodnak ismeretei, közvetlen környezetéhez fűződő, pozitív érzelmei. Gyermek és felnőtt, honpolgár és idegen játék közben barátkozik Magyarországgal, szép hazánk szomszédságával is.

Az a „háromdimenziós tankönyv”, amelynek 2014 májusa óta az egyik legszebben felújított Andrássy úti palota a „bibliotékája”, igencsak kellemes leckeórákkal szolgál. Az ovisok megtanulják, közel és távol mi mindennel foglalkozhatnak az emberek, hogyan közlekednek a vonatok. A tizenévesek a felnőttek beszélgetéseiből elcsípett, számukra már ugyancsak homályosnak tűnő kifejezések – vasfüggöny, tervgazdálkodás, szovjet megszállás… – tényleges jelentését is megtanulhatják. Ha lehet, a vasút történetével is összekapcsolva.

(A szovjet megszállás történetét „elbeszélő” tablón például, az idősebb korosztályok számára is „meredek” újdonságként ható adatok olvashatók: 35 ezer (!) vasúti kocsi szállította el hazánkból a szovjet hadi technikai eszközöket és a katonákat a rendszerváltás után.)

Ha „csak” ennyi lenne a hozadéka az ULBULAND KFT. által üzemeltetett látványosságnak – hogy tudniillik új ismeretekkel és pozitív érzelmekkel záporozza a látogatókat – akkor is megérné az árát. Ám, amiként a társaságomban „miniverzumozó” gyermekeken látom, más előnye is van annak, ha a felnövekvő pár órán át az Andrássy út 12-es számmal jelölt palotájában időzik.

E helyen az európaiság alapvető tudnivalóit sajátíthatja el.

Például: nem öklözi, inkább megpróbálja megérteni azt a kortársát, aki nem ért magyarul.

(A Miniversumot lengyel, német, francia kisgyermekes családok is szép számmal látogatják.)

Előzékenynek, de legalábbis engedékenynek mutatkozik az idegenekkel szemben.

Sőt, azokkal is, akiknek a szavát pontosan érti…

Ráébred, hogy a világot nem csak terepasztal formájában érdemes megismerni. De a maga teljes valóságában is.

Azt kéri a szüleitől, nagyszüleitől, hogy a nagycenki gőzmozdonyt, amit az Andrássy úti palotában időtlen időkig futtatott volna, Fertőboz és a Széchenyi-kastély között is kipróbálhassa.

Ott aztán, menet közben, talán Széchenyi Istvánt is szóba lehetne hozni, felnőtt és gyermek okulására.

(És nem csak a kommunizmusban zajló életünket, Terepen a töri cím alatt.)

2020. január 31.

vissza >>