„Az irgalom a dinamit, amely lerombolja a falakat”

A február kilencedikén, vasárnap éjszaka köztévénkben is elcsíphető 92. Oscar-díj átadás sem lesz „magyartalan”! A két pápa című, három Oscarra érdemesített filmben az a magyar pap, Jálics Ferenc jezsuita szerzetes is megjelenik, aki sok évvel ezelőtt Ferenc pápát – azaz Jorgo Mario Bergogliót – tanította. Az angol – olasz – argentin – amerikai közös munkaként jegyzett film azonban, Fernando Meirelles rendezése nem csupán emiatt kelthet különös figyelmet mifelénk. A filmbéli XVI. Benedek és Ferenc pápa szóváltásai az egyre inkább elbizonytalanodó embereket is eligazíthatják. És nem is „csak” a keresztényeket. De minden huszonegyedik századi halandót, aki nyugodt lelkiismerettel szeretné élni az életét.

A két világhírű főpapot, Ferencet és Benedeket két világhírű színész, Jonathan Pryce és Anthony Hopkins jeleníti meg. Egyiküket a legjobb férfi színész díjára jelölték, a másikat a legjobb férfi mellékszereplő Oscarjára. Azt, hogy alakításuk minden lehetséges elismerést megérdemel, fényesen igazolják azok a képsorok, amelyeken az eredeti személyek és hasonmásaik egymás közelében láthatók

A brazil filmrendező (producer és forgatókönyvíró), Fernando Meirelles azon kivételes mozgóképesek közé tartozik, akik az új évezredben létfontosságú témákkal kívánnak foglalkozni. Milyen ember lesz abból, aki erőszakos környezetben nő fel (Isten városa); az erőszak világában is felszikrázhat-e az emberség (365), lehet-e a véletlenek láncolatából szabadulni…

Legutóbbi munkájával, A két pápával – szerintem – Európa segélykiáltására (is) szeretett volna Meirelles válaszolni.

(A szemellenzősök, persze, a Vatikánban zajló „hatalomátvétel” történetét vélték e százhuszonöt percben felfedezni…)

Meirelles – miközben a nyilvánvaló tényeket és az innen-onnan összecsipegetett fikciókat hatásosan összeállította – semmi másra nem volt kíváncsi, csak arra, milyen válaszokat adhatnak a keresztények azokra a sorsdöntő kérdésekre, amelyek napjainkban az emberiséget oly’ igen erősen foglalkoztatják:

A zsarnokságnak milyen új formáival szembesülhetünk?

Mi mindenre kellene határozott nemet mondanunk?

Mit kezdjünk azzal az igazsággal, amely szeretet nélkül elviselhetetlen?

Miként lehetne lerombolni azokat a hitek, meggyőződések, érdekek és előítéletek tégláiból épített falakat, amelyek a népeket elválasztják egymástól?

A válaszok megfogalmazásához a film rendezője és forgatókönyvírója a visszavonulni szándékozó egyházfőtől és a 2005-ös pápaválasztó gyűlésen Ratzinger bíboros mögött mindössze negyven szavazattal lemaradó Bergogliótól, azaz XVI. Benedektől és a 2013 óta Ferenc néven regnáló pápától „kölcsönözte” az eszmét, a teóriát.

Hogy az a Castel Gandolfóban megkezdett és a Vatikánban folytatott párbeszéd, amelynek A két pápa című film jóvoltából a szem- és fültanúi lehetünk, a valóság szövegkönyve szerint folytatódott-e, nem tudható.

(Az America című folyóirat terjedelmes összeállításban közölte, Meirelles filmjében melyik jelenet „hozza” tárgyszerűen az eseményeket. E publikáció szerint Benedek pápa visszavonulása előtt nem találkozott az Argentínából „hívatlanul” is Rómába utazó bíborossal, Jorgo Mario Bergoglioval.)

A filmben elhangzó, fontos mondatok azonban – valahol és valamikor – mind megfogalmazódtak.

(Egyes állítások szerint: a súlyos megállapítások mögötti tréfás mondások is.)

Kellene egy lelki hallókészülék – sóhajtja Benedek.

Majd Bergoglio bíborossal szinte egyidejűleg állapítják meg: „Az egyháznak az értelemre és az irgalmas szívre is szüksége van.”

Nemet kell mondanunk a kirekesztés és az egyenlőtlenség gazdaságára!” – ez már az Argentína szegénynegyedeit is közvetlen közelségből ismerő Bergoglio tézise.

Miként ez is: „Az igazságtalan gazdasági rendszer is zsarnokság.”

És a legtalálóbb, amit Krisztus is mondhatott volna, ha az ő földi életében már ismerték volna a nitroglicerint: „Az irgalom a dinamit, amely lerombolja a falakat.”

Mindeközben a film hősei zenélnek, meccset néznek, meggyónják bűneiket, bűnbánatot tartanak…

Öreg emberek.

Rettentően nagy felelősség nehezedik rájuk. Rajtunk kéne segíteniük. Minden emberen. Keresztényen, pogányon, fehéren, feketén egyaránt.

A nyolcvannégy esztendős Ferenc pápa még derűsen próbálkozik.

Igyekezete A két pápa című filmen is átragyog.

Hogy akik az Oscar-díjakról döntenek, mit látnak meg ebből a jótékony ragyogásból, nem tudom.

Csak reménykedem.

2020. február 2.

vissza >>