Richly Zsolt Indiája
(József Attila után – szabadon)

Sokan gyászolják Richly Zsoltot, a rajzfilmrendezőt, a grafikust, a címzetes egyetemi tanárt. Szerettei, tisztelői, tanítványai… Filmjeinek nézői, négytől kilencvennégy évesig. Ma, február 7-én 14.00 órakor gyászistentiszteleten emlékeznek meg róla a Budavári Evangélikus Templomban. A köztelevízió M2 néven emlegetett adója február 19-ig minden áldott nap a felnövekvőket kedvesen, tapintatosan és leleményesen pallérozgató rajzfilmjeit futtatja. Kiváncsi Fáncsi történeteit, Heltai Gáspár tanulságos fabulái alapján forgatott meséit… A locsei.net szerzője a pályakezdő Richly Zsoltra emlékezik: József Attila versére komponált diplomamunkáját szeretné a feledésből előhívni. Mindössze háromperces, Indiában című „prelúdiumát”. Immár véglegesen lezárt életművének bevezető tételét, határozottan eltervezett és nagy bátran nyilvánosságra hozott pályakörét

József Attila:

(INDIÁBAN, HOL ÉJJEL A VADAK…)

Indiában, hol éjjel a vadak
Zöld szeme cikkan át a dzsungelen, –
Mikor dédapa is kicsi volt még,
Élt egy nagy fejedelem.

Parancsot adott, büszkét, szigorút:
„Fogjon mindenki szerszámot! Oda,
Hol a lombzenére táncot lejt a hold,
Épüljön hétszáz ékes palota!”

Hétszáz ékes palota közé
Kincstárat vasból rakatott
S a napot akarta ráveretni,
mint óriás, tüzes lakatot.

Hiába szörnyedt el a nép
S kérlelték vének és papok:
„Ami égi, ne hozd a földre!”
A kapu pántja kérte a napot.

Feszült létra a felhő szélihez.
Megbillent az; a létra leszakadt.
Fogtak sasokat könnyű szekérbe.
A hámot szétszedték dalos madarak.

S míg sürgött irtózva, serénykedett
A dolgos népek megdöbbent zöme,
Kisült a vetés, kigyult a város;
Kicsordult a nap lángos özöne.

Mint a zuhatag, hullt alá a tűz.
Állva száradt el a fejedelem.
S a hétszáz palota helyét elfoglalta
Az őserdő egy hűvös éjjelen.

1966 a viszonylagos szabadság, a kétségbeejtően fegyelmezett és felvigyázott rend éve volt.

A Kalefon lődörgő srácot, Szőke Gézát, aki az ötvenhatos forradalom tizedik évfordulóján a Moszkva tértől a Móricz Zsigmond körtérig ívelő, élő lánccal akarta emlékeztetni a világot – „Még élünk!” – a legjobb barátja köpte be. A tizenhat éves srácnak a sorozatos meghurcoltatások, és megaláztatások elől menekülnie kellett.

József Attila Összes verseinek új kiadásába az akadémiai doktor Szabolcsi Miklós jóváhagyásával a pályakezdő József Attila „újabban előkerült szövegei” is helyet kaptak. A Zsengék címen közreadott versek némelyikéről az Utóirat névtelenségbe burkolt szerzője pontos ismertetést adott. Készségesen sorolta, kik őrizték meg e fiatalkori verseket, keltezésük, időrendjük pontosításában ki vagy mi volt (vagy lehetett) az irodalomtörténészek segítségére…

Az Indiában, hol éjjel a vadak kezdetű verses (tan?)meséről semmi mondandója nem volt a Hincz Gyula illusztrációval közreadott kötet szerkesztőjének.

Áthallásai miatt hallgatott róla? Vagy másért? Nem tudom.

A huszonöt esztendős Richly Zsolt, az Iparművészeti Főiskola hallgatója, Z. Gács Györgynek, a díszítőfestő és rajzfilmrendezői tanszak vezetőjének a növendéke így is rátalált.

És, mert a mesés múltba helyezett történetet –„mikor dédapa is kicsi volt még,/ élt egy nagy fejedelem” – semmilyen évszám, név, ideológia vagy szervezet nem idegenítette el tőle, mint az emberiség közös mesekincsének fölöttébb beszédes mintapéldányával kezdett el Richly Zsolt foglalkozni e költeménnyel. (Mozgó)képeivel József Attilára, Indiára és, persze, saját magára is utalva.

Alapeszméje lett Richly Zsolt munkálkodásának – rajzfilmrendezői tevékenységének is, tanári hivatásának is – az Indiában című József Attila vers mondandója. Kicsivel, naggyal, óvodással, egyetemi hallgatóval is el tudta fogadtatni, hogy az élet rendje, akármilyen parancsot adnak is ki odafönt, „büszkét, szigorút”, idővel mégis helyreáll. Újra is indul. („S a hétszáz palota helyét elfoglalta/ az őserdő egy hűvös éjjelen.”)

A teremtett világ rendjét mindennél többre tartó rendező munkája az 1975-ös keltezésű televíziós sorozat, a Kockásfülű nyúl is. A legkisebbeket arra figyelmezteti, hogy minden félreértést, összetűzést el lehet simítani, jóvá lehet tenni. (Talán még helikopter módjára közlekedő csodanyulak nélkül is!)

És, voltaképpen ezt példázza Richly Zsolt utolsó nagy vállalkozása is, az esendő embert bemutató Luther Márton sorozat is.

Az egészestés Háry Jánost viszont, Kodály Zoltán daljátékának rajzfilmváltozatát azért kell fölbecsülhetetlenül becses örökségünknek tekinteni, mert közvetlen környezetünk, magyarságunk szokásrendjét mutatja fel, dalolja világgá. A nagyotmondással párosított hazaszeretet hagyományát is – elragadóan.

Ha csak ezt a hatvankét percnyi csodát hagyta volna ránk a január 23-án hosszú szenvedés után a „túlsó partra” költöző Richly Zsolt, akkor is hálatelt szívvel kellene búcsúznunk tőle. De azt sem volna illendő felednünk, hogy a Sopronban született és minden időben és minden élethelyzetben soproni polgárnak megmaradó Richly Zsolt életműve reménykedni is segített!

Eztán is segít, azt hiszem.

2020. február 7.

vissza >>